Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Értetlenül álltam az idegen lány láttán. Korábban soha nem találkoztam vele, mégis olybá tűnt ő ismer és úgy tekint rám, mintha jó ideje nem látott volna.
- Kérem, Mr.Park, tudna rám szánni pár percet? - sietett elém a recepciós tiltakozása ellenére.
- Mondtam, hogy Mr.Park elfoglalt!
- Semmi gond Yang asszony. - nyugtattam meg. - Kérem, folytassa a munkáját. - küldtem felé egy mosolyt. A nő magában mérlegelt, de aztán visszatért a pult mögé. - Miben segíthetek... uhm...
- Katy Hemmings. - ragadta meg a kezem és megrázta, olyan nyugatias stílusban. - Azért vagyok itt, mert biztos vagyok benne, hogy ön választ tud adni a kérdéseimre.
- Miféle kérdésekre? - vontam össze szemöldököm, mert elég furcsa helyzet alakult ki, nem beszélve arról az átkozott bizsergésről az érintése nyomán.
- Például, hogy miért rajzolom le folyton ugyanazt. Téged - emelte fel az addig kezében tartott mappáját, kinyitotta azt és szembesültem a rajzaival, melyeken egytől egyik én szerepeltem. A művek nem csak jók voltak, de elképesztő részletességgel ábrázolta az arcom úgy, mint aki ismer.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ezek igazán figyelemre méltó alkotások, de nem értem miért tőlem vár választ.
- Mert soha nem láttalak korábban, azt sem tudtam, hogy létezel. Aztán a felépülésem után visszatértem a rajzoláshoz és azóta minden egyes képen szerepelsz. - nyomatékosította szavait. Bármennyire próbáltam választ találni az egész helyzetre nem ment vagy csak nem akartam, magam sem értettem.
- Jimin. -szólalt meg az addig mellettem csendben figyelő Namjoon. Ránéztem ő pedig az épületbe vezető ajtók felé biccentett. Tae lépett be, mellette Minho sétált szorosan fogva a kezét. Kis szemeivel a plafonról lógó csillárokat leste, melyek mindig lekötötték a figyelmét csillogásukkal.
- Ezt majd más körülmények között megbeszéljük. Kérjen időpontot és majd akkor folytatjuk. - adtam vissza kezébe a mappát. Láthatóan kétségbe esett, nem tudta mi tévő legyen, nekem azonban a fiammal kellett foglalkoznom. Elléptem mellőle, hogy a fiamat végre magamhoz öleljem. Minho észrevett, arcán nagy mosoly jelent meg és elengedve Tae kezét kezdett felém szaladni. Leguggoltam és széttártam karjaimat, azonban mielőtt odaért volna hozzám, megtorpant. Nem engem figyelt, hanem a fejem felett nézett el mögém. Nagyokat pislogva indult meg újra, egyszer sem pillantva rám. Kikerülve tipegett el mellettem, így utána fordultam. Minho az idegen lány irányába szedte kis lábait, aki megsemmisülve állt magában, mellkasához szorítva mappáját. Lehajtott fejjel próbálta nem elsírni magát, végül észre vette az elé érkező kisfiamat.
- Hyung? - ért mellém Tae, de megállítottam. Valami legbelül azt súgta ennek meg kell történnie, így hagytam. Szemeimmel végig követtem amint a lány arca megváltozott, szemeit ellépték könnyei és még a mappa is kicsúszott a kezei közül, ami nagy puffanással ért földet. Lassan ereszkedett térdre, remegő ajkakkal, mint aki a sírás határán van. Minho hezitálás nélkül indult meg újra és meg sem állt, amíg nem érkezett az idegen lány karjai közé, ki szorosan ölelte magához. Könnyei megállás nélkül potyogtak és úgy fogta magához a fiamat, mintha hosszú ideje lettek volna elszakítva egymástól. Az egész egyszerre volt megható és abszurd is.
- Szia... - duruzsolta a lány fiamnak, aki jobban bújt hozzá. - Hogy vagy Manócska? - ez volt az a pont, ahol végképp eldobtam a józan eszem. Lábaim remegtek a gyomrom összerándult, a tenyereim izzadtak, mindez nem tartott vissza attól, hogy oda sétáljak. Nem érdekelt a drága öltönyöm, sem a dolgozók kíváncsi tekintete, letérdeltem és tüzetesen vizsgálni kezdtem Katy arcát. Furcsa volt, mert még a nevét is megjegyeztem, de ami igazán rabul ejtett az a szeme. Percekkel korábban beszélem vele, mégsem tudtam beléjük pillantani.
- Katy? - ejtettem ki lágyan a nevét, így rám nézett. Melegség árasztotta el lelkemet és mintha ismertem volna őt. - Én öhm... esetleg lenne kedved eljönni velünk? Minhot orvoshoz visszük, de közben tudnánk beszélgetni és talán válaszokat is találunk a kérdéseidre.
- Az nagyon jó lenne. - szipogott aprót és törölte le könnyeit. - Olyan régóta próbálok rájönni mi ez az egész. Csak szeretném tudni, hogy megérthessem.
- Megpróbáljuk, rendben? - bólintott válaszként. - Milyen felépülésről beszéltél?
- Egy éve balesetem volt, itt az autópályán. Ketten éltük túl a barátnőmmel és egy kisfiú.
- Ilyen nincs... - döbbentem le teljesen és még a szívem is kihagyott egy ütemet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
