Lélek donor /PJM vs JJK/✔

15.

A lehető legnagyobb nyugalomban telt a következő néhány nap. Choi asszony rengeteg új dolgot tanított meg nekem, Minahval és Yuuraval pedig nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki. Ki mertem jelenteni, hogy barátnők lettünk. Minahval imádtam beszélgetni és mivel folyton ott volt velem, ezért Minho kezdte elfogadni. Persze nem mondom, hogy hagyta magát kézbe venni, de már nem kezdett sírni mikor hozzáért aminek a lány rettentően örült. Ezt nem tudtam elmondani Yuura esetében, ugyanis a kisfiú nagyon nem szívlelte szegény lányt. Vele nem tudtunk annyi időt tölteni, mert más dolga is akadt, de szerettem leülni vele beszélgetni a saját készítésű teája mellett.

Jimin sajnos minden nap sokáig bent kellett maradjon és csak este esett haza, mindig pont azelőtt, hogy a fia elaludt volna. Karjaiban ringatta a kicsit, aki hamar lehunyta szemeit. A férfi még sokáig fogta gyermekét, mintha akkor látná őt utoljára. Tudtam, rosszul érzi magát, mert nem lehet annyit a fiával, de nyugodtabb volt már Péntek este, mert két napot a fiával tölthetett.

A nappaliban ültem a szőnyegen, Jimin társaságában és a kis Minhoval játszottunk, Tae pedig mosolyogva ült a kanapén. Minhoval gyakoroltuk a sétálást és próbáltuk megfejteni néhány gügyögését amit nehezített, hogy a kicsi folyton rosszalkodott.

- Ha el vered azt a játékot nem fog ám szeretni. - magyaráztam Minhonak, aki ledermedt.

- Dádá. - vágta rá és ismét rángatni kezdte a plüss kutyust.

- Mi? Komolyan ez az első szavad? Miért nem Apa?! - akadt ki Jimin. A kicsi felnézett apjára, aki helyezkedni kezdett. - Mond, hogy Apa. - nézett mélyen fia szemébe. - Apa. - ismételte magát.

- Aba. - utánozta Minho.

- Hallottátok?? - virult Jimin feje.

- Aba dádá. - folytatta a kisfiú. Jimin mosolya lefagyott Tae meg hangosan kezdett nevetni.

- Áruló! - sandított rá Jimin a fiatalabbra. Számat beharapva próbáltam vissza folytani a feltörni kívánó nevetésem, mikor éreztem, hogy a zsebemben lévő telefonom rezegni kezd. Kivettem és mikor megláttam, hogy Kook hív kinyomtam. Az elmúlt néhány napban minden alkalmat megragadott, hogy felhívjon. Volt, hogy többször is beszéltem vele egy nap. Aztán megkértem, hogy kevesebbszer hívjon, ami miatt kiakadt. Újra a kisfiúra figyeltem, aki tovább gügyögött. Telefonom ismét rezegni kezdett, de megint kinyomtam. Alig telt el pár másodperc ismét rezgett a készülék. - Vedd fel nyugodtan. Lehet, hogy fontos. - nézett rám Jimin.

- Elnézést. - álltam fel és sétáltam ki a nappaliból. - Mi az, lenyugodtál? - kérdeztem.

'Gina, ne csináld ezt velem, oké?' - kezdte Jungkook. 'Tudod mennyire idegesítő, mikor nem veszed fel a telefont, vagy kinyomod?! Fogalmam sincs mi van veled és ez felcseszi az agyam!'

- Megnyugodhatsz, semmi bajom nincs. Jól vagyok, nem volt rohamom és már tudok aludni is.

'Majd akkor hiszem el, ha látlak. Szóval leszel szíves kitolni a csinos kis segged abból a puccos házból, mert én addig innen el nem megyek.'

- Hol a fenében vagy?! - döbbentem le.

'A giccses kapu előtt és ha nem jössz ki, akkor bemászok.'

- Ne csinálj hülyeséget, maradj ott! - bontottam a vonalat és tettem el a telefont. - Pár perc és vissza jövök. Nem tart sokáig. - siettem vissza a nappaliba szólni.

- Minden rendben? - kérdezte Tae.

- Persze! - vágtam rá talán túl gyorsan, aztán a bejárathoz szaladtam. Felkaptam a cipőmet, kiléptem az ajtón és a kapu felé kezdtem szaladni. Nem voltam messze mikor láttam, hogy valaki a rácsokról ugrik le, majd megrázza kezeit, ezzel ellazítva izmait. - Mond, te teljesen megőrültél?! - értem oda, kissé lihegve. Jungkook tekintete szinte az enyémbe fúródott, majd hirtelen termett előttem, kezeit a derekamra fonta és szorosan a mellkasához húzott.

- Érted vagyok megőrülve. - nézett végig arcomon és mikor szemei megakadtak ajkaimon, akkor további szócséplés nélkül hajolt rájuk. Azt sem tudtam mi tévő legyek, úgy megdöbbentem.

- Kook, hagyd abba! - toltam el kívánatos ajkait és próbáltam félredobni a tényt, hogy baromira vonzódom hozzá. - Mi a fene ütött beléd és mégis honnan a viharból tudtad meg Jimin lakcímét?

- Szóval most már csak Jimin? - vágott egy flegma arcot. - Nem érdekel az a bájgúnár, én is meg tudom neked adni, amire szükséged van és be is fogom bizonyítani! - hajolt közelebb.

- Megkérdezhetem, hogy mit keres engedély nélkül a birtokomon? - hallottam meg Jimint hátulról.

Szóval: szurkoltok valakinek? 😁