A pusztítás ereje

Bizalom

~Pàrizs egyik háztetőjén~

A hősöknek volt egy közös találkozó helyük. Ott találkozgattak, ha nem járt akuma a városban. Jól kialakították maguknak azt a helyet (természetesen a tulaj beleegyezésével). Nyáron csak leterítettek a pokrócot, vagy egyszerűen ráültek a tetőre. Télre is volt megoldásuk. Vittek vastag takarokat, és a kéményhez ültek, így egyáltalán nem fáztak.
- Hogy vagy?- kérdezte Adrien.
- Jól köszi! Az oldalam már alig fáj. Használ a krém, amit a doki adott.- válaszolt, de semmi esetre sem mert társa szemébe nézni.
- Ezt örömmel hallom!- villanyozódott fel a srác.- De akkor....miért voltál olyan rosszkedvű? Látom, hogy nincs rendben valami!
- Én csak....csak Jamesnél voltám és tudod...
Marinette agya lehetséges válasz után kutatott. Nem akarta elmondani társának az igazat.
- Mesélt a barátnőjéről?
- Igen!- kapott az ötleten.- Csak olyan rossz volt hallani, hogy.....hogy elvesztette és tudva a háttértörténetet.
- Hm....- támasztotta karjait térdére a srác.
- Macska?- tette kezét a srácéra.
Marinette nem is ismerte társának ezt az oldalát. Együttérző volt és gyengéd. Aggódott a lány miatt, és lelkiismeretfurdalása volt olyan dologért, amit nem is tudott, hogy elkövetett. Talán megérezte, hogy a lány sérült? Vagy csak ennyire aggódott érte? Marinette nem tudta eldönteni, hogy melyik eshetőség áll fenn, azonban tudta, fel akarja vidítani. Boldogabbnak akarta látni, olyannak mint "régen".
- Macska én....meg sem köszöntem még, hogy.....kedves volt tőled, hogy annyira aggódtál értem!
Adrien meglepődve nézett a lányra. Ritkán viselkedett így vele. Mindig kedves volt, ám a fiú érzései miatt sokszor elhatárolódott tőle. Legalábbis Macska így érezte.
- Köszönöm!- ölelte meg a hősnőt.
- É-én...- pirult el.- Ni-nincs mit!
- Kezd késő lenni!- állt fel, miután elváltak, majd felsegítette társát is.- Jó volt egy kicsit beszélgetni!- mosolygott kedvesen.
- Nekem is jól esett!- állt még mindig kissé vörösen barátja előtt.
- Mielőtt mennénk....meg tudnád adni James lakcímét? Szeretnék beszélgetni vele!
- Jamesszel?- lepődött meg a lány.
- Igen....- vakarta kissé zavaratan tarkóját.- Kíváncsi lettem! Nagyon érdekes törtenete van.
- Pe-persze!- vette elő yoyoját, hogy elküldje.
- Remélem hamarosan ismét lesz időnk így összeülni!- hajolt meg, majd elszökkent.

○○○○○
~Másnap a Dupont iskola előtt~

Adriennek elmaradt a vívásórája, így volt egy kis ideje. Természetesen nem szólt Nathalienak, hogy jöjjenek érte hamarabb. Az volt a terve, hogy egy kicsi, kihalt utcában átváltozik, és elmegy Jameshez. Alya és Nino társaságában hömpölygött a tömegben. Szinte mindenki haza tartott. Marinette amint kicsöngettek sietve távozott. Az első helyen átalakult és rohant Jameshez. Beszélni akarat a férfinak Macskáról.
Mikor barátai kiértek, Adrien Katicabogarat pillantotta meg. A tetőkön szalad. A lány remélte, hogy társa még nem járt a James Charlesnál és megelőzi. Nem akarta, hogy a fiú megtudja kilétét, vagy egészségi állapotát. Habár előbbitől nem félt, hiszen maga James is támogatta azt. A hősnő éppen lendítette volna el fegyverét, amikor oldalába hirtelen éles fájdalom hasított. Arca eltorzult, leguggolt és kezét derekára szorította.
Adrien itt eleget látott, egy "Sziasztok"-ot baráthainak kiáltva elfutott, hogy átalakulhasson.
- Plagg, karmokat ki!- szólt kwamijának, amikor biztos helyre ért. Egyből arra a tetőre futott, ahol utoljára Katicát látta, ám a lány akkora már távozott. Nagyon gyors lehetett, mert Macska még csak távolodó alakját sem látta a távolban.
A fiú egyre jobban gyanakodni kezdett. Pedig azelőtti nap délután majdnem hitt a lánynak. Addig fenntartásokkal kezelte derekát illetőleg. Tudta társa megbízik benne, de azt is sejtette, hogy képes lenne elhallgatni előle. Kérdéseire nem sok helyen kaphatott választ, mindössze két helyen. Katicánál, vagy Jamesnél. Kikereste James lakcímét a fegyverén lévő térképen és gyors tempóra kapcsolt. Hamar megtalálta a házat. Jól kiismerte magát ott, mert anyukájával régen sokat sétálgattak arra. Emily szerette a környéket, a szép régi épületeket. Adriennek kissé fura, vegyes érzései támadtak. Édesanyja távozása után soha többet nem ment oda, de még csak a közelébe sem. Az emlékek sorra rohamozták. Először jó érzéssel töltötték el, ám szépen lassan a szomorúság is beférkőzött, pont úgy mint mindig, amikor anyukájára gondolt.
Megrázta magát, hogy szabaduljon az érzésektől, hisz' akkor Katicabogár fontosabb volt. Már éppen leugrott volna egy sikátorba, amikor ismerős alakot pillantott meg az utcán átkelni.
- Marinette?- bújt egy vastagabb kémény mögé, hogy onnan kövesse nyomon az eseményeket. Osztálytársa céltudatosan és gyorsan lépdelt. Pontosan James Charles lakása előtt állt meg, majd kopogott, majd egy idős férfi beengedte.
Adrien nem akart hinni a szemének. Szinte el sem bírta felejteni gyanúit Marinette és Katicabogár hirtelen, egyszerre megjelenő derékfájásait illetőleg. Plagg akkor meg tudta győzni, de ezek után! Fejében kwamija magabiztos szavai visszhangoztak ,,...külön tál sajt.".
Gyorsan leugrott egy és visszaváltozott, ám mindezt nem a szokásos módon tette. Nem szól a kis macskának, egyszerűen lehúzta gyűrűjét és zsebre vágta azt. Hozzálapult a falhoz és várt. Marinette hamar kijött, elköszönt a férfitól és elindult. Adrien hamar szem elől vesztette, mert a lány bement egy kis utcába.
- Hát mégicsak Marinette lenne?- támasztotta hátát a falnak. Felnézett a háztetőkre, de nem látta Katicabogár alakját.- Vagy mégsem?- dőlt ismét az épület oldalának. Végül felhagyott a találgatással és elindult a ház felé, majd bekopogott.
- Jó napot kívánok, miben segíthetek?- nyitott ajtót az egykori hős.
- Jó napot kívánok, a nevem Adrien! Adrien Agreste. Ön esetleg Mr. James Charles?
- Igen én vagyok, miért kérdezi?
- Én....úgy tudom Katicabogár mostanában látogatja önt! Én a társa vagyok, Fekete Macska!- vette elő zsebéből gyűrűjét, hogy alátámassza állításait.
A férfi csak nézte egy ideig a gyűrűt. Sok emlék fűzte ahhoz az ékszerhez. Sok jó és egy rossz emlék.
- Rendben, kerüljön beljebb!- állt el az ajtóból.
Adrien, mikor belépett, egy nagyon szép, otthonos lakást pillantott. Az ő otthonában minden a legújabb trend szerint volt bebútorozva és ez is egyfajta ridegséget kölcsönzött a háznak (habár abból így is bőven elég volt). Így talan érthető, hogy srác nagyon szerette az antik bútorokat és tárgyakat, abban a lakásban pedig csak az volt.
- Azta!- adott csodálatának hangot.- Nagyon szép a háza!
- Köszönöm!- mosolyodott el kedvesen a férfi.- Katicabogár említette ám, hogy több mint valószínű jönni fog!- tett kekszet és kávét az kis asztalra, majd mindketten leültek.
- Ma itt járt?- változott meg a fiú hangszíne.
- Ma még nem volt itt!- észlelte James is ezt a kis változást.- Még pár napja említette, hogy mesélt önnek rólam! Nagyon nagy bizalommal fordul maga felé, ne játsza el ezt!
- Soha semmi pénzért nem tenném! Azonban azt hiszem nem bízik meg bennem mégsem annyira......- húzta el a száját.
- Ezt hogy érti?
- Attól félek, hogy nem mond mostanában nem mondd igazat...Pedig soha nem gondoltam volna, hogy hazudna nekem.
- Egyik alkalommal, amikor itt járt, mesélt nekem önről. Azt hiszem nem is jól fogalmazok. Tudtán kívül megengedte, hogy belelássak a kapcsolatukba. Megbízik önben, azonban ez elé helyezi az ön jóllétét. Fontos számára, hogy önnek jó legyen ezt tartja a legfontosabbnak ebben a társulásban.
Adrien csak ámulva figyelte Jamest. Szinte nem is akart hinni a fülének. Nem gondolta, hogy Katica aggódna érte, vagy ilyen fontosnak tartaná. Jól esett neki, de nem gondolta volna soha.
- Viszont gondolom nem emiatt jött! Mi az igazi oka látogatásának?
- Igazából két oka is van....
- És mi okból vette le a gyűrűjét?- kérdezett bele a közepébe.

Sziasztook!☺️

Nahát itt is lenne az új fejezet! Remélem eddig tetszik a történet. Be kell valljam, gondolkodtam már rajta, hogy néhányótoknak nem tetszhet, mert én is úgy érzem, hogy ez egy lassabb történet, esetlegesen hosszabban írok le egy egy érzelmet vagy jelenetet, azonban ezzel csak próbálom jobban érzékeltetni a szereplők gondolat- és érzésvilágát.🤔😊
Jövő héten jelentkezem az új résszel!🤗🐾

Annalulu🐞