Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Néztem, ahogyan Gina körbe járja az üres lakást. Minden apró részletre odafigyelt és a legkisebb zugot is átvizsgálta. A tulaj türelmesen várt minket az előtérben és hagyta, hogy magunk fedezzük fel a két szobával, nappalival rendelkező lakást. Erkély is volt, ami egy játszótérre nézett, ezzel akaratlanul is erősítve bennem a család utáni vágyakozást. Gina pedig a létező legjobb választás számomra, mint anya. Azok után pedig, ami történt vele... tudom, hogy nagyon nehéz időszakon van túl hiszen ott voltam. Akkor ismertem meg mikor a legjobb barátom bemutatta őt nekem. Sajnos akkor már egy párt alkottak és elég nagy volt köztük a szerelem. Csak aztán történt valami, ami miatt JungSoo megváltozott. Egyre többet volt távol, sokszor maradt kint éjszakákra, Gina pedig egyedül maradt a létező legnagyobb bajban. Én rögtön segítettem neki és csendben hallgattam ahogy minden este álomba sírja magát a seggfej haverom miatt, de akkor döntöttem el, hogy igenis küzdeni fogok érte. Végül mikor JungSoo ki akarta dobni Ginat az utcára egyszerűen szarrá vertem. Ha Gina nem állít meg, lehet nem élte volna meg a hajnalt. Ő azonban védte azt a szarrágót azok után is, amit tett vele. Pár haverom segített elsimítani az ügyet és elintézték, hogy Gina a lakásban maradhasson. JungSoo azóta nem hallatott magáról, ez volt az egy szerencséje.
Aztán ott volt a baleset. Nem könnyű feldolgozni egy olyan veszteséget, mint amilyen neki volt. Fogalmam sincs hogyan élte túl, mert voltak olyan napjai, mikor már én is majdnem elhittem, nem marad köztünk. Ő mégis felállt és küzdött, ezzel szinte pofán röhögve az orvosokat, akik eleinte azt mondták nem éli túl aztán pedig azt, hogy nem fog tudni újra járni.
Rövid túránk utolsó állomása egy kisebb szoba volt, ahova Gi érdeklődve lépett be, én pedig az ajtóban megtámaszkodva figyeltem minden mozzanatát.
- Hogy tetszik? - kérdeztem megtörve a kellemes csöndet.
- Nagyon szép és igazán otthonossá lehet tenni. Minden lehetőség meg van benne. - nézett körbe. Szemei csillogtak, láthatóan tetszett neki, amit látott és talán egy elképzelt jövő kép is helyet kapott a gondolatai között. Sunyi módon mögé lopóztam amíg nekem háttal állt és karjaimmal szorosan magamhoz ölelve bújtam a nyakához, hogy bőrének édes illatával kábítson el.
- Ez lehetne a gyerekszoba is. - hintettem egy csókot a hajába.
- Ahhoz kellene egy gyerek előbb, nem?
- Akkor minél előbb lássunk hozzá! - vigyorogtam rá lelkesen. Gina kedve elszállt, arca mélységes fájdalomról árulkodott, miközben szemei könnybe lábadtak. - Gi Kicsim, ne haragudj!
- Csak... - bontakozott ki az ölelésemből. - Csak vigyél vissza, kérlek. - nyögte ki nehezen, hogy aztán ellépve mellettem hagyja el a szobát.
- A picsába! - ütöttem a falba teljes erővel. Utáltam magam amiért megbántottam a nőt, akit mindennél jobban szeretek és ezért csakis magamat okolhatom. Sietve mentem Gina után, akit még a bejárati ajtóhoz vezető folyosó előtt értem utol. - Sajnálom, nem akartalak megbántani. - öleltem magamhoz. Gi erőtlenül állt karjaim közt mintha minden életkedve elhagyta volna. Éreztem, hogy remeg, aztán szipogni kezdett. - Na, ne sírj Édesem! - fordítottam magam felé. Arcát a mellkasomba fúrva pityergett csendesen, ami miatt még inkább meg akartam rugdalni magam. - Sajnálom.
- Nem, én csak... - sóhajtott reszketegen. - Csak annyira vágytam rá, annyira szerettem volna, ha...
- Tudom. De semmi baj, lesz még rá lehetőség, hisz itt vagy és én is itt vagyok.
- De te biztosan akarod? Nem fogod meggondolni magad két-három hónap után? - nézett rám.
- Két-három évtizedre terveztem minimum, szóval nem fogom meggondolni magam.
- Köszönöm. - törölgette le könnyeit.
- Ugyan mit Gina? Inkább én tartozom neked köszönettel. - mosolyogtam rá. Ő értetlenül meredt rám, nem értette miért vagyok hálás. Elérkezettnek láttam az időt, hogy mindent elmondjak neki. - Tudod, hogy mielőtt megismertelek voltak... ügyeim. Nem a legtisztességesebb és főleg nem biztonságosak. Nem érdekelt mi lesz velem, mert nem volt senki akinek fontos lettem volna. Aztán jöttél te és az első pillanattól törődtél velem. Miattad szoktam le és mindent amit tettem azért csináltam, mert neked akartam jót. Érted akartam változni és érted lettem más, mint aki voltam. Nekem csak a biztonságod és a boldogságod számít, épp ezért nem érdekel hány embert kell eltipornom, megteszem. Bármire hajlandó vagyok csakhogy mosolyogni lássalak.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
