Lélek donor /PJM vs JJK/✔

2.

Taehyung rutinosan vezetett az utakon egyenesen a város széle felé a gps segítségével. Mikor kezdtek sokasodni az elkorosodott házak és épületek, már szabályosan szégyelltem magam, hogy olyan helyen lakok. Jimin homlok ráncolva nézelődött ki az ablakon, majd felém fordult.

- Te tényleg ezen a környéken laksz? - nem feleltem, csupán hezitálva bólintottam. - Nem félsz itt sötétedés után? Nem tűnik valami biztonságos helynek.

- Nyugodt környék és még senkit nem bántottak, amióta itt lakok.

- Vagy csak nem tudsz róla. - tette hozzá Taehyung. - Hasonló helyen laktam gyerekként, ott mindennapos volt a bűnözés. Aztán megismertem Jimint, barátok lettünk, az apja pedig munkát ajánlott az én apámnak. Aztán sikerült a belvárosba költöznünk és azóta boldogabb nem is lehetnék.

- De. Főleg, ha végre eljegyeznéd a barátnőd. - tette hozzá Jimin.

- Hyung, tudod jól, hogy még nem állunk rá készen. Anyagilag meg fõleg nem.

- Mondtam, hogy állom a lagzit.

- Én meg mondtam, hogy felejtsd el. - vágott vissza rögtön, majd lassítani kezdett, mikor a gps jelzett neki. - Itt vagyunk?

- Igen. - sóhajtottam. - Sietek vissza, csak néhány holmimra van szükség.

- Veled megyek. - jelentette ki Jimin.

- Nem kell. Minho amúgy is alszik.

- Majd Tae vigyáz rá addig. - felelte ellenvetést nem tűrve. Az említett kipattant a kocsiból és körbe futotta az autót, hogy kinyissa az ajtót Jiminnek, majd kivette kezéből az alvó kicsit. - Ülj vissza a kocsiba és zárd be. - mondta Taenek miután észrevette, hogy feltűnést keltett a drága autója. - Elindulunk még ma? - fordult felém enyhe idegességgel a hangjában.

- Erre. - válaszoltam, majd indultam az épület felé. Az idő vasfoga igencsak próbára tette már a falakat, plusz a város ezen részére nemigen koncentrált a vezetőség sem fejlesztéssel, sem mással. Már majdnem a bejáratnál voltam, mikor felismertem a falnál támaszkodó alakot.

- Gina, ki ez a bájgúnár? - vette ki szájából a cigi csikket, majd a földre dobva rátaposott.

- Nem kell mindenről tudnod, ami engem érint.

- Park Jimin vagyok, önben kit tisztelhetek?

- Engem nem kell tisztelnie egy ilyen gazdag hólyagnak. - grimaszolt a srác.

- Kook állj le, kérlek! - tettem mellkasára a kezem, hogy vissza tartsam. Tekintete megenyhült, mikor rám nézett mélybarna szemeivel. - ő itt egy barátom, Jeon Jungkook. - mutattam be. - JK, ő az új főnököm Park Jimin.

- Milyen főnököd?! - hajolt lejjebb, némi haraggal a hangjában.

- Felmondok a pékségben. Nem keresek elég pénzt és túl sokat dolgozok.

- Aztán mit kéne ennél a pénzes zsáknál csinálnod? Inkább hagyod, hogy hanyatt vágjon?!

- Kook, nem a szajhája leszek, hanem a kisfia nevelőnője.

- Bánom is én. - fújtatott. - De egyet jól jegyezz meg: ezek mind egyformák! Azt hiszik pénzzel mindent megvehetnek, aztán meg eldobnak miután meguntak.

- Jungkook, kérlek.

- Miért nem vagyok elég jó neked, ha? Miért mindig az után futsz, amit nem érsz el? - ragadta meg a karom és erősen szorította.

- Kérlek, fejezd be... - halt el a hangom.

- Mikor JungSoo itt hagyott is ott voltam, segítettem. Soha semmit nem kértem cserébe!

- Jungkook! - harsant fel Jimin erélyes hangja. - Ha jót akarsz magadnak elengeded a lányt és hagyod, hogy egy új életet kezdjen. Ha valóban fontos számodra és segíteni akarsz, akkor most lelépsz, mielõtt még jobban magadra haragítod. - fejezte be mondani valóját. Haragos szemekkel néztem a barátomnak vélt srácra, aki egy sóhajtás keretében engedte el a kezem és lépett hátrébb egyet, majd tekintetét Jiminre vezette. Nem tetszett az a nézés, vagy ahogy méregette, mintha vetélytársat látott volna benne, holott elmondtam, hogy csak a fõnököm.

- Ha tényleg segíteni akarsz, akkor lecipeled a táskám, amibe a cuccaimat rakom.

- Érted bármit Picur. - fogta kezébe az enyémet, majd ajkaihoz emelve egy csókot hintett a bőrömre.

- Csak induljunk már el végre. A fiamnak ennie is kell lassan. - morogta Jimin.