A pusztítás ereje

Lesifotó

~Nino Lahiffe otthona~

Katicabogár és Fekete Macska először haverjuk, Nino otthona felé vette az irányt.
A hősnő kissé örlődött magában a Mesterrel váltott beszélgetés után. Sokat gondolkodott már egymagában a seben, és saját sorsán. Ám minden egyes nappal közelebb érezte magát a végleges megsemmisüléshez. Akkor először fogalmazta meg félelmeit ilyen mélyen másnak. Habár nem beszélt túl sokat, abban minden egyes fontos mondanivalója benne volt.
Mikor odaértek, Macska kicsitt távolabb, kémény biztonságában húzta meg magát, Katica pedig odalendült a fiú ablakához, és bekppogott. Legnagyobb meglepetésére, Alya is ott volt, aminek nagyon örült.
- Katica?- nyitotta ki az anlakota srác, mire a lány beszökkent.
- Sziasztok! Elnézést hogy zavarok!
- Újabb akuma van a városban?- érdeklődött barátnője.
- Egyelőre nincs, más indokkal jöttem! Egy korábban, a róka talizmánt rosszra használó, gonosz ember miatt kerestelek fel titeket. Sajnos fenn áll az esélye, hogy ez az ember él, és most újra használni akarja a nyakláncot, így arra kérnélek meg téged, hogy fogadd el hosszabb időre a talizmánod Alya!- nyújtotta át a kis dobozt.- Akumatámadás esetén csatlakozz hozzánk a harcban, utána pedig észrevétlenül lopózz el, hogy visszaváltozhass. Meg kell óvnunk ezt a talizmánt, mert ez a férfi sajnos a múltban már egy ember halálát okozta az illúzió erejével. Számíthatok rád?
- Persze Katica!- vette el a dobozkát, ám jóformán még fel sem ocsúdott a kezdetti meglepődöttségéből.
- Köszömöm! A mostani szombat, ha jó neked, akkor Macskával kiképeznénk! Megmutatunk minden egyes trükköt, hogy lerázhasd követőid! Szombat délután három óra megfelel?
- Igen!- vette fel a nyakláncot, mire Trixx megjelent.
- Nino, a te segítségedre is szükség lesz!- nyújtotta át a teknős talizmánt rejtő dobozt a fiúnak.- Pont kapóra jön, hogy ismeritek egymás titkos azonosságát. Meg kell védd Alyat! Amikor ő visszaváltozni indul, neked követned kell, amennyiben saját időd engedi! Tisztes távolságból kell a szemed rajta tartsd, hogy nehogy kövessék!
- Számíthatsz rám Katica!- vette fel a karkötőt.
- Téged is várunk szombaton az Eiffel toronyhoz, és természetesen minden elkövetkező akumatámadásnál, ameddig a készenléti állapot fenáll!
- De mi ez az elővigyázatosság? Ki ez a gonosztevő?- kérdezte kíváncsian Alya.
- Ez a második világháborúra visszanyúló történet. Ez az ember először a kígyó talizmánt vette el, így csak a Kígyó ként ismerjük, aki akkori Németország oldalán harcolt. Miután az akkori Macska és Katica legyőzte és börtönbe jutatta, ő bosszút forralt, kiszabadult, ellopta a talizmánod, megszerezte a hősök titkos személyazonosságát, és szörnyű illúziókat bocsátott Fekete Kandúrra, ami miatt a férfi szinte teljesen megőrült. Valahogy arra is rávette, hogy pusztítsa el szerelmét és társát, az egykori Katicabogarat. Akkor repedt el Macska gyűrűje és azóta tiltott az, hogy a hősök ismerjék egymást a maszk alatt. Szombaton többet is mondok, ha kívancsiak vagytok, de most sajnos mennem kell!- búcsúzott, majd társához sietett.

○○○○○
~eközben Macskánál~

Adrien türelemesen várt társára. Leült egy közeli kémény árnyékába, majd gondolatai sűrűjébe merült. Fokyton James és saját maga paranoiáján kattogott. Szertefoszló volt annak az esélye, hogy a Kígyó még él, hiszen James Charles is nagyon idős volt már. Ő is talán csak azért élhetett ilyen sokáig, mert talizmánhordozó volt- elmélkedett, bár saját logikájában sem látta az értelmet, plusz a Kígyó is talizmánhordozó volt, szóval....
Céltalannak tűnő találgatását egy fura érzés zavarta meg. Egy kis idő után fészkelődni kezdett, feszült lett kissé, és úgy érezte figyelik. A világért sem nézett volna körbe, hiszen akkor kukkolója is megtudja, hogy lebukott. Inkább elővette botját, majd fenhangonbeszélni kezdett, miközben a kis kamerával végifpásztázta a környéket.
- Hol lehet már Katica?! Hiszen már egy csomó ideje vissza kellett volna érjen!- "Megvagy!",-gondolta, mikor megtalálta titokzatos követőjét.- Mi tarthat ennyi ideig?- mondta ki az utolsó mondatot, majd lekapta a hölgyet, és egy pillanattal később felállt, majd a kis házhoz szökkent, hogy megkérdezze az idegent, ugyan mi szándékból követi, de mire odaért, a nő nem volt sehol.
Csak forgatta jobbra balra a fejét, ide szökkent, oda futott, háztetőre fel, háztetőről le, de a hölgy sehol sem volt. Mintha felszívódott volna.
Mire visszaért a keményhez, már Katicabogár várta.
- Hol voltál?- kérdezte kíváncsian Marinette.
- Kergettem a követőm....vagyis inkább kerestem...
- Megint az a nő?- kezdett gyani csillani szemében.
- Igen, és....várjunk! Lefényképztem!- vette elő botját, majd megmutatta a kis képernyőt.-  Hmmmm....túl pici! Átküldöm magamnak, hogy megnyithassam telefonon!
- Rendben! Menjünk hozzánk, ott megnézzük!

○○○○○
~1946.június~

A keresés a Kígyó után továbbra is gőzerővel folyt. Bravúrosan tudott rejtőzködni, soha sehol nem lehetett látni (a múltban sem), mintha mindent elködösített volna maga után. Még James is Mimi emlékei is erősen megfakultak hiszen, amikor elvették tőle a kígyó talizmánt, egyben le is leplezték. Egy alacsony, fiatal férfira emlékeztek, de semmi pontosabbra.
Jamesnél akkor már jelentkezni kezdtek a rémálmok, ám messze nem minden éjel, így még nem látta idejét, hogy szóljon Miminek, vagy a Mesternek.
- Fu, szerinted még mennyi ideig kell itt maradjunk? Úgy értem, teljesen elrejtőzve. Nagyon hosszú ideje nem hagytuk már el a házat. Az időtéren kívül.- kérdezte Mimi az egyik vacsoránál.
- Örülök, hogy felhoztad! A Kígyó egyelőre nagyon távol van tőlünk, így nem látom értelmét, hogy továb itt tartsalak titeket! Ha akarjátok, akár már holnap hazaköltözhettek.
- Tényleg?- csodálkozott James.
- Ha ezt tudtam volna, biztos egy sokkal nagyobb vacsorát csinálok, egy nagy nagy tortával, hogy megköszönjünk neked mindent Fu!- kapkodta ide oda a fejét Mimi.
- Ugyan, erre semmi szükség!- nevetett, az akkor már 96 éves Mester (akin kora természetesen nem látszott).- Továbbra is kérem, hogy maradjatok távol a Kígyótól és a kutatástól! Egy swebzett, bosszúra éhes vad túl nagy veszély! A nyúl talizmant viszont természetesen magatokkat vihetitek! Eddig is nagy hasznotokat vettük, sokat segítettetek!
- Mi köszönjük a sok segítséget!- mosolygott kedvesen James.
A java azonban csak ezek után következett. A Kígyó valóban nem volt sem közel, sem távol. Az első mapokban, miután James és Mimi hazamentek, nem is tudta hol lehetnek. Nagyjából egy hetében telt, mire újra megtalálta a férfit, és újra gyötörni kezdte látomásokkal. James Charles álmai egyre intenzívebbek lettek, egyre több lett.
- Mimi ne!- ébredt fel egyik éjjel már már üvöltve.
- Mi történt?!- pattant fel tettre készen, ám a hirtelenségtől ijedten a nő.- Mi a baj kedvesem?- vette át az ijedség helyét aggodalom, mikor ránézett a ziláló, megtört tekintetű Jamesre.
A hős csak zilált, majd pár perc múlva válaszolt.
- Bocsánat, hogy megijesztettelek!- simította meg szerelme arcát.- Csak egy rossz álom volt!
- Ennyire?- nyugodott meg kissé, ám szíve még így is nagyon kalapált.
- Ennyire.- válaszolt, ám hangja túlviláginak hangzott. Hallani lehetett, hogy fejben nem ott jár.
- James!- tette kezét a férdi karjára.- Mit ámodtál?
James nem válaszolt, csak könnyes szemekkel kedveséhez fordult, és megölelte.
- Semmi baj!- simogatta Mimi társa hátát.- Semmi baj!- mondogatta, ám nem is sejtette, hogy igazából mekkora nagy bajban is vannak.

Annalulu🐞