A pusztítás ereje

Kíváncsiság

~Dupain-Cheng lakás~

- Miután visszaszerezték a Kígyó talizmánt, Mimi és James megismerkedtek a Mesterrel és odaadták a korábban elrabolt ékszert. A második világháború még javában dúlt, így megtarthatták talizmánjaikat. Minden olyan tökéletesnek tűnt, hogy Fu Mester a legboldogabban bízta rájuk, életük hátralévő részére. Az egész azzal kezdődött, hogy James éjszakánként zilálva ébredt egy-egy rémálom után. A fiú szülei amerikában éltek akkor, így miattuk nem aggódott, azonban Mimit rendszerint kínok között látta rémképeiben. Az összes a Kígyó műve volt. A róka talizmán segítségével illúziókkal bombázta Jamest. A fiatalok azt gondolták, hogy csatában látott borzalmak miatt vannak a fiú rémálmai. Még csak nem is sejtették, hogy valójában mi áll a dolgok hátterében. Mimi nagyon aggódott Jamesért, fel is kereste a Mestert, de ő nem vette észre, hogy a róka talizmán hiányzik, így elküldte őket szabadságra, és Mimi lelkére kötötte, hogy minden egyes percét töltse vele, hátha attól megnyugszik. A nyaralásuk a legnagyobb csendben rendezték, és az idő hiányában két hétre elutaztak a tengerparthoz. A Kígyó sem tudta, hogy hol lehetnek, így James rémképei megszűntek.
- És miután visszatértek Angliába?
- James beleőrült a folyton erősödő és gyakrabban jelentkező látomásokba. A Kígyó valahogy Mimi ellen fordította. Jobban mondva....azt, hogy valójában mi történt, csak Plagg tudja.
- Te mit gondolsz?
- Azt gondolom, hogy James mindennél jobban szerette Mimit. Nagy erő kellett ahhoz, hogy rávegyék arra, hogy ártson a lánynak. Nem tudom mik voltak az álmai, nem tudom miket látott, vagy miket élt át. De amikor Fekete Kandúr rátámadt Bogárhölgyre akkor az nem a fiú volt. A szeme mintha nem is az övé lett volna. Ha legalább töredékét hordozta volna a tekintetének, elhittem volna, hogy ő volt, de így!- borzongott.
- Ezt hogy érted? Ki más lehetett volna?
- Ő volt, száz százalék. A szemem előtt változott vissza. Fura volt, csak utána realizálta, hogy mit is tett. Mimi képtelen volt harcolni vele, csak menekült és sírva kérte, hogy ne bántsa. A végén mosolyogva ennyit mondott: ,,Én mindig melletted leszek James!". Ezután James elporlasztotta és Mimi semmivé vált.
- Plagg soha nem mesélt erről?
- Ha megpróbáltam rákérdezni, akkor borzasztó zárkózott lett. Attól tartok, hogy valami olyat tud, ami brutális, vagy....nem is tudom, hogy mit tudhat. Hogy mi lehetett ilyen borzalmas...a Mester csak ezután jött rá, hogy Trixx eltűnt, azt viszont már saját maga szerezte vissza James segítségével.
- Mi történt James-szel?
- Beleroppant a teherbe. Nem bírta elviselni a tudatot, hogy Mimi meghalt. Fu Mester megkért minket, hogy tűntessük el azt az emlékét, amikor elpusztítja a lányt. Remélte, hogy így megóvhatja az életét. Miután James bosszút állt, lemondott talizmánjáról, de a Mester közelében maradt mindig, és ha szükség volt rá, segített is.
- Hol temették el?
- Még él. Itt Párizsban.
- Tessék?!
- Kilencvenhét éves és itt lakik, a Mester közelében.
- Azta! Akkor....
- Mostmár aludj, holnap reggel megbeszéljük.
- De...
- Nincs de, fáradt leszel!- kapcsolta le a villanyt.

°°°°°
~Dupont iskola~

Marinette képtelen volt figyelni az órára. James járt a fejében. Nem értette, hogyan pusztíthatta el azt, akit ennyire szeretett. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehetett ennyire erős behatás. Valahogy képtelen volt elhinni, hogy a róka talizmán ekkora kárt okozhatott.
- Marinette!- szakította ki gondolatvilágából Alya.
- Tessék?
- Kicsöngettek! Lehet hazamenni! Min merengesz ennyire? És ne mondd, hogy semmin, mert akkor falra mászok! Látványosan nem vagy itt!
- Lényegében azon gondolkodtam, hogy esetlegesen létezhettek e Katicák és Fekete Macskák.
- Dehát erre tudod a választ! Egyiptomban is volt!
- Igen, de....utána is? És ha igen miért nem tudunk róluk?
- Csajszi le a kalappal! Remek ötletet adtál egy új poszthoz! Sietek is haza, hogy utánanézzek! Hívlak, ha találtam valamit!- köszönt el, és hazament.
- Ezzel mindig le tudom rázni, ha kell!- fordult kwamijához.
- Nem szép dolog hazudni!
- Nem is hazudtam! Ezen is gondolkodtam. Na meg Jamesen!
- Nem neglepő! Mi van a derekaddal?
- Nem fáj, ha nem mozgok. Mármint....ha normálisan sétálok, vagy ilyesmi, akkor nem fáj. De ha nyújtózok, vagy tesiznem kéne.....akkor fájna.
- Ezzel az az egy baj van, hogy attól tartok jobban meghúztad magad, mint amennyit tesiről hiányozhatsz!
- Majd megmutatom a tanárnak a kötést. Tudja, hogy nem szoktam lógni, úgyhogy biztos elhiszi!
- Meg kéne nézesd magad az orvossal!
- És mit mondanék? Hát tudja szuperhősködés közben meghúztam, szóval....
- Ez nem vicces!
- Szerintem sem! Várjunk!- állt meg egy pillanatra.- Miért vagyok a parkban?- fordult körbe.
- Kicsit jobban is figyelhetnél!
- Tudod..... azon gondolkodtam, hogy....nem lenne e jó ötlet felkeresni Jamest!
- Nem is tudom Marinette! Nem kéne bolygatni a múltat! Eleget szenvedett már.
- Nem akarom bolygatni, hisz....nem akarom felszakítani a sebeit, és főleg nem akarom elszólni magam előtte!
- Marinette kérlek felejtsd ezt el! Miért izgat egyáltalán ennyire?
Marinette válaszokat akar találni. Nem tudta, hogy mi lehet derekával, hogy Macska tényleg hozzáért e, mi lehet a következmény, miért....miért fáj ennyire oldala. Válaszokat akart, és úgy gondolta Jamestől megkaphatja. Valamint kíváncsi volt James történetére. Tikkinek olyan furán csenget a hangja, amikor Mimi haláláról beszélt. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy hogyan pusztíthatta el a lányt. "...az nem a fiú volt...", visszhangzott fejében, amit kwamija mondott.
A hősnő már előre félt a következő akumatámadástól. Nem tudta, hogyan fogja kibírni, mert oldalába olykor- olykor pokoli fájdalom hasított. Minnêl hamarabb megoldást akart találni prolémájára. Nagyon remélte, hogy nem társa okozta akaratlanul fájdalmait, így sem neki, sem kwamijának nem szándékozott szólni erről. Egyelőre legalábbis biztos nem!
- Meg szeretném látogatni Jamest! Hallani akarom a történetét! Tőle!
- Ez miért lett ennyire fontos hirtelen?
- Meg akarom érteni, hogy valójában mi is történt! Hátha kiderül valami, amiről nem tudunk! Tikki, kérlek vigyél el hozzá!
- Nem tartom jó ötletnek! Nem hiszem, hogy....
- Tikki! Nem akarom, hogy a jövőben, vagy akár Macskával és velem ilyen történjen! Meg szeretném előzni!- indult haza.
- Marinette én....rendben!- sóhajtott végül a kis katica.
- Köszönöm!- derült fel a lány arca, azonban derekába hirtelen szörnyű fájdalom nyilallt, így arca eltorzult.
- Mi történt?- dugta ki a fejét Tikki.
- S-semmi!- tánaszkodott Marinette egy fának.- Csak rosszul fordultam!- válaszolt összeszorított fogakkal.
- Mostmár komolyan el kéne menj orvoshoz! Hacsak nem Macska....
- Lenne nyoma!- vágta rá már már túl gyorsan is.
- De tényleg semmi nem látszik? Nincs semmi vágás, vagy feketeség?
- Semmi!
- Akkor or....
- Marinette!- kiabált a lány után valaki.

Sziasztook!😊

Elkészült a fejezet, remélem tetszik!
Mostmár nem tervezek sehova sem utazni, vagy hasonló, így a következő rész szokásosan, a jövő hét folyamán várható!😉🐾

Annalulu 🐞