A pusztítás ereje

Kései látogató

~Egy mellék utcában~

Marinette maga sem értette, hogy miért, de megváltoztatta úticélját. Csak egy valaki volt, aki többet tudhatott a Mesternél, azonban voltak kérdései. Nem értette miért, de valahogy furán bízott benne és nem Tikki miatt. Úgy érezte James segíthet neki, és nem fogja visszautasítani. De, hogy miért gondolta így, azt nem tudta megmagyarázni.
Végül, amint meglátta a házat, belendült egy kis sikátorba. Jobban mondva beesett. Rettentő ügyetlenül hajította el yoyoját (dereka szempontjából), így éles fájdalom nyillalt oldalába, és csak nagy nehezen tudott felállni.
- Remek!- támaszkodott a falra. Miután a fájdalom enyhült, előrébb lépett. Akkor vette csak észre, hogy még mindig át van alakulva.- Tikki, pö....- szólt kwamijának, de elgondolkodott. A kis katica valamiért nem díjazta, hogy James-szel akar beszélni, valamint még akkor sem akarta elárulni neki, hogy nem csak meghúzta magát. Nem tudta, hogy mit lenne jobb tenni. Helyesebb lett volna mindent elmondani a kwaminak, azonban ez volt az utolsó cselekedet, amit akkor számításba vett, így egyszerűen kivette fülbevalóit és, elrakta azokat zsebébe.
- Sajnálom!- suttogta, majd a falba támaszkodva óvatosan elindult.amint kiért a sikátorból, támasza megszűnt és át kellett menjen az utcán. Nem beszélve arról, hogy természetesen kabátot sem vitt magával, így rettentően fázott. Már szidta is magát, hogy miért nem volt képes odafigyelni, miért nem sietett kevésbé.
Végül nehezen elért a házig. Csak miután kopogott, jutott eszébe, hogy már James akár aludhat is, de azért mégegyszer megpróbálta. Derekát görcsösen fogta és az ajtónak támaszkodott.
- Ki az ilyen későn?- nyitott ajtót James. Még jócskán ébren volt, pizsama sem viselt.- Már megint maga?
- Kérem segítsen!
- Megmondtam hölgyem, ha őszintén tud velem beszélni, de....csak nem fáj a.... megsérült?- változott meg hangszíne.
Ezek után Mari a földre rogyott. Nem bírta már magát tartani. A férfi egyből lehajolt és már-már védelmezően tartotta.
- Kérem! Maga tud segíteni! Ön tudhat erről a legtöbbet!- a lány kétségbe volt esve, de végül elszánta magát.- Tikki azt mondta, hogy jószívű.
- Tessék?!- suttogta hitetlenkedve.
- Kérem!- látszott meg hirtelen a kín Marinette arcán.
- Menjünk be!- támogatta járás közben, majd segített neki leülni.- Nézzük akkor!- kezdte kitekerni a lány hasát gondterhelten. Úgy döntött, hogy később foglalkozik csak lány Tikkire tett megjegyzésével.- Ez hogy lehet?!- szörnyülködött el a seb láttán.- Ezt Fekete Macska tette veled?
- Cs-csak véletlen volt.
- Magára támadott?
- Tessék?! Nem, dehogy! Teljesen véletlen volt! Túl közel állt mindeössze hozzám és.....véletlenül hozzámért a....karmával talán.
- Miért gondolja, hogy én tudok segíteni?
- A Mester még nem használta a macska talizmánt, ön viszont elég hosszú ideig volt a tulajdonosa.
- Rendben, akkor.....hozom a szemüvegem és megnézem közelebbről!- sietet el, majd hozott egy széket is és leült a lánnyal szembe.- mikor vetted érszre ezt a vágást?
- Tegnap, de....kisebb volt.
- Akkor ez súlyosabb, mint gondoltam!- sóhajtott gondterhelten.- Ez fáj?- tette rá kezét a derekára, de egyből elkapta.- Ez....jég hideg!
- Én úgy érzem, mintha égne!- válaszolt csodálkozva.
- Dehát...- ezek után szó nélkül felállt, és hozot egy tál hideg vizet kendővel.- Ez milyen?
- Ez...- akadt el a lány szava, majd arca kisimult.- Ez nagyon jól esik!- hunyta le szemeit egy pillanatra.- Nagyon köszönöm!
- Miért jött el hozzám?
- Hiszen már mo...
- Nem most! Korábban.
- Tikki nagyon aggódott miattam. Attól félt, hogy Macska....attól félt, hogy hozzámért. Akkor mesélte el, hogy....-ekkor elhallgatott. A kis kwami a lelkére kötötte, hogy ne mondja el a férfinek az igazságot.- Elmesélte, hogy ki volt az utolsó hordozója a macska talizmánnak. Elmesélte, hogy még mindig él. Mondta, ha bármi történne, ön esetleg segíthet, hiszen nagyon sokat tudhat.
- Ő hol van most? Nem látom a fülbevalót.
- Ő.....nem akartam, hogy megtudja....
- Miért?
- Az elején nem voltam biztos benne és nem akartam senki terhére lenni és.......reméltem, hogy gyorsan meg tudom oldani, és akkor minek elmondani és.....ugye ez gyógyítható?- nézett kétségbeesetten a férfira.
- Sajnálom kis hölgy, de a tudásom erre nem terjed ki, azonban.....meglátom, hogy mit tehetek! Beszélek Fu Mesterrel és kiderítjük, hogy mit lehet tenni! Viszont tudassa Tikkivel! Itt és most! Ne titkolózzon előtte! Ha valóban ismeri a történetem....én titkolóztam és nem vezetett jóra! Csak akkor segítek, ha most visszateszi a fülbevalóját.
Mari belátta, hogy nincs olyan helyzetben, hogy tiltakozhasson, így visszarakta fülbevalóit.
- Marinette, mi történt?- jelent meg újra a kis katica.- James?- kapkodta tekintetét a két ember között, majd meglátta a hősnő derekát és mindent megértett.- De hisz' azt mondtad, semmi bajod!- Tikki csak ezek után realizálta, hogy valóban kivel is áll szemben.- James én....
- Annyira hiányoztál!- ölelte meg a kis kwamit.
- Te is nekem!- bújt a férfi arcához.- Meg tudod gyógyítani?- nézett Marinettere.
- Mindent megteszek! Nyugodj meg, még egyet nem....
- Tudom!- törölt le egy kósza könnycseppet.
- Adja meg kérem a telefonszámát, és akkor felhívom, ha tudok valamit! Holnap kora reggel elmegyek a Mesterhez, megígérem! Addig is...itt vannak ezek! Ha nagyon fáj tapassza a sebre! Egyszerű gyógynövényes tapasz, de hűsít! Kínából származik, mint magácska!- mosolygott kedvesen.
Mari elvette a tapaszokat, majd óvatosan felállt, mecsavarta fáslijával törzsét, és átalakult.
- Elnézést, hogy zavartam!
- Bármikor szívesen segítek! Egyet viszont elárulna? Tudja, hogy kicsoda Fekete Macska?
- Nem szabad tudnunk egymás kilétét. Néha könnyebb volna, de meg tudom érteni, hogy miért nem!
- Ez jobb, ha így marad! Higyje el!- búcsúzott.
Marinette ezek után ellendítette yoyo-ját, és hazament.

°°°°°
~Agreste ház~

Adrien reggel nehezen kelt, mert éjszaka nem aludt semmit. Nagyon érdekelte Katica története. Természetesen megfordult számtalanszor a fejében, hogy esetleg megkérdezhetné Plaggot, de társa is megmondta, nem "szabad".
Reggel is James járt a fejében, valamint Katicabogár.
- Mi ez a gondterheltség kölyök?- kérdezett rá a kwami.
- Mióta érdeklődsz te mások után?- fordult mosolyogva Plagghoz.
- Oooo én nagyon sokat! Bármikor hajlandó vagyok, a reggeli vagy az ebéd után. Amikor olyan kellemesen tele van a hasam! Éjszaka is annyit forgolódtál, hogy felébredtem.
- Bocs!
- Akkor elmondod?
- Csak Katica járt a fejemben.
- Miért? Rádnézett álmodban, és elpirultál?
- Nagyon vicces.- grimaszolt.- Félek, hogy....attól félek, hogy...hogy hozzáértem. Hogy hozzáértem, amikor a Macskajajt használtam.
- Azt hittem tudod, hogy akkor elporladt volna!
- Igen de.....csak a karmom ért hozzá. Inkább megkarcoltam, mint hozzáértem, és akkor aktiváltam a szuperképességem. Szinte abban a pillanatban. És Marinette is amilyen furán viselkedett....szinte pont ugyanott fájlalta. Az egész olyan fura.
- Kölyök ne keverd ide Marinette-et! Az az eset egy külön tál sajt.- válaszolt kissé feszülten.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy Marinette sérülésének semmi köze Katicához! Hidd el tudnám! Végső soron, miattam sérült meg Katicabogár, HA megsérült egyáltalán. Nyugi kölyök a barátocskád pékes meséje ebből a szempontból megállja a helyét.
Adrien nem válaszolt. Volt valami fura kwamija hangjában, de roppant meggyőző módon adta elő magát, így belenyugodott.
A fiú ezek után lement reggelizni, és meghallgatta Natalie napi közleményét.
- A mai fotózásod lemondták, úgyhogy szabad vagy.
Adrien ennél a pontnál döntötte el, hogy aznap felkeresi Jamest. Először azonban Katicabogarat kellett megtalálja, hogy megtudakolja James címét.

Sziasztook!☺️

Egy hét kimaradt ugyan, de próbálom továbbra is hozni a részeket.
A következő fejezet a jövő héten várható!
Addig is szép hétvégét!🐾

Annalulu🐞