A pusztítás ereje

Beszélgetés a hősök között

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette nem érezte az idő múlását, de számára az az óra nagyon gyorsan elröppent. Mikor kopogtatást hallott erkélyéről, összerezzent. Nem félt a sráctól, csak attól, hogy esetleg ennek súlyos következményei lehetnek majd.
- Ma-Macska?- nyitotta ki bátortalanul csapóajtaját.
- Marinette....- vakarta zavartan tarkóját a srác is.
- Én....- kezdett volna bele, azonban társa hirtelen megölelte.
- Sajnálom!- suttogta a hősnőnek.
Marinette kitágult szemekkel nézett előre, nem értette, hogy mi is történik, azonban ösztönösen ő is átkarolta a srácot.
- Nagyon sajnálok mindent!- ismételte még egyszer Adrien, amikor elváltak.
- U-ugyan! Vagyis.....jobban kellett volna figyeljünk!- tette a kezét a fiú vállára.
- Csa-csak így utólag....látni téged minden nap és....te továbbélted a mindennapjaid, és milyen neh...
- Várjunk, minden nap?- nézett a hősre kérdőn Mari.- E-ezt hogy érted?- kérdezte összezavarodva.- Ki vagy te?
- Én....meg fogsz lepődni, azt hiszem!- mosolygott zavartan.
-Vagy egyáltalán honnan jöttél rá, hogy én vagyok?
- Magamtól....vagyis részben....A derekad fura, fagyos hideget árasztott magából. Utána direkt Katica derekát is ellenőriztem, amikor megfogtalak, és leugrottunk a parkba. Aztán elmentem Jameshez, amikor te Renaért. Kellett a megerősítése, hiszen sosem gondoltam, hogy te lennél Katicabogár.
- E-Ezt hogy érted? Miért nem gondoltad, hogy én lennék....nos Ő?- kérdezett vissza elszonytolodva.
- Azért....mert akkor egy számomra kedves személy kellett volna kockáztassa az életét minden egyes nap, és azt nagyon nem akartam. Nem akartam, hogy a társamon kívül más barátom is bajba kerüljön azt hiszem....bár így utólag ez elég bárgyún hangzik!- nevetett, mire Marinette is kuncogni kezdett. Adrien örült, hogy mosolyogni látja.
- És mi lesz ezután? Nem baj az, ha tudunk egymásról?
- James nem így gondolta! Hiszen elmondta, hogy te vagy az! Megerősített benne, mert....úgy gondolta, hogy segíthetek! Hiszen ez miattam van!
- Buta cica!- koppintott orrára.- El sem hiszem, hogy milyen okos vagy és mégis milyen buta!- mosolygott kedvesen.- Viszont végre megtudhatnám az őrangyalom nevét?- jelent meg Katica tekintete a szemében. Akkor Adriennek úgy tűnt, mintha nem Marinette, hanem társa állna vele szemtől szemben. Tudta az igazat, mégsem hitte el még akkor.
- Karmokat be!
- Adrien?!- nyíltak nagyra a lány szemei- Te....
- Mondtam, hogy meg fogsz lepődni!- vakarta tarkóját.
- Te nem lehetsz!- folytatta teljesen vörös arccal.
- Bogaram, csaknem megdobogtattam a szíved!- próbálta viccel oldani a kettőjük között fenálló kínos hangulatot, és látszólag be is vált.
- E-ez nonszensz!- bokszolt rejtett mosollyal a fiú vállába.- én csak meglepődtem!- bámulta továbbra is a fiút.
- Mégsem bírod levenni rólam a szemed!- nézett tenyérbemászó vigyorral a lányra.
- Fe-Fejezd be! Ez nem vicces!
- Huu de hűvös van!- rázta ki a srácot a hideg, aki látványosan nem készült arra, hogy vissza is kell változzon.- Jobb lesz, ha.....
- Ni-Nincs kedved b-bejönni?- nézte a padlót a lány.- Ott melegebb van....
- Én.....- jelent meg pír a fiú arcán is.- Nem szeretnék zavarni!- szedte végül össze magát.
- N-Nem zavarnál, és...azt hiszem van miről beszélnünk!- emelte fel tekintetét.
- A-Akkor rendben! De nem maradhatok sokáig!
Tikki már letakarította addigra a képeket a látható helyekről, amiért Marinette nagyon hálás volt.
- A szüleid?
- A nagymamánál még pár napig! Nem lesz baj!
Ezután kínos csend ereszkedett a fiatalokra. Egyik sem tudott megszólalni. Marinette nagyon mondani akart valamit, hiszen volt is miről bőven beszélniük, azonban akkor kezdte csak realizálni igazán, hogy kivel is beszél, hogy ki ül mellette az ágyon.
- Hogy van a derekad?- vett erőt magán öt hosszú perc után Adrien.
- Jó....
- Ne mondd, hogy jól!- vágott szavába.- Kérlek ne hazudj tovább! Tudom, hogy baj van, csak azt nem tudom, hogy mekkora! Kérlek!- acélozta meg hangját a fiú
- Én....- akadt torkán a szó, ám belátta társának igaza van. Nincs értelme tovább titkolózni.- Ma valóban jól voltam. Nem fájt, nem is éreztem semmit. Amikor azonban fáj...- sóhajtott.- Mindig égő fájdalmat érzek. Borogatom, meg kaptam hűsítő tapaszt, de....van, hogy nem annyira segít.
- Meleget? Hiszen ontja magából a hideget!- tette kezét közel a lány derekához, ám miután meglátta mit is tesz majdnem, gyorsan visszahúzta kezét.
- Én meleget érzek!
- Monsieur Charles azt mondta, hogy nő....Hogy értette?
- Az első nap csak egy kis karcolás volt, nem is féltem tőle. Utána viszont.... napról napra nagyobb lett, és éjfekete volt.
- Me-Megnézhetem?
- Én....igen!- pirult el, amit a sötétben szerencsére nem lehetett észrevenni, majd lassan felhúzta kissé pólóját és letekerte a fáslit.
Adrien először alig mert odanézni, ám miután megtette elszörnyülködött. A seb jóval nagyobb volt, mint egy egyszerű karcolás. Húsz centimeter hosszan, és látszólag elég méllyen húzódott el a lány oldalán. Körülötte bőrének szürkés-fekete színe volt mintha csak jelezné a seb, hogy merre akar tovább terjedni.
- Másra számítottál?- kezdte visszatekerni.
- Hadd segítsek!- nyújtotta kezét, mire a lány átadta az anyagot.- Nem tudtam mire számítsak!- folytatta a befáslizást.- Segít ez egyáltalán bármit is?
- Azt hiszem valamivel jobb így, mintha nem hordanám. Összetart, vagy nem is tudom. De ügyesen csinálod!- csodálkozott.
- Vívás órán sokat estem régebben. Az elején orvos csinálta, de nem nehéz, megtanultam. A lényeg, hogy ne teljesen vízszintesen tekerd, és kis x-eket formázz! Így, kész is!- nézett fel társára.
- Köszönöm!- mondta megilletődve.
Ekkor vett észre valamilyen fura csillogást a hős szemében. Tekintete mély szomorúságot tükrözött. Marinette tudta, hogy ha elmondaná társának a történteket, akkor magát okolná, de álmában sem gondolta volna, hogy ennyire rosszul érintené. Macska mindig olyan vidámnak, és pozitívnak tűnt. Habár idegesítőek voltak viccei, és néha tolakodó is volt, a hősnő mindig meglátta a jó oldalát, azonban még így sem gondolta, hogy ilyen mély érzései vannak.
- Macska....vagyis Adrien....- javította ki magát.- Engedd el azt, ami történt! Már nem tudsz rajta változtatni! Akárki hibája is, már megtörtént! De megoldjuk! És ez a fontos most!
- Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek! Késő van!- erőltetett magára egy mosolyt, majd felmászott az erkélyre.
Marinette követte ameddig tudta.
- Plagg, karmokat ki!
A lány ezt a pillanatot várta. Túlságosan félt Adriennel beszélni, még úgy is, hogy tudta, hogy csak Macskával beszél. Azonban az, hogy a srác átváltozott, jelentősen megkönnyítette a dolgát.
- Köszönök mindent!- ölelte meg gyorsan, mielőtt elszökkenhetett volna.
- Tessék?!- esett le a fiú álla.- Mégis micsodát?
- Hogy aggódsz értem, és.....én azt hiszem, mostmár nem félek!
- Nem félsz?
-Én nem mondtam senkinek, mert.....igazán nem akartam, hogy bárki is aggódjon, de....amiket James mondott....én nagyon féltem! Ki tudja mi lesz ezzel a sérüléssel!- hangzott őszinte rettegés hangjából.- De mostmár....itt vagy!- enyhült meg hangja.
Adrien, még a gyér fény ellenére is látta, hogy társa elpirult.
- Kezd tényleg késő lenni! Aludj, holnap délután pedig mindent megbeszélünk! Rendben?- kérdezte, mire Mari egy bólintással válaszolt.- Jó éjszakát!- puszilta meg osztálytársát, majd elszökkent.

Sziasztook!🤗

Elnézést, hogy régen volt rész!😥A vicces az egészben, hogy ez a rész már múlt pénteken megvolt, és.....hát egyszerűen elfelejtettem kirakni!😅😂 Mindenesetre sajnálom! 😕
Az elkövetkező időben lehet ki fog maradni néha pár hét sajnos, mert nagyon leterhelt lettem!😔 De igyekszem, nyugi!😊
Szép hetet mindenkinek!🐾

Annalulu🐞