A pusztítás ereje

Éjszakai traccsparti

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette már majdnem aludt. Sokat forgolódott, de végül csak sikerült valahogy álomba ringassa magát. Kezdtek gyakoriak lenni az ilyen esték, amikor nehezen tudott elaludni. Sok minden történt körülötte, jó pár dolog változott, és ezt nehezen tudta felfogni, elfogadni. Napközben nem volt túl sok ideje gondolkodni, hiszen pörögtek az események hol emiatt, hol amiatt, újabb információ áradattal öntve el a hősnőt. Így maradtak az esték és éjszakák, emiatt viszont nem tudott egykönnyen elszenderedni.
Szóval már kevés hiányzott, hpgy ténylegesen pihenhessen, amikor koppanást hallott feje felöl.
- Ez komoly?!- zsörtölődött mit sem sejtve, majd csapóajtaja feltárult és egy macskafüles árnyék jelent meg felette.
- Remélem nem túl későn Bogaram!- szólalt meg az árnyék, mielőtt a lány úgy igazán megijedhetett volna.- Bejöhetek?
- Te-Tessék? Mit keresel itt egyáltalán ilyenkor?
- Oooo aludtál már? Nagyon sajnálom!
- Igazából majdnem....de mindegy, most már gyere be nyugodtan!
- Biztos nem zavarok?
- De nagyon zavarsz, mert fázom! Gyere be és csukd be azt az ajtót kérlek!
Adrien lehuppant barátnőjével szembe, majd visszaváltozott.
- Elnézést, hogy felkeltettelek! Reméltem, hogy még nem alszol! Go-gondoltam meglátogatlak, mert ugye ma nem tudtunk együtt lenni, a fotózásom miatt....- vakarta meg zavartan tarkóját.- Azt hiszem ez nem volt jó ötlet!
- Nem nem nem nem nem nem nem!- enyhült meg Mari.- Ez igazán figyelmes! Bocsánat, hogy goromba voltam, csak...egy ideje már próbáltam aludni, és nem ment.....igazából mostanában ez nehezen megy...
- Hm....Gondolom nehéz lehet! Hiszen van mit feldolgoznod!
- Örülök, hogy látlak! Hogy hogy jöttél?
- Látni akartalak! Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit!
- Ez nagyon kedves!- pirult el.- Mi-Milyen volt a fotózás?
- Áhhh unalmas, mint mindegyik! Most mosolyogj Adrien, de ne ilyen férfiasan, kicsit kisfiúsabban, ezaz! Most villantsd azt a szívtipró mosolyt!- imitálta fotósa hanglejtését.- Borzasztó!- tette drámaian kézfejét homlokára.
- Jólvan te végzethercegnő felfogtam!- kuncogott a lány.
- Kettőnk közül sokkal inkább te vagy itt a hercegnő!- ütött órára ujjával úgy, ahogy Katica szokta Macskával tenni.
- Te-Tessék?
- Ugyan, ne tagadd!
- Mármint mit?
- Hogy hercegnő vagy!
- Úgy tudtam hősök vagyunk, nem nemesek!
- Bogaram, akkor is álmaim hercegnője maradsz!- villantott egy tenyérbe mászó mosolyt.
- Remek, megszólalt a macsófiú! Ilyen lenne az a szívdöglesztő mosoly, amit a kis tinédzserlányok annyira imádnak?- húzta fel szemöldökét.- Ettől csak a tenyerem kezd el viszketni!
Marinette próbált arra koncentrálni, hogy Macskával beszél. Ez remekül ment neki szerencsére, csak néha esett ki a szerepből és kezdett dadogni, vagy hülyeséget beszélni, azonban még így sem volt könnyű dolga.
- Ugyan Bogárkám, azt a mosolyt csak neked tartogatom, nem holmi lányocskáknak!- hajolt vészesen közel.
- Jól van elég lesz!- tolta el orránál a srácot.
- Szóval az én napom unalmas volt, de milyen volt a tied?
- Semmi extra! Itt ültem, tervezgettem, feküdtem, telefonoztam....beszélgettem Tikkivel. Vacsi előtt megírtam a házit, utána meg lezuhanyoztam...Próbálok igazán sokat pihenni!- dőlt neki falánal.
- Az jó!- ült a lány mellé Adrien. Olyan közel volt hozzá, hogy karjaik összeértek. A srác végül megfogta barátnője kezét, majd rámosolygott. Marinette csak egy félénk, ám szívből jövő mosollyal jelezte, hogy nincs ellenére.- Örülök, hogy sokat pihensz! Holnap meg ha meglátogatjuk Jamest, talánbtöbbet fogunk tudni! Hátha FuvMester mondott valamit, vagy nem is tudom...
- Attól tartok, ha ténylegesen többet akarunk tudni Jamestől, akkor el kéne mondanunk neki az igazat Mimi haláláról, hogy ő ölte meg!
- De ezt mégsem tehetjük vele!
- Meg sem fordulna a fejemben ilyen! Azonban csak így szolgálhatna esetleg több információval. És ez sem biztos! De ha biztos lenne sem tudnám elmondani neki! Hiszen.....a szerelme volt. Szerette! Ha megtudná, belehalna!
- Nyugodj meg, veled vagyok! Én sem fogok neki mondani semmit! Megígérem!
Ezek után pár perc csönd ült a fiatalok közé. Nem tudták mit mondjanak.
- Tudod....azóta, hogy tudok rólad mindent, és te is rólam....valahogy erősebbnek érzem magam!- kezdett bele végül Adrien.- Úgy érzem, hogy ketten mindenre képesek vagyunk, és senki sem tud megállítani! Azt a tegnapi hülyeséget meg....nagyon sajnálom! Attól tartok, nem gondolkodtam tisztán! Nem akartalak megbántani és....- ekkor Mari feje ránehezedett a fiú vállára és Adrien ekkor vette csak észre, hogy osztálytársa elaludt!- Jó éjt!- mosolygott, majd óvatosan lefektette, betakarta. Mielőtt távozott volna, még odahajolt és egy puszit nyomott arcára, amitől Marinette valamiért elmosolyodott, pedig ébren sem volt- Plagg, karmokat ki!

○○○○○

Másnap Marinette és Adrien már tizenegykor találkoztak, és indultak is Jameshez. Nem is tudták, hogy igazából mit várnak a férfitól, csak úgy érezték, hogy beszélniük kell vele. Miután odaértek, kopogtak, és vártak. Remélték, hogy otthon lesz, azonban nem érkezett válasz.
- Jöjjünk vissza később szerinted?- nézett a srác Marira.
- Talán az lenne a legjobb.....valahogy mégis félek. Mármint.....nem is félek, csak....izgulok! D-De nem tudom miért.
- Nyugi!- fogta meg a lány kezét. Bármi is lesz, együtt csináljuk!
Már éppen indultak volna, amikor meghallották neveiket.
- Marinette, Adrien!- szólította meg a fiatalokat a közeledő James Charles.- Hogy hogy itt vannak, vagyis.....vagytok?
- Mi csak beszélni szerettünk volna önnel, de látom, nem alkalmas!- biccentett a férfi jobbján közeledő nő felé a hős.
- Milyen faragatlan vagyok! Marinette, Adrien, ő itt Meredith! Egy felolvasásra járunk! Meredith....ő itt egy kicsit távolabbi rokonom Adrien, és a barátnője Marinette.
- Csókolom!- köszönt a lány.
- Jó napot kívánok!- üdvözölte Adrien is az idős asszonyt.
- James, találkozzunk máskor!
- Nem nem kell, visszajövümk később! Elnézést, hogy hivatlanul betoppantunk!- szabadkozott Marinette.
- Várjunk!- képedt el kissé Meredith hirtelen.- Te Adrien Agreste vagy, igaz?
- I-Igen!- vakarta meg kissé idegesen tarkóját.
- Akkor James meg is van a remek ötletem!- fordult széles mosollyal az úr felé.- A rokonod ad egy autogrammot az unokámnak, mi pedig összeülünk máskor!
- Ebben biztos vagy?
- Persze! Az én kis Juliette-em nagyon fog örülni! Megegyeztünk?- nézett a fiúra majd Jamesre.
- Rendben!- válaszolt Adrien, majd elővett egy képet magáról, aláírta és odaadta Meredithnek.
- Köszönöm!- fordult James barátja felé.- Adrien, Marinette menjetek be nyugodtan, én hazakísérem Meredithet! Ebből viszont nem engedek!- fordult az asszony felé, majd kinyitotta hősöknek az ajtót.- Érezzék....úgy értem érezzétek otthon magatokat!- köszönt el.- Hamarosan jövök!
A két fiatal kissé megilletődve állt a nyitott ajtó előtt.
- Most tényleg azt akarja, hogy menjünk be?- szólalt meg összezavarodva Marinette.
- Tényleg ennyire nehezére esett minket tegezni? Nem vagyok én valamiféle öreg....
- Ugyan, csak régivágású! Szerintem ez inkább aranyos!
- Te kicsit sem érzed egy ilyen után öregebbnek magad?- indultak el végül.- Főleg, hogy Meredith homlokegyenesen letegezett! És ez a normális!
- Miután azt mondja, hogy jó napor kihölgy, vagy valami hasonlót, inkább csak....
- Inkább csak mi?- húzódott zsivány mosolyra szája.
- Csak tetszik!
- És elpirulsz, mint most!- tette ujját barátnője arcára.
- Ugyan, hagyj már!- hessegette el.- Nekem tetszik!
- Persze azért egyszer sem újjongtál, ha én hölgyemnek szólítottalak!
- Ne kezdd!- nevetett.-
- Pedig én annyi bókkal, és kézcsókkal elárasztottalak Bogaram!
- Már kezded is!- nevetett egyre jobban.
- Olyan lovagias voltam é...
- Na nnejátszd a hattyúk halálát szépfiú! Inkább nézzünk körül kicsit!

Annalulu🐞