Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Miután Tae segített a szobámba botorkálni, kicsit sem nőiesen zuhantam az ágyba. A srác nyomatékosan megkért arra, hogy pihenjek és nem tűrt ellenkezést. Mondta, hogy ne aggódjak Minho vagy más miatt, csupán a pihenésre koncentráljak. Javasolta, hogy aludjak pár órát, de ha nem megy, akkor se keljek fel feleslegesen. Plusz még megígérte, hogy megkéri Choi asszonyt és Minaht, készítsenek valami finomat számomra. Mosollyal arcomon köszöntem meg az irányomban mutatott törődését, távozása után pedig szemeimet lehunyva sóhajtottam. Hiába feküdtem még mindig forgott velem a világ és eléggé gyengének éreztem magam. Gyanakodtam a kevés alvásra, de főleg a megváltozott körülményekre. Általában csak reggeliztem vagy néhány falatot ettem, mikor Minho majszolt éppen. Imádtam nézni, ahogy eszik közben folyamatosan mosolyog és próbálkozik a szavakkal. Nyugalma viszont csak addig tartott, míg jól nem lakott, utána viszont nem volt semmi, ami megállítsa és mivel még Minah sem volt nagy barátja, ezért nem sokat tudtam enni a kis srác mellett. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon és nagy nehezen sikerült elaludnom.
Másnap reggel ébredtem csak fel, de végre nem szédültem. Cserébe viszont éhes voltam. Első dolgom mégis a zuhany volt, hogy aztán felfrissülve sétáljak el a konyhába, ahol Minah fogadott.
- Gina! - sietett elém. - Hogy vagy? - fogta kezei közé az enyém.
- Jól, köszönöm. Egész éjjel aludtam és sokkal kipihentebbnek érzem magam.
- Legközelebb szólj, ha rosszul érzed magad, vagy baj van, rendben? - dorgált meg Choi asszony is. Jól esett a törődésük, kicsit olyan volt, mintha a családom lennének. - Most pedig ülj le és egyél! - húzott ki egy széket az asztalnál, majd elém rakott egy adag rántottát, pirítóssal és sült szalonnával.
- Jó reggelt! - lépett be Jimin karján a fiával és mikor meglátott rögtön hozzám sétált. - Hogy érzed magad? - ült le mellém, Minho pedig ezt a pillanatot választotta, hogy hozzám kéredzkedjen. - Nem Életem, Gina most pihen. - tartotta vissza a kicsit, aki hatalmas szemekkel nézett vissza az apjára. - Nem érdekel, nem hatsz meg. - rázta fejét. A kisfiú ajkai lefelé görbültek, aztán pityeregni kezdett. - Ne csináld ezt Kicsim. - kérlelte a férfi, eredménytelenül.
- Semmi gond, jól vagyok. - feleltem és nyúltam a kicsiért, aki elcsendesedett. Mellkasomhoz bújva sóhajtozott nagyokat, ujjacskáival a felsőmbe kapaszkodott.
- Fiam, te egy igazi nőcsábász leszel. - rázta fejét Jimin.
- Akkor olyan lesz, mint az apja. - tette hozzá Choi asszony. Jimin persze játszotta a sértődöttet, de akkor a nő elkezdte mesélni miket csinált a férfi, mikor fiatalabb volt és a lányokat kergette. Nevettünk azon, ahogy a nő kiselőadást tartott Jimin húzásairól, aki sokszor tenyerébe rejtette arcát.
- Köszönjük Choi asszony a műsoros reggelit, de ennyi éppen elég lesz. - a nő csak mosolygott, aztán inkább elpakolta az élelmiszereket. - Ma pihenj. - fordult felém. - Szabadnapot kapsz, Minho pedig ma velem lesz. - fejezte be, de mielőtt bármit mondhattam volna megjelent Seo az ajtóban. Csinosan volt öltözve, kicsit erősebb sminkkel és mikor meglátott megforgatta szemeit.
- Jimin, mikor leszel kész? - kérdezte számon kérő hangon.
- Neked is Jó reggelt, Seo. De miért kéne kész lennem? - nézett rá.
- Tegnap megbeszéltük, hogy ma elmegyünk a szüleimhez ebédelni. Ha most elindulunk, akkor három óra múlva ott lehetünk, az ebéd előtt. Ne mond, hogy elfelejtetted?!
- Drága Seo. - masszírozta orrnyergét a férfi és már szinte éreztem a feltörni készülő indulatait. - Te említetted a szüleidet, de egy szóval sem mondtam, hogy elmegyek veled. A fiamat pedig nem szeretném három órás autózásnak kitenni.
- Nem azért vetted fel ezt a lányt? Majd ő figyel rá, elvégre is az a dolga.
- Gina mára szabadnapot kapott.
- Most komolyan ennyit jelentek csak neked?! - kezdett hisztibe a lány. - Egy idegen fontosabb, mint a barátnőd?! - emelte fel a hangját, amitől Minho megijedt és sírni kezdett.
- Semmi baj Manócska! - próbáltam nyugtatni. Jiminben elpattant az utolsó szál is, mely a türelmét tartotta, így olyan lendülettel állt fel, hogy még a szék is felborult.
- Elég lesz belőled Seo! - csattant fel a férfi. Hangjára még én is megborzongtam, épp ezért álltam fel a síró kicsivel, hogy kimenjek vele oda, ahol meg tud nyugodni.
- Megbeszéltük Jimin! A barátnőd vagyok és így vannak jogaim!
- Nem Seo. Szakítok veled és tűnj el a házamból. - lépett mellém kezét a hátamra téve.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
