A pusztítás ereje

Éjszakai találka

~Agreste ház~

Adrien ide oda forgolódott álmában. Sok rémálom látogatta meg azóta a baleset óta, még több James megismerése után, és ha barki azt hinné, hpgy egy stagnált, ha nem is csillapodott, James Charles levele csak rontott a helyzeten. Marinette-et minden álmában felemésztette a Macskajaj pusztító ereje.
- Ne, elég!- ült fel ágyában egy hasolnó rémálom után. Megrázta fejét, megdörzsölte szemeit, majd ránézett az órára. Fél egy volt.
- Remek!- húzta el száját, majd kimászott az ágy és ablakáhpz sétált, mint mindig ha érezte, hogy egy ideig nem tud majd visszaaludni. Kezdett rendesen elfáradni. Épp elég fárasztó volt egész nap társa miatt aggódni, meg éjszaka sem pihenhetett.
Felnézett a csillagos égre és várt. Nem tudta mit vagy mire vár, csak állt ott és nézte az éjszakai égboltot. Tizenöt percnyi álldogálás után lenyugodott és visszament ágyába, ám fejét meg mindig nem érezte tisztának. Már azom tanakodott, hogy mit tegyen, hogy visszaaludjon, amikor szeme Plaggra tévedt.
- Ez egy nagyon rossz ötlet!- motyogta magának.- És nagyon meg fogom bánni.....Hé Plagg!- simogatta meg kwamija hátát.- Hahó ébresztő! Kellj fel!
- Hmmmnymmm....mi? Hogy? Hány óra?
- Hajnali egy lesz tíz perc múlva.
- MI?!?!?- kiáltott.
- Cssssssss! Még meghallanak!
- Te kölyök! Én nagyon ajánlom, hogy valami nyomós indokod legyen! Éjszakai akumatámadás, komoly földrengés természeti katasztrófa oké, de ha nekem azzal jössz, hogy nem tudtál aludni!
Ekkor Adrien csak elmosolyodott.
- Te kölyök, te kölyök én....
- Ez a tied!- nyomott egy nagy doboz camambertet a kwami elé.- Tömd a szád és nagyon kérlek figyelj!
- Hűha kölyök! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos!- higgadt le egy pillanat alatt, amikor meglátta Adrien arcát.- A rémálmaid?
- Mhm!- helyeselt.- nem tudok alufni és arra kérnélek kivételesen, hogy menjünk ki egy kicsit! Ki szeretném szellőztezni a fejem!
- Rendben, befalom ezt, és indulhatunk!- mosolygott kedvesen.
Plaggnak ezt az oldalát eitkán lehetett látni, hiszen minden érzését, kissé néha faragatlan, de mindenképp egyéni, sokszor akár vicces viselkedés mögé rejtette.
- Plagg, karmokat ki!- szólt, majd kiugrott ablakán.
Céltalanul ugrált háztetőről háztetőre. Csak ki akarta szellőztezni fejét, erre meg a céltalan lődörgés tökéltes volt. Gondolta, hogy benéz Marinettehez, de hamar elvetette az ötletet, hiszen hajanali egy volt így száz százalékig biztos volt abban, hogy már alszik.

○○○○○

Marinette egyszerűen képtelen volt aludni. Már jó korán lefeküdt, de nem jött álom a szemére, csak folyton telefonján digyelte az időt. Tizenegy, tizenegy óra huszontöt, háromnegyed tizenkettő, éjfél, nulla óra ötvennyolc perc. Az idő idegőrlően lassn telt és nem tehetett ellene semmit. Már éppen azon volt, hogy lemegy inni, ám hirtelen egy elsuhanó alakor vett észer kis ablakán. Hamarfelismerte a szőke hajában lévő macskafülekről, ám rendesen elcsodálkozott.
- Mi kereshet ilyenkor kinn?- suttogta a sötétbe.- Talán egy ak.....- kapott szajához.- Tikki, Tikki ébredj!
- Mi a baj Marinette?- dörzsölgette fáradtan szemeit.
- Macska kint van! Attól tartok, hogy baj van, egy újabb akuma!
- Rendben!- élénkült fel.
- Tikki, pöttyöket fel!
Marinette nem értette,  hogy társa miért kószál olyan későn a sötétben. Amint kiszökkent, látta az éjszakai nyugalmat (máramennyire egy ekkora város nyugodt lehet), sehol sem hallott egy kósza sikolyt sem.
Elővette yoyoját, ránézett a térképre. Fekete Macska jele az Eiffel toronynál villogott, de egy helyben. Nem mozgott.
- Akkor derítsük ki, hogy mi az igazi oka annak, hogy kint vagy!- vette célba nagy építményt.
Adrien csüggetten ült az egyik rácson. Gondolataiból Katica érkezése szedte ki őt.
- Katica?- tekintett fel a lányra meglepődve.
- Te miért vagy kint?- tért egyből a tárgyra.
- Hogy én?
- Igen!- mosolygott kedvesen.- Nem sok más macska ruhás fiút látok itt!
- I-Igen...
- Mi a baj Adrien? Látom, hogy bánt valami! Nekem nyugodtan elmondhatod!- ült le mellé.
- Valóban?- mondott valamit, de hangja távoli volt.
- Bennem megbízhatsz!- nézett rá kedvesen, majd közelebb hajolt és megcsókolta.
Marinette nem tudta, hogy akkor az a csók, az az ölelés, az hogy ott van mennyit jelentett a fiúnak. Adrien el sem engedte, csak szorította magához, mintha akkor tehetné utokjára.
- Kezdek komolyan aggódni érted!- tette fejét a fiú vállára.
- Sajnálom, csak.....volt egy nagyon rossz rémálmom!- engedte el végül a lányt.- Nem akartalak megijeszteni!
- Mit álmodtál, ami ilyen rossz volt?
- Inkább kérlek ne is beszéljünk róla!- fogta meg a lány kezét.- Te miért vagy kinn?
- Valahogy nem tudtam aludni, aztán az ablakon át megláttalak. Azt hittem baj van!
- Miattam igazán nem keleltt volna kikelj az ágyból!- simogatta meg barátnője arcát.- Gyere!- állt fel majd kezwt nyújtott társának is.- Hazakísérlek!
Macska megfogta derekányál a lányt, botjával a magasba lendültek, majd Mari erkélyém landoltak.
- Köszönöm a fuvart!- pukedlizett.
- Önnek bármit hölgyem!- hajolt meg. A fiú mosolygott, de Katica látta rajta, hogy nagyon megrázta az álma.
- Nincs kedved egy kicsit bejönni és beszélgetni?- ajánlotta fel végül.
- Nincs ahhoz egy kicsit késő?
- Úgysem tudnék aludni! Gyere!- fogta meg barátja kezét és húzni kezdte maga után. Adrien nem ellenkezett. Ha a lánnyal volt, legalább nem érhette semmi váratlan esemény a tudta nélkül. Vigyázhatott rá.
- Tikki, pöttyöket le!- szólt kwamijának, miután leültek.
- Plagg, karmokat be!- változott vissza Adrien is, majd félig ülő, félig fekvő helyzetbe nekidőlt a falnak, Marinette mellé, aki ráhajtotta fejét a vállára.
- Holnap iskola, és fáradt leszel, ha itt feltartalak!
- Így is úgy is az leszek!- ásított egy nagyot.- Ez a pár óra meg márigazán mindegy! Legalábbmost van egy kis időnk együtt! 
- Igaz.....És mit szólnál, ha tanítás után elmennénk valahova?
- Nem azt mondtad, hogy fotózásod lesz?
- Igen, de az déltől lesz egyig. Utána vissza a suliba.
- Vívás?
- Ahhh tényleg!
- Háromtól ötig igaz? Aztán kínai óra fél hattól fél hétig.
- Te honnan tudod ennyire pontosan a napomat?- lepődött meg a srác.
Marinettenek erre  akérdésre egyből kiszökött egy pillanatra az álom a szeméből. A kis táblázata nélkül is jól tudta, hogy hogyan néz ki általában osztálytársa egy napja, ám még sem köthette az orrára ezt.
- Én csak...valamelyik nap említetted és......megjegyeztem?
- Már értem miért nem megy annyira a tanulás!- viccelődött.- Kevesebb hülyeséget kéne tárolj a fejedben!
- Haha, nagyon vicces.- bokszolt gyengéden a fiú hasába.- A léhhhhhnyeg...- ásított.- amint látom az, hogy a napod tele van.
- Nem fáradt egy kicsit valaki?
- Én, fáhhhradt? Maximum te!- motyogta.
- Akkor holnap mégsem megyünk sehova.....- De kínai után, ha befejeztem a leckét, akkor átugrom rendben?
- Persz.....csak ne felejtsd a sajtot a a mikróban!- motyogta, alig érhetően.
- A sajtot a.....mi?- rértetlenkedett, ám csak ezután vette észre, hogy a lány már alszik.
- Ideje mennem!- próbált óvatosan megmozdulni, de erre barátnője egy nagyot szusszant.- Dehát, nem maradhatok! - nézett a lányra.
Végül amellett döntött, hogy marad egy kicsit, amég Marinette mélyebben el nem kezd aludni, és csak azután távozik. Azonban azzal nem számolt, hogy lassancskánt ő magá is elnyomta az álom, így ott aludt el barátnőjénél.

Annalulu🐞