A pusztítás ereje

Váratlan támadás

~Dupain-Cheng lakás~

Katica és Macska úgy siettek, ahogy csak tudtak (de természetesen a hősnő szigorúan társa öleben utazott!). Marinette igazán kíváncsi lett, hiszen Adrien már nem először említette titokzatos követőjét, valamint ő maga is egyre többet érezte úgy, mintha figyelnék.
- Tikki, pöttyöket le!- szól kwamijának, amint beugrott ablakán.
- Plagg, karmokat be!- változott vissza barátnőjével egyidőben srác is, majd elővette telefonját, és egyből megnyitotta a kis képet.
- Ez...- kereste a szavakat.- Mindent elkövetett, hogy ne lehessen felismerni!- mondta csüggedten.
A kép egy alacsony hölgyet ágrázolt, aki egy türkiz színű kendőt kötött a fejére, és egy nagy napszemüvegez is felvett, kis kabátkája gallérja pedig természetesen a maradék arcrész nagyjából felét kitakarta.
- Hadd nézzem!- ehajolt a kis képernyő felé Mari.- Annyi biztos, hogy nem túl fiatal.....minimum ötvenöt-hatvan éves....valahogy, olyan ismerős...de mostmár tudjuk, hogy nem volt alaptalan a félelmünk! Habár nem száz százalékig biztos, de több mint valószínű, valaki tényleg követ minket!  Legalábbis ez a hölgy eléggé úgy tűnik, mintha kémkedne!
- Tudod, ez nem tölt el túl sok jó érzéssel!
- Nem csodálom! Én sem épp örülök.
- Talán jobb lesz, ha ezentúl mi magunk is úgy teszünk, ahogy Renanak és Páncélosnak javasoltad!
- Engem tudod mi zavar?- gondolkodott el.- Én akkor is éreztem, hogy figyelnek, amikor át sem voltunk alakulva.....emlékszel? Mikor Jameshez mentünk beszélgetni! Mármint utána!
- Igaz...- gondolkodott el Adrien is.
- D-De ez nem lehet! Nem tudhatja Jamesen és Fu mesteren kívül senki sem az igazat! Hogyan követhetett volna minket bárki is?!
- Hacsak nem maga a Kígyó!
- Ugyan! Hiszen ő egy férfi! Vagyis....az, nem?
- Még nem kérdeztük Jamest erről!
- Akkor felhívom!- vette is elő telefonját.
A hívás gyors volt. James elmesélte minden emlékét a Kígyóról. Egy alacsony férfit írt le, akinek szőke haja volt anno, és természetesen katonai ruhát viselt. De emlékei már addigra megfakultak, így más nem tudott róla mondani.
- Férfi volt!- tette le a telefont a lány.
- Akkor ki lehet ez a titokzatos hölgy?- merengett tovább a hős.
- És miért követ? Miért ismer, ha egyáltalán tényleg ismer, és.....Au!- kapott hasához.
- Marinette!- nézett társára aggodalmasan.
- Csak egy pillanat, és minden rendben!- szűrte fogai között ezt a rövid mondatot. Ám valóban úgy volt, ahogy mondta. Ismerte már annyira ezt a fájdalmat, hogy legalább sejtse mire számítson.
- Jó-Jól vagyok azt hiszem! Már jobb!
- Én.....annyira sajnálom! Nem tudok semmit tenni, nem tudok segítseni!- hangzott tehetetlen düh hangjában.
- Dehogynem! Itt vagy nekem!- tette kezét barátja arcára.- Ez már rengeteg segítség! Egyedül, nélküled sokkal jobban félnék!- mosolygott kedvesen.
- Hogy mosolyoghatsz még mindig?- ölelte át.- Hogy lehetsz még mindig bátor,és kedves, önzetlen és ilyen odaadó?! Hiszen....
- Ha folyton összeomlanék, az nem oldana meg semmit!- csillantak meg egy pillanatra igazi érzések a lány szemében. Tekintete abban a parányi időben elkeseredettséget, fájdalmat, de legnagyobb részben félelmet tükrözött. Majd pislogott egyet, és mintha csak egy maszkot vett volna fel, a régi Marinette visszatért.
- Kérlek ne rejtsd el az érzéseid!- ölelte át.- Kérlek mondj el mindent! Könnyebb lesz neked! Hadd segítsek legalább ebben!
Marinette egy pillanati csak kerek szemekkel bámult baratjára, majd egy kósza könnycsepp gördült le arcán.
- Félek! Ez az izé folyton nő, és....habár eddig nem nagyon fájt, felemészt! Ha meg nem lesz kész időben a gyógyszer, akkor....
- Ne is gondolj erre! Megoldjuk! Ígérem! Valahogy mindenképp megoldjuk!- szorította magához. A lány is hozzásimult, amennyire csak tudott.
- Nem gondolod, hogy tudatnunk kéne a fejleményeket Jamesszel a kukkolónkról?- kérdezte pár pillanattal később.- Meg kéne mutatni neki a képet!
- Mutassuk meg! Holnap amúgy is el akartam menni hozzá! Mármint tájékoztatni akartam őt a róka talizmánról, hogy...- hagyta befejezetlenül mondatát, mert telefonja csipogott.- Mi lehet?- vette kezébe.
- Újabb gonosz tevékenykedik Párizsban. Kapcsoljuk helyi tudósítónkat, aki már a helyszínen várja, Katicabogár és Fekete Macska felbukkanását!
- Köszönöm Nadja! Mint láthatják, az újabb akuma hasonlít egy vadóc motoros tinédzserre, leszámítva, hogy bőre kék, haja pedig tűzvörös lángokból áll. Erre utal neve is, magát Gyújtószikrának nevezi. Motorja langokat tud szórni, azonban emellett zöld golyókat is kilő magából, amik, ha eltalálnak egy embert, teljesen elvadítják természetét. Különös ismertetőjelük az élénkzöld szem, kérem vigyázzanak velük! Várjanak, valami egészen szokatlan történt! A helyszínen, mint láthatják, nem szokasos hőspárosunk bukkant fel, hanem Rena Rough és Páncélos!
- Azt hiszem eleget láttunk!- tette el Adrien telefonját.
- Indulás! Tikki, pöttyöket fel!
- Plagg, Karmokat ki!
Amint átváltoztal, Macska felkapta társát, hogy karjai közt vigye a csatatérre. Habár Marinette nem díjazta szituációt, nem tiltakozott. Tudta, hogy milyen veszélyes lehet minden mozdulata.
- Macska csak két probléma van!- mondta, miközben a helyszínre siettek.
- Mi lenne?- kérdezett vissza futás közben.
- Egyrészt Halálfejnek nem kéne megtudni, hogy lesérültem, és másrészt....
- Igen?
- Mindketten tudjuk, hogy száz százalékig nem maradhatok ki a csatából! Nyugodj meg, megígérem, hogy inkább majd hátulról irányítok, de...
- Tudom!- mosolygott kedvesen.- Ne aggódj, le tudjuk győzni! Szinte már mindjárt ott vagyunk!- tette le a lányt.- Akkor érkezzünk meg hivatalosan is!- válaszolt, majd előrelendült, mire Katica követte yoyojával.
Sajnos valóban figyelniük kellett arra, hogy fenntartsák a hősnő egészségének láccatát Halálfej előtt. Így is épp elég gondjuk volt, nem hiányzott, hogy ilyen plusz előnyben részesítsék ellenfelük.
- Megjött az erősítés!- hívta fel magára a figyelmet Macska.
- Épp időben!- biccentett Páncélos.
- Bocs a késésért!- lendült melléjük Katicabogár is.- Bármi hasznos?
- A motorral vigyázz, fura cuccokat lövel ki magából!- termett melletük Rena Rough is.- Amúgy nincs semmi más....mást nem tud.
- Vagy eddig nem mutatta meg.- hangzott kissé pesszimistán Fekete Macska
- Cicuskám, legyél kicsit vidámabb! Legalabb egy dolgot tudunk! Az akuma biztos a maotorban van, szóval a Macskajaj kelleni fog!
- Állok szolgálatára Úrnőm!
- Jobb, ha ezt gyorsan lerendezzük! Szerencsetalizmán!- dobta fel az ég felé fegyverét.- Egy slag?
- Remélem van ötleted!- mondta Páncélos, mielőtt Macska egy szokásos béna szóviccet elsüthetett volna, aminek a srác látvanyosan nen örült.
- Nyerjetek nekem kérlek egy kis időt, amég kitalálom!- mondta végül a hősnő, majd menedékbe húzódott, és nézelődni kezdett.- Lássuk csak!
Marinette nem örült, hogy a hátsó sorból kell végignézze, ahogy barátai küzdenek, ám rájött, hogy muszáj "önző" legyen. Az élete volt a tét, nem kockáztathatott. Minden egyes mozdulattal feljebb húzódhatott a seb, és egyéb komplikációk is fellépésének az esélye is aggasztotta. Nem tudta, hogy meddig marad sérülése csupán felülelti. De legalább az megnyugtatta, hogy társai jól boldogultak.
Végül félretette gondolatait, és a katica mintás slagra koncentrált.
- Ez jó lesz!- mondta ki hangosan is, miután kitalált egy szimpla tervet. Olyan gyorsan akarta lerendezni, amilyen gyorsan csak tudta, valamint kapóra jöttek az új képességek is. Mikor ténylegesen kidolgozott mindent, ellopózott, hogy megvalósítsa, és mikor már majdnem készen állt, és tényleg csak a többiek hiányoztak, ment csak barátaihoz, hogy ismertesse a tervet.

Annalulu🐞