A pusztítás ereje

Egy komoly beszélgetés

~James Charles háza~

- Most jól figyeljen arra, amit mondok!- változott komolyra a férfi hangja.- A csatánál nem terelheti el semmi sem a figyelmét! Katicabogár megsérült ezt jól sejtette. Marinette és Katicabogár egy és ugyanazon személy, mostmár kár lenne tagadni. Azonban most nem engedheti meg magának a kételyeket! Ha végeztek jöjjön vissza, várni fogom!
Adrien úgy érezte magát, mint akit jól fejbekólintottak. Zsongott a feje, és egy értelmes gondolatot sem talált. Ekkor fejsejlett előtte egy gondolat. Marinette. A lány egyedül harcolt, és sérült volt. Gondolatai ismét kitisztultak, ismét tisztán látott.
- Megígérem, hogy visszajövök! Köszönöm!- válaszolt, majd visszasietett a kis mellékutcába.
- Plagg, karnokat ki!
Amint átalakult, felnyitotta kis térképét. Katica és Rena Rouge pöttye a képen villogott. Macska egy percet sem tétlenkedett, egyből a csata helyszínére sietett.

○○○○○

Marinettenek nehezére esett választani a talizmánok közül. Nem tudta melyik lenne a legjobb megoldás, ám végül a Róka talizmán mellett döntött.
Alya már valamilyen szinten gyakorlott volt, emellett szemfüles és cseles.
Miután átadta barátnőjének a talizmánt a Louvre felé vették az irányt, ugyanis Nadja Chamack onnan közvetített.
- Ott pörgesd vissza!- mutatott a kis képernyőre Rena.- Az a gyerek véletlenül ért hozzá a lábához és....
- Akkor sehol sem szabad megérintenünk!
- De hol bujkálhat az akuma?
- Látod azt a zöld tollas nyakláncot a nyakában? Elég kirívó!
- És hol van Fekete Macska?
- Kértem, hogy amég nem érünk vissza, addig ne támadjon, de.....fura.....nem jelzi a térkép! Remélem nem....- szorult össze torka.
- Több mint valószínű, csak a kwamiját eteti! De ha megérintette volna a nő, akkor is jelezné nem? Hiszen attól függetlenül átalakulva marad.
- Igaz....Mindegy, menjünk!- indult el a hősnő.
Marinettenek rossz előérzete volt. Nem tudta miért érez így, ám valami nem hagyta nyugodni. Feszültebb volt a szokásosnál érezte, hogy valami történni fog, ám nem tudta mi, azt sem sejtette mikor, nem is volt biztos, hogy a csata miatt nyugtalan.
- Hé aranyember!- hívta fel magukra a figyelmet Rena.
- Hogy merészelsz....- háborodott fel az akumatizált, ám egy hátulról érkező csapás elnémította.
- Tudjuk, nem is így hívnak!- suhitott botjával Macska ellenfelükre, majd landolt.
- Vigyázz!- rúgta ki a srác fegyverét kezéből Katica, amint látta, kezd arannyá válni.
- Tessék?!- lepődött meg.- Ez meg mire volt jó Bogaram?
- Nézd!- mutatott a botra.
- Mi?!- értetlenekdett.
- Sehol sem szabad hozzáérni!- világosította fel Alya a fiút.
- Rendben! Szerencsetalizmán!- dobta fel yoyoját, ám oldalába éles fájdalom nyilallt, így ő összegörnyedt, a piros- fekete pöttyös tárgy meg a földre hullott.
- Katicabogár!- futott oda egyből Macska.
- Semmi baj! Segíts Renanak, egyedül küzd!
Adriennek be kellett látnia, hogy nem az a megfelelő pillanat, így továbbszökkent.
Marinette miután felvette a földről a nagy, csipesz féle tárgyat, elgondolkodott. Macska botja is arannyá vált, majdnem a sráccal együtt. Egy esélye volt, és nagyon gyors kellett legyen.
- Tartsátok fel, mindjárt jövök!- kiáltott társainak, majd beszaladt egy közeli barkácsboltba. Elnézést kért az eladótól, majd gyorsan összeszerelte kis szerkentyűjét és visszasietett. A csipeszt egy viszonlag hosszú bothoz erősítette, hogy ha hozzáér a nőhöz, hogy elvegye tőle az akumát rejtő tárgyat, akkor legyen ideje eldobni, mielőtt még ő maga is arannyá válik.- Rena másoló sokszorozást!- kérte barátnőjét. mikor visszaért.
- Délibáb!- kiáltott a lány és száz Katicabogár jelent meg ellenfelük körül, egy-egy óriási csipesszel a kezében.
Ezután Marinette elkezdett közrledni a nő felé, és így tett az összes klónja.- Macska készülj!- szólt, és az összes klón vele együtt mondta.
- Ez bizarr volt!- jegyezte meg Fekete Macska.- Macskajaj!
- Ne!- kiáltott kétségbeesetten az akumatizált, majd elkezdte sorra megérinteni az összes Katicát, aki elég közel volt hozzá. Marinette rájött, nem tétovázhat tovább, felugrott a levegőbe, majd egy elegáns landolás közben letépte ellenfeléről a tollas nyakláncot, és már dobta is társának, aki egy érintéssel elporlasztotta, és a lila pillangó felszállt.
- Számodra vége a gonoszkodásnak! Ideje, hogy megtisztulj!- fogta el az akumát.- Viszlát kis pillangó! Csodálatos Katicabogár!- dobta fel az arannyá vált csipeszt, ám szerencsére a varázslat így is működött. Az emberek is visszaváltoztak, és az élet folytatódhatott tovább.
- Katica!- ugrott a lány mellé Adrien miután ökölpacsiztak.- Küldtem neked egy üzenetet, de kérlek csak akkor olvasd el, mikor hazaértél, és már változnál vissza!
- Tessék?- nézett furcsán társára, ám tekintete kis gyanakvást és aggodalmat is tükrözött.
- Kérlek!- nézett komolyan a hősnő szemeibe.- Beszélnünk kell! De nem most!
- Rendben!
- Köszönöm!- mosolyodott el, ami valamelyest megnyugtata Marinette-et.
- Gyere!- szólt Alyanak, majd a két lány eltűnt, Adrien pedig James Charles felé vette az irányt.

○○○○○
~James Charles lakása~

-Hát visszajött!- nyitott kissé meglepődve ajtót James, mintha nem is számított volna a fiúra.
- Kérdéseim vannak!
- Attól tartok nem tőlem kéne ezeket megtudnia. Marinettenek megígértem, hogy nem mondok el önnek semmit. Nem mondtam olyat, amit ne tudott volna, azonban.....
- Kérem!- szakította félbe.
- Sajnos, szívem szerint nem szólnék errőp egy szót sem, de.....attól tartok, enélkül nehéz lenne bármit is megmagyarázni. Nos mikor felkeresett, elmesélte, hogy megkarcolta és, hogy emiatt megsebesült. Megvizsgáltam, és Fu Mesterrel is konzultáltam a további, lehetséges teendők miatt. Természetesen gyógyítható, csak hosszú idő, mert....
- Hála az égnek!- szakadt elő a fiúból.
- Várjon még!
Adriennek rossz érzése támadt. Ha van rá gyógymód, miért ne szabadna örülnie? Nem teljesen értette a férfit.
- Hosszú időt fog igénybe venni a gyógyszer elkészítése, és sajnos nem biztos, hogy sok időnk van!
- Miért?- érzett gombócót torkában Adrien.
- A sebe folyton nő, terjed és nem tudjuk, hogy ez csak felületi, vagy belső probléma is.
- Tessék?!
- Kezdetben az egész egy kacolás volt, éjfekete ugyan, de csak egy karcolás. Azonban nő kezdett, és fagyasztó hideget áraszt magából.
- Igen, én is ebből jöttem rá! Katicabogár hősruhája lefogta, de nem tökéletesen.
- A seb egyre nagyobb, és feketésen szineződik el a bőre, a tényleges karcolás mentén. Mintha az a rész is kezdene elhalni. Mintha felemésztené.
- De....
- Mint mondtam, még nem tudom, hogy vannak e belső hatátsai. De ha igen, és eléri.....
- Akkor meghal?- gördült le egy könnycsepp arcán.
- Nem tudhatjuk biztosra! Bíznunk kell abban, hogy a Mester hamar megfejti a kódokat!
- Akkor mégis csak....Mégis megöltem?- nézett rémülten az idős férfira.
- Erre ne is gondoljon! Él! És mindent elkövetek, hogy ez így is maradjon! Nyugodjon meg! Van még valami, amit el kell mondanom!
- Van még?
- Nem állítom, hogy segít, azonban.....
James kissé habozott. Nem beszélt erről még senkinek, még azzal sem tárgyalta meg, aki tudott róla. Egyvalaki volt, aki rajta kívül tudott erről. Egy olyan hiba volt, amit könnyen helyre lehetett volna hozni, ám nem feltétlen az volt a legjobb megoldás. Legalábbis ott akkor nem. Hiú reménynek tűnt, azonban hinni akart benne, hogy működhet, higy van egy "B terv", ha Fu Mesternek nem sikerül időben elkészíteni az orvosságot. Természetesen remélte, hogy ez nem következik be, hiszen elképzelése harmat gyenge lábakon állt, nem nagyon volt olyan alapja, ami igazolta volna feltevése helyességét, továbba olyan körülményt sem tudott elképzelni, amely valóra váltotta volna, még is remélte, hogy talán a fiúval együtt kitalálhatnak valamit.

Sziasztook!🤗

Ez lenne az eheti rész, remélem tetszik!
További szép hétvégét kívánok mindenkinek, és a következő fejezettel a jövőhét folyamán jelentkezem!😉🐾

Annalulu🐞