Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Rohadt sokkal tartozom Jiminnek. Nem szimpatizáltam vele és eleinte azt akartam, hogy minél előbb kerüljön ki a képből, úgy kezdtem később függni tőle, ahogy megismertem. Rengeteget segített nekem, miután Gina itt hagyott minket. Nem tudtam feldolgozni, hogy a nő akit mindennél jobban szeretek nincs többé, ezért újra drogokhoz nyúltam. Hiba kértem segítséget, képtelen voltam elfogadni a tényeket. Miután megismertem Ginat leszoktam a szerekről és eszemben sem volt újra hozzájuk folyamodni. Viszont mikor nem beszélt velem azt hittem én tettem valami rosszat, bepánikoltam és újra drogozni kezdtem, de az alkoholt sem vetettem meg. Így miatta ismét rászoktam, végül itt hagyott. Azt hittem a drogok megoldást jelentenek, de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak átmenetileg segítenek. Miattuk viszont elveszítettem a munkám és a lakásomat is el akarták venni. Akkor jött Jimin papírokkal a kezében. Minden tartozásomat kifizette és még munkát is ajánlott a cégénél. Nem érdekelte a múltam, nem is kért önéletrajzot és még éjjel sem kellett dolgoznom, miután végleg leszoktam a káros szerekről. Plusz nagyon közel volt a lakásom a cég épületéhez. Nappali műszakban kaptam állást a biztonságiaknál és a fizetésem is kielégítő volt.
Hat hónap telt el azóta, hogy Gina itt hagyott minket, de nem volt nap, mikor ne gondoltam volna rá. A nappaliban és a hálóban is volt egy kép róla kirakva. Az egyikre akkor adtam csókot, mikor munkába mentem, a másikra lefekvés előtt. Rettenetesen hiányozott és még hónapok múltán sem tudtam őt elengedni. A temetést is Jimin rendezte, mely méltó volt a végső búcsúra. Nem engedte, hogy bármit is bele fizessek, de azért egy szép csokrot vettem neki mellyel elköszönhettem tőle. Azóta Jimin a legfőbb támaszom, sőt mondhatom, hogy a legjobb barátom lett ami nálam nagy szó, hiszen csak balhés ismerőseim voltak. Szégyelltem magam az miatt amit tettem, de szerencsére helyre jöttem és az életem is egyenesbe került.
Épp lekapcsoltam a tűzhelyet, mikor csengettek. Szerencsére időben befejeztem mindent és még időm is volt egy egyszerű terítéket az asztalra tenni. Mosollyal arcomon nyitottam ki a bejárati ajtót, ahol Jimin és Minho álltak. A kicsi amint felismert kezeit kinyújtva dőlt felém és ölelt szorosan nagy vigyorral. Ők ketten gyakori vendégek voltak nálam. Szerettem ha átjöttek, mert akkor nem éreztem magam annyira magányosnak.
- Szóval így állunk? - mondta Jimin tettetett sértődöttséggel, amin felnevettem.
- Gyere be. - invitáltam beljebb. - Kész a vacsora is, szóval ehetünk, ha éhesek vagytok.
- Hát az úrfi csak reggel evett, szóval nem lenne rossz, ha most megtömnéd a pocakját.
- Szerintem ízleni fog neki. - néztem a kicsire és a konyhába indultam vele.
Az ételek igazán finomra sikerültek, így meg sem lepett, hogy Minho annyit evett, mint én szoktam általában. Jimin is szép adagot tüntetett el, ami miatt nagyon büszke voltam magamra.
- Hát, ez aztán nem volt semmi! - dőlt hátra a széken. - Rég ettem ilyen jót.
- Ezt nehezen hiszem el. - sandítottam rá, ahogy Minhot a szőnyegre ültettem, hogy elpakoljak.
- Jó, most baj, hogy növelni akartam az egódat?
- Nem. Kösz Hyung. - vettem el a tányérját. Furcsa volt, mert egyik pillanatról a másikra kezdtem őt a hyungomnak hívni. Olyannyira megbíztam benne, hogy szinte már természetesnek vettem a megszólítást. - A többiek hogy vannak?
- Jól. Namjoon mondta, hogy hétvégén grillezni szeretnének és meghívott minket is. Minho is legalább szaladgálhatna a többi gyerkőccel.
- A fiad a létező legjobb kapcsolat teremtő. Két rendőr haverod is lett, hála neki.
- Neked hála meg egy idegesítő orvos ismerősöm is lett. Ő is meg lett hívva.
- Akkor az egész csapat ott lesz. - nyugtáztam magamban.
- Bizony. Mondhatjuk elő partinak Tae és Minah esküvője előtt. - mosolygott. - Amúgy remélem gondolkodtál azon, amit mondtam. Tényleg szeretném, ha te lennél Minho keresztapja.
- Ne hülyéskedj. Arra ott van Tae, őt sokkal régebb óta ismered.
- Lehet, de szerintem Minho is téged választott. - biccentett fejével a kicsire, aki közben a lábamhoz lépkedett, kezében párnáját szorongatva, ami azóta is mindig nála van. Szemeibe néztem, miután lehajoltam érte és felvettem ő meg a nyakamban lévő láncot kezdte piszkálni. Az volt az utolsó emlékem Ginatól. A medálja, mely egy szimbólum is egyben: egy anya gyermekkel megáldva.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
