A pusztítás ereje

Komoly gyanu

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette kellemesen ébredt, még ébresztője előtt pár perccel. Nagyot nyújtózott és....
- Várjunk?- nyújtózott még egyet.- Ez nem fáj?- nézelődött meglepődve jobbra balra.
Egyből kipattant ágyából és tükréhez futott, de oldala nem változott. Mikor kezét hozzáérintette, továbbra is jéghideg volt.
- Oké?- nézett érdekesen tükrébe. Furának tálalta a helyzetet, de nagyon örült neki.
- Jó reggelt Marinette!- röppent oda a kis katica.- Minden rendben?- nézett aggódva a lányra, amikor látta, magát nézegeti.
- Persze!- fordult őszinte mosollyal a kwamihoz, majd elment öltözni.
Viszonylag hamar elkészült, reggelizett, majd elindult az iskolába.
Napja kellemesen telt. Sokkal felszabadultabb és boldogabb volt, amit barátai nem túlságosan érzékeltek, Adrienen kívül. Marinette helyzete ellenére, próbált ugyanolyan vidámnak mutatkozni, hogy senki se sejthessen semmit.
Délután volt, Marinette éppen dobozokat pakolgatott a pékségben, amikben a pár perccel korábban érkezett, friss alapanyagok voltak. Dereka csodával határos módon akkor sem fájt, pedig hajolgatott a járdán fekvő dobozokért, majd becipelte azokat.
Adrien mindezt a parkból vette észre. Fotósát várta, de mivel a férfit még sehol sem látta, így gyorsan odafutott a lányhoz.
- Marinette!- kiáltott, hogy osztálytársa észrevegye.
- Adrien?- nézett meglepődve a fiúra.
- Hadd segítsek!- hajolt le a maradék két dobozért.
- Vigyázz nehéz!- figyelmeztette Mari, azonban legnagyobb meglepetésére a srác könnyen felemelte.
- Hova tegy....- állt meg Marinette mellett, ám valami érdekeset érzett. Marinetteből szinte sugárzott a hideg. Megrázta fejét, hiszen nem lehetett igaz, próbálta megtapogatni a dobozokat, hátha azok tartalmaznak hűtött árút, ám keze továbbra is ugyan azt érezte.
- Oda tedd kérlek!- mutatott egy polcra hátul, észre sem véve a srác érsekes arckifejezését.
Adrien kissé merev lábakkal elindult és lerakta a dobozokat. Agya vadul kattogott. Nem tudta mire vélni korábbi érzését.
- Hogy van a derekad?- kérdezte végül meg.
- Egyre jobban!- mosolygott a lány.- Ma nem is fájt.
Adrien képtelen volt kiverni fejéből azt, amit előző nap látott, ahogy Marinette kisétált James házából. Minden olyan zavaros volt körülötte, alig bírt gondolkodni. Egy komplett zűrzavarnak érzékelte a körülötte történő dolgokat.
Ekkor egy sikítást hallottak kintről.
- Jajj ne már!- fakadt ki a fiú. Pont akkor nem hianyzott neki egy akumatámadás.
Marinette kissé aggódva pillantott le oldalára.
- Bújj el!- kiáltott a lánynak Adrien és kifutott, mielőtt Marinette bármit is tehetett volna.
- Adrien!- kiáltott a srác után, de hiába.- Miért szaladt ki?! Tikki, azonnal meg kell mentenünk! Pöttyöket fel!
Katica olyan gyorsan rontott ki az épületből, ahogy csak tudott, ám osztálytársának hűlt helye sem volt. Gyorsan felugrott egy háztetőre, azonban onnan sem vett észre semmit.
- Jó napot Bogaram!- szökkent mellé Macska.
- Nem láttál erre segítségre szoruló civileket?
- Én is jól vagyok köszönöm! De nem! Nem vetted észre mi történt?
- Tessék?- nézett furán társára.
- Gyere!-fogta meg a lány derekát, majd botjával felemelkedtek és landoltak a parkban.
Adrien természetesen szánt szándékkal cselekedett így. Túl sok volt Marinette körül az enyhén szólva fura dolog. Először a titokzatos derékfájás, pont azután, hogy Katicabogár is megsérült, aztán látogatása Jamesnél, majd az az érthetetlen hideg. Ügyelt, hogy kezével ne szórítsa túlságosan, nehogy fájdalmat okozzon neki, azonban így is remekül érezte a derekából áramló hideget. Kevésbé ugyan, mint osztálytársánál, azonban egyértelmű volt számára. Szerencsére a hősnő nem fogott gyanút, hiszen már máskor is "utaztak" ilyen módon.
- Itt meg....- akadt el a szava.
- Ezt mondtam! Az akumatizált egy múzeum kurátora lehet. Legalább is az ókori görögöket emlegette. Akit megérint, az arannyá változik. Különben a nő is tiszta aranyból van.
- Rendben....- szedte össze gondolatait.- Akkor most elrohanok a Mesterhez! Hozok erősítést, te addig....csak kerüld el! Valóban ilyen veszélyes, akkor ne menj kérlek a közelébe! Ha megérint, nem tudok mit veled kezdeni!- boxolt kedvesen társa karjába.
- Rendben, úgy is jobb, ha elintézek valamit!
Miután Marinette távozott, Adrien a Dupain-Cheng pékség felé vette az irányt. Jól körülnézett a boltban, majd utána a házba is belopózott. Minden üres, és kihalt volt.
- Van itt valaki?- tette fel jó hangosan a kérdést, ám miután nem kapott választ, elment.- Akkor irány James!
Nagyon ügyelt arra, hogy ne lássa vagy követhesse bárki is. Az akumatizálttal szerencsére nem találkozott, így útja biztonságos volt. James Charles háza környékén visszaváltozott, majd odament az ajtóhoz és bekopogott.
- Adrien?- nyitott meglepődve ajtót.- egy akuma van a városban, nem kéne....
- Katica elszaladt segítségért, de nincs időm! Kérte, hogy ne avatkozzak addig közbe, mert túl nagy a tét. Lehet, hogy a civilek veszélyben vannak, de ő majd helyreállít mindent. Remélem, hogy....
- Ez egy nehéz, és kockázatos döntés volt részéről, azonban néha muszáj, ilyen döntéseket hozzunk!
- Nincs sok időm így, azonban....Ma segítettem Marinettenek a pékségben és.....neki is meg van húzodva az oldala, mint Katicabogárnak. De amikor a kezem a sérült dereka közelében volt....akkor nem is tudom, mintha....mintha hideget árasztott volna magából! Fagyos, hideget....Utána Katica derekát is leellenőriztem és....nála is hasonló érzést tapasztaltam.
Az idős férfi rendesen elsápadt. Habár szíve mélyén el akart mindent mondani a fiúnak, józan eszére hagyatkozott.
- Adrien tudnia kell, hogy én nem cáfolhatom vagy erősíthetem ezt meg!- gondolt végül Mimire.
- Kérem! Nem akarom, hogy megsérüljön, vagy hogy fájjon neki! Miattam alakult ki ez a helyzet! Jogom van tudni róla!
Jamesnek gyorsan kellett mérlegelnie a helyzetet. Ő tudta, hogy milyen állapotban van a lány. Sejtette továbbá azt is, hogy a túlzott megerőltetés esetlegesen a seb terjedését eredményezné, ami nagyobb fájdalmakkal és ki tudja, hogy milyen egyéb komplikációval járna. Döntenie kellett. Elmondja az igazat védve ezzel a lányt, vagy hallgat, amivel közvetetten védheti. Fejében rendet kellett tegyen. Ha akkor nem tudja Bogárhölgy kilétét, akkor Mimivel egy boldog életet élt volna le. Vagy mégsem? Sejtette, sőt inkább tudta, hogy emlékei nem igaziak, egykori kedvese halálával kapcsolatban. Számára homályos volt minden és ez gyanúra késztette. Hogy felejthetne el egy ilyen fontos eseményt? Marinette-et így tudta védeni, azonban semmi nem garantálta, hogy az fog történni vele és Adriennel, mint ami velük történt. Marinette oldala egy égetőbb probléma volt, hiszen nem ismerhették az esetleges következményeket, és minél kevesebb lehetőséget kellet teremteni arra, hogy a seb terjedjen. Egy dologgal hozhatták volna helyre egy csapásra a problémát, ez azonban akkor nem volt megoldható, és James nem tudta, hogy hogyan állíthatna olyan körülményeket, amelyek ezt lehetővé teszik.
A férfi agyában ezek a gondolatok egy egy másodperc töredéke alatt játszódtak le. Nem is volt több ideje, hiszen ha tagadni akart, akkor nem várhatott sokáig, nehogy lebukjon.
- Most jól figyeljen arra, amit mondok!

Sziasztook!🤗

Itt is lenne az új rész, remélem tetszik nektek!😊
Remélem nem túl lapos a sztori! A következő rész jövő héten várható!
Addig is sziasztook!🐾

Annalulu🐞