Lélek donor /PJM vs JJK/✔

Utószó

A hét éves kisfiú boldogan szaladgált a kertben a pár hete kapott kutyusával, akit születésnapjára ajándékozott neki az édesapja. Aztán megérkeztek a barátai is és együtt játszottak mindannyian. Egy születésnap miatt gyűltek össze mind, hogy együtt ünnepeljenek, hiszen az életükben nagyon különlegesnek számított. Pontosítva az összképet, három születésnapos volt, így nagyobb buli kerekedett mely szigorúan bababarát volt.

- Minden meg van? - lépett Jimin kedvese mellé.

- Igen, igen. - mosolygott Katy kis bólintások keretében. - Azt viszont remélem tudod, hogy Kook szét fogja rúgni a segged. - döntötte oldara fejét.

- Nem fogja. - csókolta meg a lányt. - Ha meglátja milyen boldogok lesznek a kicsik, térden csúszva fog nekem hálálkodni. - vigyorgott büszkén.

- Aha... nah, még kihozom a hideg tálat, aztán kész minden.

- Majd én kihozom, te így is sokat csináltál már. Az orvos megmondta, hogy fogd vissza magad.

- Ne gyere már te is ezzel, könyörgöm! Tudom mennyit bírok és még korai aggódni.

- Én azóta aggódom, mióta elmondtad. - puszilta meg ismét, majd besietett az említett ételért.

Jungkook egész nap mosolygott. Nézte a kicsiket, ahogy játszanak, közben párja, Eve kezét szorongatta. Reggel óta nem ment messzebb tőle, vigyázni akart rá és alig várta, hogy közölhesse a nagy hírt a legjobb barátaival, a családjával. Hirtelen egy apró test csapódott lábainak és két kar ölelte őt körbe. Ha nem lett volna része benne korábban, talán még meg is ijedt volna.

- Apa! Guk elvette a játékomat! - szorongatta a férfi nadrágjának anyagát.

- Elkérte tőled, Picim? - guggolt le és simogatta meg a kislány barna, fürtös haját. A kicsi bólintott ami Jungkook arcára újabb mosolyt csalt. - Gi, ha a bátyád elkér egy játékot, akkor úgy illik, hogy oda adod neki. Ha pedig épp nem játszottál vele akkor nem vette el, csak ő is szeretne játszani.

- Guk a bátyád, Édesem. - guggolt le hozzájuk Eve is.

- De Anyaaaa.... - húzta el a szót.

- Nincs de, Kisasszony! - puszilt az arcára Kook. - Menj és játssz JiRahval amíg nem jön a torta, rendben? - nézett mélyen a kislány szemébe, aki nagy bólintás után vidáman szaladt a másik kislányhoz. Jungkook felegyenesedett, majd segítette párját is.

- Még megy egyedül, Kook! - lökdöste félre a férfi kezét.

- Pont nem érdekel, én vigyázni fogok rád. - húzta negédes csókra a lányt.

- Kérek egy kis figyelmet! - tapsolt párat a házigazda, Jimin. - Foglaljatok helyet. - mutatott a szépen terített asztalokra. Mikor mindenki leült Jimin állva maradt hiszen ő kezdte el az ünnepi beszédet. - Néhány éve megismertem egy csodálatos embert. Ugyan rövid volt az ismeretségünk és kicsit sem volt felhőtlen, azonban neki köszönhetjük, hogy a mai nap mind itt lehetünk így, együtt. Miután elment, gondolni sem mertem volna, hogy olyan barátokat szerzek, akik a bátyáim és öcséim lesznek. Aztán újra rám talált a szerelem Katyvel, aki feleségem lett, Minho anyukájává vált és megajándékozott egy kislánnyal, JiRahval. Itt mindenki a családom részévé lett és már el sem tudnám képzelni a minden napjaimat nélkületek. Ma pedig mind itt vagyunk, együtt ünnepeljük a kislányom valamint Kook és Eve ikreinek születésnapját. JiRah, Gina és JeongGuk. Nagyon boldog harmadik születésnapot kívánok nektek és érjetek el mindent célt, amit majd kitűztök magatok elé! - emelte fel poharát mondandója végén. Mindenki egyszerre ivott bele poharába, majd Kook felállt a székről.