A pusztítás ereje

Előkészületek

~Dupain-Cheng lakás~

- Adrien nyugodj meg!- tette kezét barátja vállára Marinette.- Csak egy álom volt! Vége!- kezdte simogatni hátát.- Jól vagy?- kérdezte aggódva, mire a fiúból kiszakadt egy mély sóhajtás, majd megrázta magát.
- Igen, azt hiszem!- válaszolta végül lassan.
- Rendben!- ölelte át.- Most már semmi baj!
- Köszönöm!- szorította magához barátnőjét, mintha az élete múpna rajta.
- Semmi baj!- mosolygott.- Próbáljunk megvisszaaludni! Rendben? Nem akarom, hogy holnap fáradt legyél!
A srác bólintott, majd visszafeküdt hátára. Mari is fekvő helyzetbe tornázta magát, ám szépen lassan, óvatosan közeledni kezdett, míg végül feje és egyik keze Adrien mellkasán nem pihent.
- Jó éjt!- ölelte át a srác is barátnőjét.
Észre sem vették, de a vártnál sokkal gyorsabban elaludtak.

○○○○○

Marinette nem igazán ébredt fel az elsőnek beállított ébresztőre, ami amúgy is igazából Adriennek szólt. A srácnak hamarabb kellett valamivel kelnie, hogy idejében visszaérjen szobájába, nehogy valaki észrevegye távollétét, azonban ő ezt cseppet sem bánta. Inkább kelt volna akárkét órával is korábban, csakhogy Marival aludhasson. Azon túl, hogy rémálmai rendesen leredukálódtak, szeretett a lánnyal aludni. Jó érzés volt mellette felkelnie, szerette, hogy karjai közt tudhatja. Na meg persze a házmaga is egy kellems melegséget árasztott, nem mint saját lakóhelye.
Péntek volt. Szerencsére aznap rövidített óráik volt, egy tanári értekezlet miatt, és csodával határos módon a fiú napirendje sem volt tele. Tizenkettőkor végzett, fél egyre kínai órára ment, viszont fél kettőtől szabad volt, mint a madár. Természetesen a nap hátralévő részét Marinettetel tervezte tölteni.
- Tudod a mai napirended?- kérdezte kimérten apja, mielőtt elindult az iskolába.
- Igen! Viszont mivel a délutánom nagyrésze szabad, így át terveztem menni Marinettehez!
- Marinettehez? Az osztálytársad igaz?
- Igen.
- Mostanában igen sok időt töltesz vele.
- I-Igazából ő....ő a barátnőm.....és  a tanulmányi eredményeim sem romlottak azóta, hogy találkozgatunk, szóval...
- Ez igaz uram!- szólt közbe Nathalie is.- A jegyei továbbta is kimagaslóan jók, még a múltkori történelem értékelését is kijavította.
- Akkor nincs ellenemre! Lágyult meg kissé Mr. Agreste is.- Amég az eredményeid nem romlanak, és a különóráidon is jól teljesítesz, addig találkozhatsz a szabadidőben a lánnyal! De Nathalie mindig tudjon arról, hogy hol vagy!
- Köszönöm!- ölelte meg apját, majd kiszaladt a kocsihoz.
- Figyelek majd rá Uram!- fordult a titkárnő Gabrielhez.
- Ebben biztos vagyok!
Adrien olyan boldog volt, mint még soha. El sem hitte, ami történt. Nem is értette, hogy apja miért engedte meg, de inkább nem is akart vele többet erről beszélni, nehogy meggondolja magát.
- El sem hiszed mi történt!- szaladt az egyedül ácsorgó Marinettehez, mikor az iskolához ért.- Elmondtam apának, hogy....tudod...- vakarta meg zavartan tarkóját.- ...nos, hogy együtt vagyunk...- vette lejebb a hangerőt.- És képzeld megengedte, hogy továbbra is találkozgassunk!
- Tessék?!- hüledezett a lány a hír hallatán.- T-Te elmondtad neki?!
- Baj talán?- bizonytalanodott el.
- Ne-Nem dehogy! Nem úgy értettem! Csak még én sem mertem elmondani a szüleimnek! Te meg......azta.....huha! De ez nagyon jó hír!- kezdte realizálni a hallottakat.
- D-De ugye nem baj?
- Mi nem baj?- jelent meg hirtrlen mellettük Nino.- Most miért néztek így rám?
- Sz-Szia Nino!- köszönt zavartan a lány.
- Cs-Csá haver?
- Na akkor mi nem baj?
- Nos mi csak.....Adrien megkért, hogy....
- Megkértem, hogy segítsen egy házi feladatban. És arra kérdeztem, hogy nem zavarja e.....- bravúrozott a srác.
- Oh, akkor látom semmi érdekesről sem maradtam le!

○○○○○
~Este, Marinette szobája~

Marinette kedve igazán derűs volt. Ugyan másnap volt társaik "kiképzése", Adriennel viszonylag sokáig maradtak fenn. Beszélgettek, örültek, hogy  nyugalmasan időt tölthetnek egymással. Még a seb-témát is kerülték, hogy végre egyszer csak önfeledten élvezhessék egymás társaságát.
Hajnali egy óra volt, mire végeztek ezzel a szertelen mód vidám beszélgetéssel. Már feküdtek, kezdtek alváshoz készülődni.
- Szerinted az a nő, akit lefotóztál....szerinted köze van James Charleshoz?- kérdezte a hősnő.
- Igen attól tartok....- sóhajtott gondterhelten.- Hiszen azután bukkant fel, hogy kapcsolatba léptünk Jamesszel. Lehet véletlen, de kötve hiszem. Dehát tudod milyen volt James is! Miatta "kellett" odaadjuk róka és teknős talizmánt Alyanak és Ninonak! Csak azt nem értem, hogy mitől félhet?
- Csak tart attól, hogy a történelem megismétli magát! És habár az álmaid nem olyan jellegűek, mint amilyenek neki voltak.....fura, hogy hasonló dolgok történnek. Ilyenkor az ember érzékenyebben reagál.
- Igazad lehet! Mi magunk is jobban ki vagyunk hegyezve z ilyen dolgokra...de akkor is....olyan bizarr minden!
- Ahogy mondod! Mint valami filmben! A múlt visszatér és kísért.....
- Egyet kérek, hogy ígerj meg! Akármit is tervezel, vagy akarsz.....azt oszd meg velem kérlek! Együtt erősebbek vagyunk!
- Nyugodj meg! Megtanultam, hogy tudnom kell a barátaimra hagyatkozni! Muszáj elfogadjam a segítséget, nem cipelhetek minden súlyt egyedül. Hisz' én is csak ember vagyok!- kulcsolta ujjait, a fiúéi köré.
- Ennek örülök!- puszilta meg Mari kézfejét.

○○○○○
~Eiffel torony~

Katicabogár és Fekete Macska korábban érkezett valamovel társaiknál. Volt pár részlet, amit meg akartak beszélni a tereppel kapcsolatban, ámeznemtartott sokág, hiszen már jóval előtte megbeszélték a legfontosabbakat. Minden kis trükköt meg akartak tanítani társaiknak, hogy ne csak az eberek, hanem esetleges más hősök elől is meg tudjanak lógni. Marinette több gyakorló útvonalat is kitalált, amiket szépen feljegyzett, azonban Adriennel nem osztott meg. Terve az volt, hogy Rena Rough és Pancélos, a megadott helyszínre jutnak el minnél gyorsabban és Macska szemei előtt észrevétlenül, társának pedig meg kell próbálnia követni a hősöket. Ha sikeresen eljut Alya és Nino a kijelölt úticélhoz (ami Alya házát szimbolizája) Adrien nélkül, akkor "nyernek". Ha Adrien is velük ér célba, vesztenek. Az, hogy barátja ne tudja a végpontokat azért volt fontos mert a lehetséges üldöző sem fogja tudni Rena igazi kilétét, így lakcímét sem. A kiindulási pont mindig az Eiffel torony volt kezdetben, a távok pedig váltizó hosszúságúak, hogy előidézzenek egy valódi helyzetet. Nem mindig volt szerencséjük, nem küzdhettek mindig barátnője otthonának közelében, és habár az előző akumatámadásnál kvázi egyből szuperereje felhasználása után eltűnhetett, bármikor felléphetett bármilyen nem várt fordulat, ami miatt esetlegesen Rena nem tud lelépni egyből, így kénytelen lesz kevesebb idő alatt megtenni akár igen hosszú távokat.
- Sajnos attól tartok, én nem nagyon tudok csatlakozni maj hozzátok!- fordult Macskához.- Jobb, ha minél kevesebbet mozgok azt hiszem.
- Sajnálom!- simította meg a lány karját.- Majd bekapcsolom a kamerám, hogy mindent láthass!- vette elő botját.
- Köszönöm!- mosolygott.- Mit gondolsz, mennyire lesz nehéz megtanítani őket?
- Nem hiszem, hogy túl sok időt fog igénybe venni. Összeszokott páros, és nagyon ügyesek! Plusz, ha szerencsénk van, akkor nekünk sem mindig kell majd kiaknázzul a képességeiket, és akkor használhatják majd a délibábot a sajátnyomaik elsikálására. Eddig is meg tudtuk oldani a legtöbb esetben nékülük is!
- Nem is tudom...- harapott ajkába a láyny.- Legtöbbször minél több képesség áll rendelkezésünkre, annál könnyebben és gyorsabban nyerünk, ami most nagyon fontos! Sokkal egyszerűbb lenne, ha folyamatosan rendelkezésünkre állnának, mint hősök, azonban veszélyesebb is lenne. Halálfej több prédából tudna válogatni, négyünk közül nagyobb valószínűséggel bukna le valamelyikünk! De majd meglátjuk!
- Ott jönnek!- mutatott a távolba Adrien.

Annalulu🐞