A pusztítás ereje

Egy különös történet

~Dupont iskola~

Marinettenek nem fájt annyira a hasa, hogy bekötötte, csak kissé figyelnie kellett, nehogy kilátszódjon fáslija. Az aznapi torna óra alól is kivonta magát, nehogy valami nagyobb baja legyen, hiszen Katicának bármelyik  pillanatban jelenése lehetett.
- Biztos nem ért hozzád?- kérdezte Tikki egyik szünetben, amikor Mari egyedül maradt pár pillanatra.
- Ugyan! Akkor most nem állnék itt!
- Ez igaz, d.....- szakította félbe a kis katicát a nyíló ajtót.
Marinette lehajolt táskájáért, így Tikkinek is volt ideje elbújni, majd felállt és elindult ki.
- A-Adrien!- pillantotta meg osztálytársát.- Hát te miér.....
- Mi történt? Miért van befáslizva a törzsed?
- A- a kötés.....én vagyis.......tegnap! Ki akartam venni egy tálca sütit és megcsúsztam! A tálca a kezembe volt és nem akartam ráddobni...úúgy értem eldobni, vagyis leejteni, de meghúztam magam vagyis...
- Oo! De ugye nagyobb bajod nem történt?
- N-nem dehogy!
- Segítsek esetleg valamiben?
- N-nem köszönöm! Minden rendben! Csak pihentetnem kell!
- Voltál vele orvosnál?
- M-még nem! De tervezek menni!
- Helyes!
Marinette rendesen meglepődött a srác reakcióján, de nem szólt egy szót sem.
- Hát itt vagy!- jelent meg Alya.- Oh...hali Adrien! Gyere mutatnom kell valamit!- húzta el a lányt

°°°°°

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette miután hazaért egyből leült tanulni, de nem sikerült neki, Adrienen járt a feje.
- Olyan fura volt az a hangsúly amit használt!
- Tessék?- nézett fel sütijéből Tikki.
- Oh....hangosan is kimondtam?
- Igen! Min gondolkodsz?
- Adrienen!
- Bocsánat, ki máson?- nevetett.- Érdeklődött irántad! Ez jó!
- Tessék?- kérdezett vissza. Eddig bele sem gondolt ebből az oldalról.- Tikki!- ugrott három oktávot hangszíne.- Érdekelte, hogy mi van velem!
- Dehát én is ezt mondtam!
A lány nagyot ugrott örömében, ám derekába fájdalom nyilallt.
- Auuu!- kapott kezével a sajgó ponthoz.
- Jajj, vigyázz kislány! Jobban kellett volna figyeljetek!
- Tudom nyugi! De akkor sem szabadna ennyire fájjon!- húzta fel pólóját, majd fásliját is letekerte.- Látsz valamit? Lila folt, vagy vörös?
- Ma-Marinette.....- döbbent meg Tikki.
- Mi a baj?- futott át aggodalom a lány arcán, és tükréhez rohant.- Ez....- simította végig ujjait bőrén.- ....ne-nem volt itt!
Derekán egy fekete karcolás húzódott. Nem volt nagy, kifejezetten mélynek sem tűnt, de éjfekete volt.
- T-Tikki ez ugye nem?
- Én...
- Ugye nem ért hozzám?
- Én még soha nem láttam ilyet! Egyszer volt, hogy egy régi macska talizmán hordozó rátámadt a társára és erejével elpusztította, de olyan, hogy csak részlegesen bántsa....olyat soha nem láttam! Hiszen ha csak egy ujjával is hozzád ér, el kéne pusztítson! Teljesen.
- A-akkor ez....egyáltalán nem is biztos, hogy Macska műve!
- Dehát fekete!
- Lehet csak kosz ment a sebbe. Hiszen tegnap nem látszott semmi!
- Hogyan karcoltad volna ma meg magad? Hiszen egész nap be volt kötve!
- Lehet, hogy tegnap is ott volt, csak olyan pici, hogy nem láttam semmit! Megyek lezuhanyzok, és akkor kitisztítom és le is fertőtlenítem! Rendben?
- Óvatosan!
Marinette megtett mindent. Súrolta, szapannal mosta, de karcolás éjfekete maradt. Miután végzett, jobban szemügyre vette a derekát. A kis seb úgy nézett ki, mintha már rég szerezte volna, ami valamelyest megnyugtatta, de színe így is aggasztotta. Gondolkodni kezdett. Ha Macska valóban hozzáért volna, akkor nem szabadott volna olyan réginek tűnjön a seb, márha figyelmen kívül hagyjuk, hogy egyből semmivé kellett volna váljon. A lányt nagyon aggasztotta az a sok "volna".
Végül inkább betekerte felsőtestét fáslival és felvette pizsamáját.
- Nos?- reppent mellé Tikki, mikor becsukta szobájában az ajtót.
Marinette habozott egy pillanatot, majd döntött.
- Minden a legnagyobb rendben!- fordult mosolyogva a kwami felé.- Ki tudtam tisztítani a sebet! Nem ért hozzám! Attól függetlenül csúnyán meghúztam valamimet!
Nem szerette volna felzaklatni a kis kwamit. Látta a rémületet arcán, amikor csak a gyanúja is felmerül annak, hogy esetleg Macska hozzáért. Remélte a karcolás nem több annál, aminek látszik, és ha nem is súlyosbodik, akkor nem mond semmit Tikkinek.
- Ennek nagyon örülök!- ölelte meg megkönnyebbülten.
- Viszont...mesélnél nekem a hősökről, akik.....
- Akiket ma említettem?- szontyolodott el látványosan.
- Ha zavar, vagy rossz emlék, akkor nem muszáj!
- Jobb ha tudod! Így elkerülheted, hogy esetlegesen megtörténjen ez veletek.- mosolyodott el szomorkásan.- Nos, mint mondtam, már nagyon öreg vagyok! Ponotsabban mind nagyon öregek vagyunk! Mi kwamik. A történelemben nagyon sok hőssel találkozhatsz, csak nem mindegyik kultúra említi őket hősként. Ahogy láthattad az egyiptomi kiállításon, ők úgy ábrázoltak mindent, ahogy látták. A neveiket is említik. De voltak olyan idők, amikor különösen nagy erejű lovagokról beszéltek, vagy boszorkányokról, akik hamis illúziókat bocsátottak az emberekre.
- A róka talizmán!
- Pontosan! Habár be kell vallani, jó technika volt! Szóval sokféleképpen írnak rólatok. A második világháborúban vagyunk. A németek nagyon erősek, van egy titkos fegyverük. Valahogy mindig ők győznek, és senki sem tudja, hogy hogyan. Ő nincs megemlítve egy papíron, dokumentumban vagy jegyzetben sem. Legalábbis név szerint. Csak úgy emlegetik, hogy a Kígyó.
- A talizmán, amit Lukának adtam!
- Bizony! Talán az egyik legjobb választás volt azt ellopni a Mestertől! Ha a Kígyó jelen volt a csatában, nem volt olyan ütközet, amit ne nyertek volna meg. Képtelenség volt legyőzni, hiszen bárhányszor felhasználhatta titkos képességét. Ha másik időpontra akart ugrani, csak visszaváltozott, majd újra átalakult.
- Dehát az ő fegyvere csak egy hárfa!
- Miután átalakult jól felszerelkezett fegyverekkel. Így vagy úgy, de nem lehetett volna legyőzni Németországot ha a Mester nem avatkozik közbe. Habár ő nem azért tette, hogy a legyőzzön valakit. Vissza akarta szerezni a talizmánt. Egy ideig tanulmányoznia kellett a Kígyót, hogy kiválaszthassa, milyen talizmánokat használjon. Ő volt a teknős, ami nem sokat segíthetett és be kellett lássa, hogy szüksége lesz a katica és macska talizmánokra. A róka talizmánon gondolkozott még, de látta, hogy ellenfele túl okos, észrevenné az illúziót. A feladat komoly precizítást és pontosságot igényelt. Szemtől szemben nem támadhatták, hiszen túl könnyen legyőzte volna őket.
A Mester bejárási engedélyt szerzett a brittek egyik bázisára, és ott kezdett kutakodni. Két fiatal szerepében találta meg a megfelelő embereket . Mimi és James újak voltak, de nagyon ügyesek és szemfülesek. Ők lettek Bogárhölgy és Fekete Kandúr. Az egész tökéletesnek látszott. Kiemelkedő hőspáros voltak, de miattuk próbáljuk mostmár elkerülni, hogy megtudják a hősök egymás kilétét. Ők az elejétől fogva tudták egymásról az igazat. Egy párt alkottak a való életben is emiatt nehéz is lett volna eltitkolniuk egymás elől. Rettentő precízen dolgoztak, az elején nem is tudta senki sem, hogy léteznek. Mimi találékony volt, mint te!- mosolygott a kedves emléken.- Ebből a szemszögből nézve, néha őt látom benned!
- K-köszönöm!- tűrt egy tincset füle mögé.- De nem értem! Ha valóban ilyen harmónikus volt a kapcsolatuk, hogyan támadhatott rá James Mimire?
- Várj, amég meghallod a történet végét! Az csepet sem volt derűs! Sokáig tartott, mire le tudták győzni a Kígyót. Kitartó és sikeres munka segítségével visszaszerezték a talizmánt, de nem vették észre, hogy a róka talizmán közben eltűnt.

Sziasztook!😊

Ez lenne hát a 2. fejezet ebből a könyvből. Sajnálom, hogy ennyit késtem, de múlt héten Berlinben voltam, holnap indulok Grazba, szóval egyáltalán nem biztos, hogy a következő rész időben tud majd érkezni!🙁😕
További szép estét!😘🐾

Annalulu 🐞