A pusztítás ereje

Az a bizonyos karcolás

~Dupont iskola~

Marinette már már majdnem elaludt történelem órán. A tanár monoton hangja elálmosította, meghát a jó meleg az osztályterem is kábítóan hatott.
- Psszt!- rugdosta meg Alya a lány bokáját.- Ne aludj!
Marinette bólintott, majd megtámasztotta fejét kezével. Már csak tíz perc volt az órából, ki kellett valahogy bírnia.
- Futás! Akuma a városban!- rontott be Mrs. Mendeleiev.
- Rendben gyerekek, mindenki induljon szépen! Ha Katicabogár és Fekete Macska hamar végez, a tanítás folytatódik!- mondta Ms. Bustier, de Marinette és Adrien természetesen már nem hallotta.
- Legalább vége a törinek!- mondta futás közben Tikkinek.- Pöttyöket fel!- ugrott be egy kihalt helyre.- Lássuk csak, mi a mai menü!- mondta magának.
- Én is épp ezt akartam kérdezni!- szökkent mellé Fekete Macska.
- Nagy a zűrzavar, szóval elég erős lehet!
- Vagy ijesztő!
- De hol van?
- Vigyázz?- lökte el társát Adrien.
Mikor Marinette felnézett, egy kísértetiesen sárkányra hasonlító emberi alakot vett ész, a velük szemben lévő falon. Izzó piros nyálkát köpött, ami ha hozzáért valamihez, egyből szétmállot.
- Ez láva?
- Jobb, ha odafigyelünk!- védett ki egy újabb adagot a lány.
Marinette kicsit sem örült az aznapi felhozatalnak. Veszélyes volt a civilekre nézve és szokatlan külsején egy akumát rejtő tárgy sem éktelenkedett.
- Nem látsz rajta semmi furát?- kiáltott Macskának.
- Észrevetted, hogy az egész lény fura? És nem csinál mást, csak fújtat meg prüszköl. Beszélni sem tud!
- Erre egyedül jöttél rá, vagy segítséggel?
- A viccelés az én dolgom Bogaram!
- Hkkkkk!- szisszent fel újra a sárkányember miközben feje mögött egy tolltaraj jelent meg.
- Ott!- mutatott egy fehér tollra a barnák között Marinette- Szerencsetalizmán!- lendítette levegőbe yoyoját, mire egy kézi tükör hullott kezébe.- Hát ezzel mit kezdjek?- nézett körbe.
- Nem tudom, de sürgősen találd ki kérlek!- kiáltotta menekülés közben.
Katica jobbra balra kapkodta a fejét, de nem tudott mit kitalálni. Kínjában már a felhős égre is felnézett, dehát mit is találhatott volna ott.
- Egyelőre csaljuk egy csendesebb helyre!- indult futásnak.
- De hol lenne jó?
- A Dupont iskola előtti park! Menj előre és űrítsd ki a terepet! Én feltartom addig!- fordult szembe ellenségvel. Ekkor meghallotta fülbevalója csipogását.- Remek!
- Hkhhhhhh!- fújtatott az akumatizált.
- Gyere, táncoljunk eget!- lendült támadásba, egyik kezében a tükröt tartva.
Marinette be kellett lássa, ellenfele bravúrosan közlekedik a falakon. Mintha tapadtak volna a lábai, úgy mászkáltaz épületek oldalán. A lány nagyon várta, hogy társa visszaérkezzen, vagy hívja. Fülbevalója ismét csipogott és fáradt is.
Ekkor egy kósza napsugár bújt elő a felhők közül, ami pont visszacsillant a tükörről az utcára egy kis fénypontot vetve. Mikor a lány ellenfele észrevette ezt a fénypontot, kiscica ként kezdte követni, majd a nap ismét eltűnt a felhők között, lávaköpködő barátunk pedig újra támadásba lendült, ami majd nem eltalálta a hősnőt. Marinette kissé meglepődött, mikor az akumatizált leállt a harccal, és nem volt elég ideje felkészülni.
- Mi történt Bogaram!- védte ki a savat az éppen visszaérkező Macska.
- Megvan a gyengepontja!- válaszolt, de fülbevalója ismét csipogott.- Siessünk!- lendült előre a park irányába.
Már egy kész terv volt fejében, remélte ezt társával is meg tudja majd valahogy osztani, ő is kellett a feladathoz. Na meg a nap.
- Hé pikkelyes!- vonta magára Adrien a figyelmet.
-  Hakffff!- fújtatott, de kissé meg volt ijedve. Fák között volt, ami más volt, mint az utca, ami megrémítette, de töretlen buzgalommal rontott rá ellenfeleire.
Marinette nagyon várta már, hogy a nap ismét előbújjon. Nem volt már sok ideje, majd fülbevalója ismét csipogott. Ezzel egyidejűleg a felhők ismét kissé elvonultak és a nap reménysugár ként csillant fel. Katicabogár egyből a tükröt felhasználva újabb fénypontot bocsátott egy fára, az akumatizált lefagyott, és a pontra kezdett figyelni, követni kezdte.
- Azta!- lépett a lány mellé Fekete Macska.
- Gyorsan kerítsd valahogy be!- szólt sűrgetően a fiúra.
- Macskajaj!- lendült fel egy fára, és kezét a törzsre tapasztotta, mire az rádőlt ellenfelükre.
A srác veszélyesen közel volt kezével Marinettehez, így a lánynak jócskán el kellett hajolnia, nehogy hozzáérjen, de hirtelen hasába éles fájdalom nyilallt.
- Ahhh!- görnyedt össze, majd szemét egyből derekára kapta, várva a legrosszabbat, ami nem jött. Hihetetlen megkönnyebbülés öntötte el. Nem is törődött a fájdalommal, újra ellenfelükre kezdett koncentrálni. Társa már mindent elvégzett helyette, így elkapta az akumát és megtisztította.
- Csodálatos Katicabogár!- dobta fel a tükröt, és minden a helyére állt.- Szép vo...- érzett ismét fájdalmat derekában.
- Mi történt?- ugrott védelmezően a lány mellé.
- Csak....gondolom meghúztam! Elég közel voltál, amikor felhasználtad a macskajajt, én meg ösztöntösen elhajoltam, de meghúzódhatott valmilyen izom.
- Biztos nem értem hozzád?- csillogott komoly ijedtség szemében.
- Úgy látod? Nem állnék most itt!
- Ez igaz! Nagyon sajnálom!
- Máskor vigyázz jobban, de látod nem történt baj!- mosolyodott el kedvesen látva a fiút.- Szép volt!- nyújtotta újra öklét, mire lepacsiztak.- Figyelj, ha ez meg nyugtat, akkor megígérem, hogy szólok neked, ha bármi van! Rendben?
- Köszönöm!- mosolygott a srác is, majd elszökkent.
Marinettenek csak akkor jutott eszébe, hogy talizmánja lemerül, és már szinte semennyi ideje sincs. Beugrott a legközelebbi fa mögé, ahol bokrok is voltak és már változott is vissza.
- Sajnálom Tikki!- adott egyből enni kwamijának.- Nincs senki itt?
- Hogy lenne? Hiszen Macska kiürítette az egész parkot!- válaszolt, de a biztonság kedvéért körülnézett.- Mehetünk!- szállt be a táskába.
Marinette felállt, és hazament.

°°°°°
~Dupain-Cheng lakás~

Marinette pizsamában ült ágyában és tervezett. Mikor fürdött a biztonság kedvéért leellenőrizte derekát, hátát és hasát, de nem látott semmit, így megnyugodva feküdt le.
Másnap reggel érdekesképp kipihenten ébredt, nem volt késésben.
- Jó reggelt Tikki!- nyújtózott egy nagyot, de derekába ismét erős fájdalom nyilallt.- Ah!- kapott kezeivel a fájó pontra.
- Mi a baj Marinette?- élénkült fel egyből a kis kwami.
- Mhhhh! Csak meghúztam! Még tegnap! Ideadod a fáslit?
A lány óvatosan megkötötte, ám egy pontban rettentően fájt, ha csak hozzáért is. Ezek után felöltözött, de figyelt arra, hogy elég hosszú pólót vegyen és teljesen elrendezte magát.
- Szép napot kicsim!- köszöntek el tőle szülei.
- Köszi, nektek is!- vette hátára táskáját, és elindult az iskolába.
Csak azt nem tudta, hogy sokkal nagyobb a baj, mint gondolta.

Sziasztook!😊

Nos kicsit késve, de kész is van az első fejezet! Az előzeteshez feltett képen láthatjátok, hogy mi is inspirált ennek a történetnek a megírásához!
A következő rész több mint valószínű, hogy a jövő héten érkezik!😘
Addig is szép napot!🐾

Annalulu 🐞