A pusztítás ereje

A szörnyű igazság

~Nyuszix nyúlüregében~

Katicabogár értetlenül rogyott le.
- E-Ez....
- Számomra is felfoghatatlan.
- De...ha James emlékeit néznénk, és azt nézne ki így, akkor megérteném.
- Igen, az ő emlékeit a Mester meghamisította, de mi most a valóságot látjuk.
- Én....- emelte kezét homlokához.- Azt hiszem ismerek valakit, aki tudhatja a választ. Valakit, aki mélyebben is érintett, ott volt azon az estén, és részt vett a kwamivarázslat elkészítésében. Tikki, pöttyöket le!- mondta, és ezzel vissza is változott.
- Ne!- bújt el egyből a kis kwami, amikor meglátta James és Mimi arcát.
- Nyugodj meg!- tüntette el egy szempillantás alatt Nyuszix.
- Nem azért változtam vissza, hogy újra át kelljen éljed azt a szörnyűséget! Minket csak az érdekel!- mutatott Mari a fekete lyukra.
- Az micsoda?- csipogta kissé nyugodtabban a katica.
- Az ott az, ami azután történt, hogy Fekete Kandúr meg.......megölte Bogárhölgyet. Te nem pusztultál el, hiszen James Charles nem Mimi fülbevalóit érintette meg, azonban egyből kiszalltál a fülbevalóból.
- Igen.....És?
- Te ott voltál! Mi ez a fekete füst? Miért szállt oda?
- Fekete füst?- kérdezett vissza értetlenül a kwami.
- Vagy köd, de ez mindegy.....- szólt közbe Alix.
- Ott....- szállt közelebb a fekete lyukhoz.- ....ott nem volt semmilyen füst vagy köd. Az ég tiszta volt, lászottak a csillagok is. Ez.....biztos az az este?- kérdezte sejtelmesen.
- Tikki végignéztem, ahogy James Mimit kergette, majd felhasználta a macskajajt és megérintette. A szemem előtt vált porrá az egykori hősnő. De utána.....mindent belepett a köd. Nyuszix be is ment oda korábban, és azt mondta, hogy csak a fekete gomolygó ködfüggöny fogadta. Te mégis azt mondod, hogy nem így emlékszel? Ne értsd félre, hiszünk neked, csak.....ez nagyon fura!
- Én.....nem tudom, hogy.....várjunk!- repült Alixhoz.- Vissza tudod nekem oda pörgetni, amikor James már a háztetőkön kergeti Mimit?
- Biztos vagy benne Tikki?- kérdezte őszinte aggodalommal Marinette.
- Igen!- sóhajtott.- Meg kell tudnunk, hogy miért borítja el köd az igazságot! Van egy ötletem, de meg kell bizonyosodjak róla!
Tikki bólintott, majd Alix megmutatta neki. A kwami nem sokáig nézte, egyből megtalálta, amit keres.
- Állj!- szólt, mire a kép megállt.- Hát persze!
- Mi az Tikki? Mit látsz?
- Nézzétek meg közelebbről Fekete Kandúrt.
- Mi az a csillogás a szemében?- kérdezte Mari.
- Egy csillanás bizony. Sárgás, már már narancssárgás.- csatlakozott Nyuszix.
- Délibáb?- kapott levegő után Marinette.
- Nem kérdeztük ki anno Jamest, és ez bolond dolog volt tőlünk. James nem Mimit vadászta le aznap. Legalábbis ő nem ezt látta! Lefogadom, hogy ő a Kígyót üldözte.
- Akkor biztos ezért beszélt ilyen furán!- találgatott Marinette.- Azt mondta, nem is szerettelek soha, vagy valami ilyesmit!
- Ez magyarázatot ad sok mindenre, de.....miért van a fekete füst?- gondolkodott Alix.
- Erre is tudom a választ azt hiszem!- válaszolt a kis Katica.- A Kígyó mindig is erős ellenfél volt. Bármilyen talizmánt is kapott volna kezei közé, biztos vagyok, hogy teljesen ki tudta volna aknázni az erejét. Ha nem lett volna gonosz, nagy hasznát vettük volna egy ilyen erejű embernek. A férfi, barki is legyen, teljesen birtokolta a kígyó talizmán erejét, majd játszi könnyedséggel váltott a róka talizmánra. Lefogadom, hogy az az erős illúzió, amivel Jamest bombázta rémálmaitól kezdődően, keveredett a mi varázslatunkkal, ainek célja az volt, hogy elfeledtesse az igazságot az egykori hőssel. A mi erőnk van annyi egyenként is, mint a Kígyó ereje, így a kettő együtt nem csak elsikálta James fejében az igazságot, de ténylegesen el is mosta azt. Attól tartok, hogy amég nem teszel mindent helyre....- foldult ekkor Marinettehez.-....addig nem láthatod a teljes képet. Legalábbis így és itt nem!
- Akkor most James és a Kígyó konfliktusa meg fog oldódni, ha nyerünk?
- Tudom mire gondolsz, de ebben nem vagyok biztos! Valamint óvatosságra is kell intselek!  Nagyon erős ellenféllel állsz szemben, és Halálfej maga is nagy erővel ajándékozta meg.
- Alix!- fordult a felnőtthöz.- Te hogy emlekszel erre a csatára? Láttad egyáltalán?
- Még nem adtad oda a talizmánom akkor, amikor az én időmben a csata lezajlott, ezért csak az iskola egyik ablakából figyeltem. Nem láttam sokat, de egy dologra emlékszem! És ennek nagyon fogsz örülni! Én akkor láttam másodjára magamat.
- Akkor vigyél vissza kérlek az elhozásom pillanatába! 
- Számíthatsz ránk Minica! Mind számíthattok!- kacsintott, majd Mari visszalépett jelenébe Tikkivel együtt.

○○○○○
~Párizs utcái~

A meglepődöttség Meredith személyén rendesen kizökkentette a hősöket. Támadásaik egy kis idő elteltével ugyanolyan erősek voltak ugyan, mint korábban, azonban szétziláltabban küzdöttek. Legalábbis az első pár percben, és ez elég volt.
Adrien agya ide oda pörgött. Neki Marinettre is kellett volna figyelnie, ám erre nem volt lehetősége. Barátnője ugyanúgy küzdöt, mint bármely akumánál azelőtt. Nem hibáztathatta, hiszen négyen is kevesek voltak a Kígyóhoz.
- Kígyó!- hallottak meg akkor egy ismerős hangot hátuk mögül.
- James kedves!- szisszent fel a hölgy.
- Meredith?!- akadt levegője benn.
- Te és Bogárhölgy méltó ellenfeleim voltatok harcban, ám ketten sem értetek fel észben Katocabogárhoz és Fekete Macskához. Habár a digitális eszközök jóal fejlettebbek, a kis kölyök még képet is tudott készíteni rólam.
- Miért jöttél vissza! Nem kaptad meg, amore vágytál?
- Nem egészen!- kúszott közelebb az idős férfihoz.- Ti ketten mindig is megvetettétek a játékot.
- Miféle játékra gondolsz?
- Mindig is szerettem megismerni az ellenfelim. Kiválóan el tudtam vegyülni akár a Brittek között is, ha az kellett. Idővel minden ellenfelem gyengepontját kiismertem, azonban.....ti mások voltatok. Ha nyilvanosan mutatkoztatok olyanok voltatok, mint egy normális pár. Egyáltalán, még csak sejteni sem lehetett semmit sem a titkaitokról. Nem árultatok el semmit sem magatokról.
- Honnan tudsz ilyeneket?
- Emlékszel Cathryn Smithre?
- Cat...hát ő is te....
- Mimi bizalmába férkőztem, a legfőbb bizalmasa voltam, de így sem tudtam kiszedni belőle semmit, csak.....téged! Azután nagyobb figyelmet szenteltem neked! Gyengébb voltál! Miután legyőztetek, tudtam, hogy először rajtad kell bosszút álljak, hogy aztán szörnyű tetted miatti megtört élet után, téged is megöljelek.
- Szörnyű tett?- bizonytalanodott el James.- Miről beszélsz?!- kérdezte érdekes hangszínen, mintha egy rézse már tudná a választ. Ám még csak nem is sejtette.
- Te miről beszélsz?!- zavarodott össze a Kígyó.
Adrien és Marinette tudták, hogy itt a vége. Tudták, hogy James meg fogja ismerni az igazságot. Csak abban nem voltak biztosak, hogy képes lesz e elviselni. Hogy belerokkan e vagy képes lesz kibírni. James tagadhatatlanul erős ember volt, azonban minden embert meg lehet törni, evvel azonban a Kígyó is tisztában volt.
A két fiatalt kezdte elönteni a tehtetlen düh. Képtelenek voltak elkerülni az elkerülhetezlen, és ennek tetejébe még díszpáholyból is figyelmhették.
- James, ne hallgasson arra, amit mond!- kiáltott Adrien.
- Hát nem emlékszel? Elfelejtetted? Ennyire szörnyű vo....ááá értem! A kwamik!
- Miről beszél? Tudják?!- fordult Marinette és Adrien felé az egykori hős.
- James, ez nem a maga hibája! Nem maga miatt volr?!
- Dehát micsoda?- szorult össze torka.
- Te ölted meg Mimit! Te végeztél vele!- közölte fölényesen a Kígyó.

Annalulu🐞