A pusztítás ereje

Lelepleződés

~James Charles háza~

James végül döntött, nem habozott tovább. Nem volt értelmetlenség elmondani a fiúnak, ám gondoskodnia kellett arról, hogy ne jusson a Mester fülébe.
- Ígérje meg, hogy felveszi a gyűrűjét, miután elmeséltem valamit!
- Tessék?- értetlenkedett.
- Csak ígérje meg!
- R-rendben, de nem értem, hogy mi köze ennek bármihez.
- Most mesélek erről először bárkinek is....még Plaggal sem beszéltem meg, pedig illett volna! Reméltem, hogy nem lesznek következményei, de mégis lettek!
- Kifejtené?
- Azon a napon, amikor félkómásan pillantottam meg Mimi holttestét, felfedeztem mást is.
- Félkómásan és Mimi holttestét?- Adrien nem értett semmit. Miminek maximum hamvai lehettek, nem holtteste, hisz' Charles érintésétől egyszerűen semmivé foszlott. Csak miután kimondta jött rá, hogy ez a varázslatnak tudható be, amivel a kwamik Charles emlékeit babrálták meg.- Hogy érti, hogy kómásan ébredt?
- Minden olyan ködös volt. Nem emlékszem mi történt előtte való nap. Kiesett 24 óra, ami nem normális. Hogyan is felejthetne el egy ilyen időpontot bárki is? A kedvese halálát? Ebből és meg egyéb dolgokból arra jöttem rá, hogy az emlékeim hamisak. Nem tudom hogyan, de Fu Mester kicserélte őket! Biztosan tudom, érzem! Nem tudom hogyan csinálta, de úgy gondolom, ha jobbnak látta elengedni ezeket az emlékeket, akkor biztos nyomós oka lehetett, és az én érdekemben cselekedett. Kíváncsi vagyok, ne értse félre, de attól tartok, ha megtudnám, utána lehet azt kívánnám, hogy bár újra tudatlan lennék! Viszont ami számunkra fontos lehet...aznap észrevettem, hogy a talizmánom eltört.
- Tessék?!
- Várja ki a végét. Nem is volt az törés, jobban mondva inkább csak egy repedés. Olyan kicsike, hogy alig észrevehető. Azok után, ami szegény Marinettetel történt, biztos lettem abban, hogy Plagg nem szólt Fu Mesternek, nem javította meg. Nem értem miért nem tette. Nem vette észre talán?- elmélkedett.- A lényeg, hogy emiatt nem porladt el a kishölgy. Emiatt sérült meg.
- Dehát ez jó hír, nem? Hiszen ha teljesen elporladt volna, akkor...
- Akkor a szerencsetalizmánjával egyszerűen megmenthetted volna! Ez semmiképp sem jó! Nem segít a szeremcsetalizmán, hiszen a hibát közvetve, de nem abban a csatában okozták.
- Mire akar ezzel célozni?
- Nem tudom!- sóhajtott szomorúan.- Csak reméltem, hogy.....nem is tudom már mit reméltem!- hajtotta fejét tenyereibe.
Adrien agya vadul járt. Valamiféle ötlet fogalmazódott meg fejében, amit nem tudott hova tenni. Mintha tudná a választ, mégsem érné el. Érdekes érzés volt ez. A homályban tapogatózott, tudta jó irányba tart, azonban mégcsak nem is sejtette, hogy merre mehetne tovább, hogy mi a következő lépés.
- Én.....hmmm.... Ne gondolja, hogy ez az ön hibája!- mosolygott kedvesen a fiú.
- Vajon Plagg miért nem szólt a Mesternek? Miért hallgatott róla?- nézett egyenesen a hős szemeibe.
- É-én nem tudom, lehet...
- Ezért ígértettem meg önnel, hogy felveszi a gyűrűt! Tudni szeretném az igazat!
- Az igazat?- rémült meg kissé, ám gépiesen kivette a talizmánt zsebéből, és ujjára húzta.
- Adrien miért húztad le már megint a gyűrűdet, ahelyett, hogy camambe.....James?- esett le a pici kwami szája.
Az idős ferfi szemei könnyben úsztak. Nem gondolt bele abba, hogy milyen érzéseket lesz képes a viszontlátás ébreszteni benne.
- Rég láttalak barátom!- mosolygott bíztatóan James Charles.
- Jól megöregedtél!- válaszolt Plagg, mire az úr nevetni kezdett.
- Látom nem változtál!
- Évezredek óta vagyok, amilyen vagyok, nehogy azt hidd, hogy sikerült egy fikarcnyit is megnevelned!- tapadt szorosan a férfi arcához.
- Sajnálom!- "ölelte át" James is a kis macskát.
- Rossz volt az úgy!- helyeselt a cica.
- Plagg figyelj kérlek! Nagyon fontos dologról kell beszélnünk! Marinette megsérült, talán ezt te is tudod, azonban....
- Úgy gondolod köze van a gyűrűn keletkezett repedéshez? Egyetértek!- váltott komoly hangnemre.- Attól tartok igazad van!- látszott letörtnek.
- Miért nem szóltál a Mesternek, amég még lehetett?
- Ez...komplikált.
- Komplikált?
- Igen, de ez most nem fontos! Holnap visszamegyek a Mesterhez, hogy javítsa meg!
- Ne!- bukott ki Adrienből.
- Tessék?- nézett rá érdekesen a kwami.
- Van egy ötletem, azonban idő kell hozzá!
- És mi lenne az?- nézett rá reménykedve James.
- Még csak a kezdeti fázisban tart nincs rendesen kidolgozva, azonban.....lehet használható. Idő kell, ne szóljunk még Fu Mesternek!
Ekkor a hat órát jelző harangot hallották meg, így Adriennek mennie kellett, mert Natalie negyed hétre ment érte az iskolába.

°°°°°

Marinette nagyon gyors volt. Kíváncsi volt Macska üzenetére, így amilyen hamar csak lehetett, otthon akart lenni. Visszaadta a Mesternek a talizmánt, és szélsebesen hazasietett.
Beugrott ágyára, majd elővette yoyo-ját.

,,Marinette beszélnünk kell! Este elmegyek hozzád nyolcra!
Fekete Macska"

- Tessék?!
Ekkor talizmánja csippant és visszaváltozott.
- Minden rendben Marinette?- repült rémülten a lányhoz Tikki.
- Macska megtudta ki vagyok!- fogta homlokát.- Ez hogy lehetséges?- kérdezte sápadtan.
- Hogy mit mondasz?!
- Ezt üzente nekem. Katicának írt, de Marinettenek hívott! Este idejön....D-de ho-hogyan jöhetett rá?! Hiszen....James!
- Ezt verd ki a fejedből! Ismerem! Nem tenne ilyet, főleg azok után, hogy mi történt Mimivel! Nem teljesen tudtuk megváltoztatni az emlékeit. Habár nem emlékszik a teljes igazságra, tudja, hogy volt köze Mimi halához. Tudja, hogy amiatt találták meg, mert tudták egymás kilétét.
- Akkor mégis hogy?
- Nem tudom!- sóhajtott.
Ezután súlyos csend ereszkedett rájuk. Marinette teljesen gondolataiba temetkezett. Kissé kétségbe volt esve ugyan, még sem ez uralkodott el rajta. Úgy tekintett a helyzetre, mint egy problémára, amit meg kell oldani. Azonban először meg kellett fejtse az egész gyökerét. Hogyan jöhetett rá társa az igazságra? Kicsit félretette Jameses elmeletét, és megpróbált más eshetőségeket is figyelembe venni.
Egy biztos adott volt. Macska meglátta, az előző csata után, amikor visszaváltozott. Ez természetesen lehetséges volt mindig, ám a fiú szánt szándékkal sosem követte volna, és az előző csata után is a srác távozott.
A második lehetőség az volt, hogy ismerik egymást az álarc alatt, és a lány és a hősnő hirtelen hasfájásai feltűntek neki.
Marinette ennél az ötletnél elidőzött egy kicsit. Az igazi nevén szólította, így mindenképp ismernie kellett. Aztán eszébe jutott beszélgetésük erkélyén, amikor Macska egy romantikus vacsorát készített Katicabogárnak. Emlékezett már akkor a nevére.
- De akkor hogyan?- tette fel hangosan a kérdést.
- Sajnos nekem sincs ötletem!- válaszolt a kwami.
- De.....akkor ez azt jelenti, hogy.....vissza kell adja a talizmánját Fu Mesternek?- szorult össze hirtelen torka.
- Ez elég helyzetfüggő! Várjunk még ezzel a kérdéssel....
- Én.....nem tudnék elképzelni más társat magam mellé....- sóhajtott szomorúan.- Nélküle nem tudnám csinálni!- nézett ki lehangoltan ablakán.
- Minden rendben lesz!- reppent a lány vállára Tikki.- Nen muszáj a mesternek megtudni!- próbálta jobb kedvre deríteni barátnőjét.
- Fura...- vakargatta meg a kis katica fejét.- Sosem gondoltam volna, hogy ez is megtörténik!
- Sokan mondtátok már ezt.- mosolygott a kwami.- A legtöbben elképzelhetetlennek tartották, vagy az aktuális ellenség legyőzése után tervezték felfedni egymás előtt az igazságot. Ez sosem könnyű, de nem lesz baj! Bízz magadban!
- Ez most azértkicsit más, de.....
Ekkor hetet ütött az óra.
- Már csak egy óránk van!- mondta a lány.

Annalulu🐞