A pusztítás ereje

A múlt sötét árnya

~a Dupont iskola közelében~

Fekete Macska pont időben csatlakozott barátaihoz. Rena Rough és Páncélos nagyon ügyesek voltak, azonban ellenfelük, a Kígyó még a Fekete Macska -Katicabogár párosnál is ügyesebb hősöket igényelt.
- Hát ilyenek a mai hősök! Szép csapat, mondhatom! Kilencvennégy évesen is ügyesebb vagyok!
- Hogy mi?!- akadt ki nem csak Nino, de maga Halálfej is.
- Kilencvennégy?!- adot hangot csodálkozásának Alya is.
- Emlékeztek az előző Katica és Fekete Macska történetére?- kérdezte két kivédett csapás között Adrien.
- Igen, miért?
- Mert ez abból a sztoriból a főgonosz!- hangzott fentről a válasz, majd egy pillanattal később a rejtélyes hanghoz kép is társult. Katicabogár teljes valójában vetette bele magát a csata közepébe.- Maga undorító fér...- akadtegy egy pillanat alatt a szava. A Kígyó állt előtte, de nem úgy, ahogy elképzelte.- Maga.....nő?!
- Tessék?- zavarodott őszintén össze egy pillanatra az akumatizált is.
Habár a nő külseje újonnan szerzet ereje miatt torzult, tagadhatatlanul egy nő volt. Marinette-et és Adrient így hát josgosan érte a sokk, miszerint ők egy férfira számítottak, ahogy maga James Charles is elmondta.
A Kígyó abban a percben valóban hasonlított egy csúszó mászó hüllőhöz, ugyanis felsőteste egy nagy farpkban végződött a végén kis bogyókkal. Egy szóval egy csörgőkígyó túlméretezett hátsója díszelgett lábai helyén. Haja zöld volt, konytba fogta, piros szemüveget viselt. Bőre fakó volt és pikkelyes, de még az "eltorzult" külső dacára is, Mari hamar felismerte.
- Meredith!- kapta kezét szája elé.
- Nocsak, Nocsak! Nem is vagy olyan kis buta fruska, mint gondoltam! Jamesnek és Miminek nem volt elég idejük, hogy kiismerjenek, vagy akár csak felismerjenek! Te azt hiszem más vagy! Különleges. Nagy kár, hogy el kell pusztítsalak!- lendült könyörtelen támadásba.
Marinette kikapcsolta minden gondolatát, és ösztönösen harcolt. Vigyáznia kellett volna a sebre, azonban ellenfele túlságosan ügyesen küzdött ahhoz, hogy megengedje magának a "kímélő harcmodort".

○○○○○
~Dupont iskola, korábban~

Marinette, miután Adrien elment, feltápászkodott, magy egy kagylóra támaszkodva belenézett egy tükörbe. Miután ráesett oldalára zsibbasztó fájdalom fogta el, ám ez a fajta kín szokatlan volt számára. Úgy érezte mintha valami szét akarná tépni, hogy végül darabjaira hullva, megsemmisülve hulljon le a földre. Azelőtt bármennyire is fájt a seb, inkább volt égető fájdalom, mintsem ez.
Tükörképe érzései ellenére sem mutatott se többet, se kevesebbet annál, mint a megszokott Marinette. Ruhája poros volt, homlokán volt egy apró horzsolás (amit az esés közben szerezhetett), de semmi kirívót vagy borzalmasat sem vett észre magán.
- Mi a baj Marinette?
- Valahogy furán érzem magam!- válaszolt nehezen. A fájdalom ugyan alábbhagyott már valamennyire, de még úgy is kegyetlenül mardosta.- Valahogy....- hajtotta el óvatosan gallérját és pólóját. Keze egyből remegni kezdett.- Lá-Látod ezt? Látod ezt Tikki?!
- Marinette.....- csilingelt aggódva hangja.
Felső testét már fekete erek szőtték át, sebe pedig óriási volt, mind hosszra, mind szélsségre. Már köldökét is elérte.
- Attól tartok, hogy hamarosan az arcomon is látszani fog! Most ég küzdö...- állt le.
- Marinette?
- A-Az akumatizált azt mondta, hogy ő a Kígyó?- kapott fejéhez.- E-Ez az a Kígyó?
- Igen!- válaszolt gondterhelten Tikki.- Érzem, hogy ő az!
- Akkor....Macska egy zseni volt!- csillant vidámság szemeiben.- Emlékszel, hogy amikor legyőztük Falánkot? Ott kijavítottuk azt a hibát, amit Fu Mester elkövetett!
- És a végén minden visszaállta helyére!- esett le a kwami álla is.
- Ezért nem akarta Adrien megcsináltatni a gyűrűt! Hiszen annak is köze van, ahhoz az estéhez, amikor Mimi meghalt! Ott történt valami gikszer, amit ki kell javítanunk! Ha azt megoldjuk, akkor a szerencsetalizmán mindent helyrehoz! A sebem is el fogtűnni!- állt fel újult erővel.
- Habár ez merőben spekuláció, szerintem működhet! De ígérd meg, hogy nagyon óvatos leszel!
- Megígérem, de....Tikki.....azt hiszem, hogy szükségem lenne Nyuszixra! Hogyan találhatnám meg?
- Nyuszixra?
- Azt hiszem, hogy meg kéne néznem, hogy mi történt akkor! Talán az segítene megérteni!
- Hmmm Marinette, ez nem tudom, hogy jó ötlet e......De ezt azt hiszem nem mi döntjük el! Ha tényleg szükséged lesz rá, akkor megjeleni....
- Marinette!- hallott meg egy ismerős hangot maga mögött a lány.- Gyere! Alakulj át és gyere!- nyúlt ki üregéből Nyuszix.
- Mit is mondtál?- sandított kwamijára.- Tikki, pöttyöket fel!
- Valóban látnod kell, hogy mi történt aznap! De előre szólok, mást nem nézhetsz meg!
- Nem is akarok! Az elég lesz!- lépett be az időtérbe a lány.
- Figyelmeztetlek Minica, nem azt fogod látni, amire számítasz!
- Ha többet fogok tudni, akkor mindegy, hogy mire számítok!
- Ám legyen!- mondta, majd odakísérte a megfelelő csatornához.- Akármit is fogsz látni, nem léphetsz közbe. Jól tudod, hogy mi fog történni, ne akard megváltoztatni!
- Értettem!
- Akkor engedd, hogy visszavigyelek az 1940-es évekbe. Ott fogunk bekapcsolódni, amikor Mimi átalakul, és James üldözni kezdi az utolsó közös "küldetésük" alkalmával.
Mielőtt még a kép kitisztult volna Marinette elővette yoyoját és összekötözte vele kezeit, majd odaadta a fegyvert barátjának.
- Csakhogy nehogy kísértesbe essek! Ha közbe akarnék lépni, csak tarts vissza kérlek!

○○○○○

Bogárhölgy elkeseredetten menekült kedvese elől. Nem is értette, hogy mi is történik körülötte. Otthonukban korábban örjöngeni kezdett, majd fenyegette. Végül átalakult, és úgy közeledett felé. Szemei furcsán fénylettek. Mintha nem is James allt volna előtte.
- Kérlek beszéljük meg! Ez biztos valami varázslat, ami most rajtad ül!- védte ki Fekete Kandúr egy újabb csapását.
- Nincs mit ezen megbeszélni! Túl sok gaztettet vittél már végre ahhoz, hogy futni hagyalak!
- Dehát kedvesem, miről beszélsz! Én vagyok az Mimi! A te "Hölgyed".
- Te nem vagy az én Hölgyem! -lendült ismét támadásba. Habár lehetett látni rajta, hogy fáradt már, fékevesztette dühe nem hagyott alább sőt, inkább újult erővel töltötte fel.- Elpusztítalak! Macskajaj!
- Ne! Dehát James, mit csinálsz?! Mi ütött beléd?!
- Hogy mi ütött belém?! Mintha korábban olyan jóban lettünk volna!
- Kérlek!- dobta yoyoját felé.- Kérlek!- mondta még egyszer zokogva. James kihasználva a pillanatnyi gyengeséget, hasonvágta Bogárhölgyet, aki fájdalmasan terült el.- Nem harcolok veled!
- Azt igen rosszul teszed!- térdelt le a hősnő mellé, majd föléhajolt.
Mimi tudta, hogy itt a vég, nem tehet semmit. James keze veszélyesen közel volt hozzá nem tudott hova menekülni. És ekkor Jams megérintette. Bogárhölgy szemeikitágultak, tekintetében rettegés csillogott, ám annyi lelkierő még volt benne, hogy megfogja kedvese arcát és odahúzza, majd megcsókolja.
- Szeretlek! Én mindig melleted leszek James!- mosolygott könnyes szemekkel.
- Mimi!- változott meg James tekintete, ám Mimi akkor hamuvá vált.

○○○○○

Marinette ledöbbenve, könnyes szemekkel nézte végig a történteket. Jól tudta, hogy mi történt akkor, fel volt készülve arra, amit látni fog, mégis teljesen lesokkolódott.
Mikor Fekete Kandúr elkezdte közelíteni kezét Bogárhölgy felé, Katicabogár ösztönösen elindult, így jó volt, hogy Nyuszix vissza tudta tartani.
- Várj még!- mondta halkan Alix, miután Mimi hamuvá vált.- Most jön a legérdekesebb rész.
James kedvese hamvai fölé borult és zokogni kezdett. Maga Marinette iss rendesen megkönnyezte, ám nem értette, hogy Nyuszix mire akarta felhívni a figyelmét.
Ezután azonban valamiféle fekete köd kezdett el nőni a képen, először a széleinél, majd teljesen elfedte a múltat.
- Tessék?!- zökkent ki egyből a melankólikus hangulatból Marinette.
- Erről beszéltem Marinette! Nem azt láttuk, amire számítottunk.
- D-De mi ez a fekete füst?
- Nem tudom!- adta vissza a yoyot a lánynak.- Ahányszor megnézem, itt ér véget a történet, és ott folytatódik, amikor James már Fu Mesterrel beszélget a tragédia után. Bevallom egyszer beléptem a múltba, hogy megnézzem, hogy mi blokkolja, azonban nem jöttem rá! Ha belépsz ugyanúgy nem látsz semmit, csak fekete sötétséget.

Annalulu🐞