A pusztítás ereje

Átlagos fiatalok

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette teljesen lefagyott. Nem gondolta, hogy beszélgetésük ilyen véget fog érni. Csak nézte némán, kitálgult szemekkel a vele szembe ülő Adrient, és legjobb esetben is csak tátogott.
- Én....nagyon sajnálom!- kezdett szabadkozni a srác, miután agya felülkerekedett a szívével vívott harcban.- Tudom, hogy azt mondtad mást szeretsz, és nagyon sajnálom, d....
- Ne!- szólt közbe alig hallhatóan.
- Tessék?- kérdezte teljesen kizökkentve Adrien.
- N-Ne sa-sa-sajnáld!- nyögte ki valahogy.
- Tessék?!- képedt el még jobban, ám akkora a lány már arcát tenyereibe temette.
El sem hitte, hogy ki merte mondani azt, amit gondol. Hiszen bevallott mindent Adriennek!
- Várjunk! Amikor, azt mondtad nekem.....vagyis Macskának, hogy mást szeretsz, akkor......igazából Rám gondoltál?- mutatott először társára, majd magára.
Marinette bólogatott, de kezeit nem vette el volna semmi pénzért sem az arca elől.
Ezek után Adrien kuncogni kezdett.
- M-Mi olyan vicces?- tolta odébb ujjait, hogy láhassa a fiút.
- Csak tudod...mennyire meg értjük egymást a csatatéren, és....mégis mennyire félreértettük egymást....minden máshogy!
Mari ezek után lassan lefejtette tenyereit arcáról, és félénken elmosolyodott azon, amit osztálytársa mondott. Pár pillanattal később Adrien ismét óvatosan közelebb hajolt Marinettehez, de nem tett semmit. Várt. A hősnő egy pillanatig hezitált, majd megcsókolta baráját.

○○○○○
~Dupont iskola ~

Másnap Marinette izgult, mikor beért az iskolába.
- Hogyan kéne viselkedjek Tikki? Vagy kéne egyáltalán valamit tegyek? Az is rossz, ha csak állok csöndben! Biztos extrém vörös leszek!
- Marinette nyugodj le!- kuncogott a kwami.
- Hogyan nyugodhatnék le?! És mi lenne, ha mindent ráhagynék? Legalább ezt megbeszélhettük volna! Oooo, milyen buta vagyok!
- Nyugi kislány! Figyelj, ha úgy érzed inkább ráhagynád, legyen, de egy a fontos! Te ne érezd magad kellemetlenül. Nyugodtan írhatsz, vagy szólhatsz neki, hogy ne mondjátok még el! Biztosan megértené, hisz' így is eléggé fel van most fordulva az életed!
- Jajjj annyira félek!
A lány annyira izgult, hogy észre sem vette, de már fél nyolcra beért. Még Alya sem volt ott.
- Huuu, ennyire elkéstem?- nézett ijedten telefonjára. - Tessék?! Ilyen hamar?! Ez nem hiszem el! Lett volna még otthon minimum húsz percem! Ahhhj Tikki! Teljesen zokni vagyok agyilag!
- Miért is?- hallotta meg Adrien hangját maga mögül.
- Adrien?! Oooooo már csak te hiányoztál!- kezdett egyre jobban pánikolni, és természetesen túlgondolni mindent.
- Oh....- szontyolodott el.- Ez fájt!
- Jajjjj nem nem nem nem nem! Nem úgy értettem! Kérlek bocsáss meg! Nagyon feldúlt reggelem volt! Nézd, fél órával a tanítás előtt itt vagyok!- kezdett szabadkozni.- Nincs bajom azzal, hogy itt vagy, sőt kimondhatatlanul örülök, csak....vagyis....én úgy értettem, hogy....Márminthogy.....Én izé....őőő.....nem akarok még előtted is magamból hülyét csinálni, vagyis.....felejtsd el!
Adrien megnyugodott. Őszintén megijedt, amikor osztálytársa olyan csúnyá ráförmedt.
- Gyere!- fogta meg a lány kezét, majd felsiettek az öltözöbe.- Én is nagyon örülök, hogy látlak!- ölelte meg, miután felértek. Természetesen senki sem volt bent, senki sem látta őket.
- Tényleg nagyon sajnálom azt, amit kint mondtam!- hajtotta le bűnbánóan a Marinette a fejét.
- Semmi baj!- mosolygott kedvesen a fiú.- De ne aggódj semmi miatt!- emelte fel barátnője fejét, hogy szemébe nézhessen.- Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad, rendben?
- Köszönöm!- ugrott nyakába.- Nagyon nagyon köszönöm! Ha tudnád mennyit izgultam emiatt! Mármint.....Oooo, mit hoztam megint a fejemre!- engedte el a srácot.
- Nyugi már, mindent értek!- nevetett.- Nekem is túl sok ez a pár hét, főleg pár nap! Még én sem fogtam fel! Először a baleset, majd lelepleződés és most.....nos Mi....Első legyen most a derekad, rendben?
- Rendben!- mosolygott végre Marinette is.
- Nos mehetünk az osztályterembe Bogárkám?
- Őszintén nem vagy túl hiteles!
- Tessék?!
- Hiszen, most nem mondhatsz nekem ilyeneket!- indultak el.- Hol a hősruci, a fülek? Még a "Macskahaj" sincs a helyén! Tényleg? Miért is áll másképp olyankor a hajad?
- A fülek az okai! Elnyomják!- vonta meg a vállát.
- Óóó szóval pár macskafül és máris tönkreteszi az agyonlakkozott hajad?
- Mi?! Nem is lakkozom a hajam!
- Aha!- forgatta szemeit.
- El vagy tévedve hercegnő, én természetes szépség vagyok!- vigyorgott.- Várjunk! Ezazz! Ha nem mondhatom, hogy Bogaram....
- Ne kezdd!
- Akkor....
- Eszedbe ne jusson!
- Hercegnőnek foglak hívni!
- Huuuu, indul a lavina!
- Ne mondd, hogy nem tetszik!- fordultak be a terembe. Adrien észre sem vette, de automatikusan leült a lány mellé, mintha ott lenne a helye.- Ma mit csinálsz délután?
- Hmmm....semmit, azt hiszem! Miért?
- Csak arra gondoltam.....hogy tudod.....- vakarta zavartan tarkóját.- Tényleg jól jönne az a hősruci!- gondolt Macskára. Hős ként könnyű volt szertelennek lenni, hiszen senki sem ismerte. Macska nem egy másik énje volt, csak része Adriennek. Nem kellett félnie, hogy esetleg valaki nem fogja szeretni amiatt, amilyen. Talán néha valóban túltolta, de védelmére szóljon, olykor neki is ki kellett adnia magából a feszültséget, vagy a bezártság okozta rossz érzéseket.
- Nem értelek! Minek a hősruha?- értetlenkedett a lány.
- Tudod, én csak....arra szeretnélek....vagyis csak meg szeretném kérdezni, hogy....nem e lenne kedved..... és nem baj, ha nem.....csak elmenni valahova? Igazából megkereshetnénk Andrèt, és.....vagy lehet rossz ötlet.
- Nem! Nagyon jó ötlet!- tűrte haját füle mögé.- Szívesen elmegyek!- pirult el.
- Tényleg?- virult ki a fiú arca.
- Sziasztok!- érkezett meg Alya és Nino.
- Oh....Hali!- zökkent ki a pillanatból Marinette.
- Megzavartunk valamit?- kacsintott a lány.
- Nem, nem dehogy! Csak a tegnapi akumatámadásról beszéltünk! Megköszöntem Marinettenek, hogy szólt Katicának, amikor a sok tégla alá szorultam. - kacsintott most a srác barátnőjére.- Tényleg, a helyeden ülök Alya, bocsánat! - állt volna fel.
- Nem kell hagyjad! Ülök Nino mellé!- mosolygott ravaszul Marira, majd leültek, és a barátaik felé fordultak.- Tegnap sajnos nem tudtam videókat csinálni a harcról! Túl nagy rizikó lett volna! Ehelyett viszont, ezt figyeljétek!- nyomta telefonját a fiatalok orra alá.- exkluzív videó az egyik új hősről, Páncélosról! Segített nekünk lejutni, amég Katicabogár Adrient kereste! Tényleg Marinette, te hol voltál? Hiszen haza nem mehettél! Pontott volt a szörny.
- Heheh....igazából Katica hazadobott.....- vakarta tarkóját. Mármint szinte szó szerint...nem hagyhatott ott, viszont sietett vissza.
- És veled mi történt tesó?- nézet Nino haverjára.
- Nem is tudom.....egyik percben bumm, aztán....aztán Marinette-éknél ébredtem.....
- Ooooo! Akkor, együtt töltöttétek az egész délutánt?- nézett veszélyesen barátnőjére Alya.
- Az túlzás.....Adrien csak azután ébredt fel, hogy az ellenség eltűnt. Miután jól lett, érte jöttek. - vonta meg egyszerűen a vállát.- Még anyáék is alig találkoztak vele....fel sem mertek jönni a házba, annyira féltek, hogy észreveszi őket a szörny. Ezt utólag mondták, de gondolom mennyire meg lehettek rémülve.
- Ez a szörny, most valóban durva volt!- mondta komolyan Nino is.- Az a sok rombolás!
- Durva, hogy Halálfej, milyen borzalmakat képes teremteni! Most gondoljátok el! Katicabogár és Fekete Macska, milyen bátrak, hogy minden ilyen szörnnyel szembenéznek! És biztos kerültek már olyan helyzetbe, hogy nem tudtak átalakulni! Na ott a nehéz! Szupererő nélkül! Valamint komoly döntéseket hoznak és vállalniuk kell a következményt, akárhogy is sül el!
- Ne is beszéljünk inkább eszekről!- tűnt hirtelen letörtnek Mari.
- Minden ren....- kezdett volna bele Adrien.
- Jó reggelt gyerekek!- lépett be ekkor a terembe Madame Bustier.

Sziasztook!😊

Tudom, a csapból is ez folyik, és lehet néhányótoknak már elege van, de hogy bírjátok a karantént?
Én személy szerint, eddig jól! Szerencsére be tudtam suerezni egy rajzpadot(helyes ez így?😂), így sokat tudok rajzolni, amit nagyon szeretek! Szerencsém van, hogy írhatok ilyen történeteket is, mert nem is tudom.....olyan érzés, mintha szabad lennék! Minden nap leülök egy húsz percre minimum!
Ti mikkel ütitek az időtök?🤗
Üdv!🐾

Annalulu🐞