Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Nem tudom mi volt félelmetesebb: Yuura arckifejezése vagy az amit mondott. A lány őrült módjára mosolygott, mint azokban a pszichopata filmekben viszont róluk tudod, hogy ők csak színészek. Ez viszont a valóság, így szorosabban öleltem magamhoz Minho aprócska testét és próbáltam úgy fordulni, hogy ő ne legyen közvetlen veszélyben.
- Hogy mit mondtál? - csuklott el Jimin hangja közben szemei könnyekkel teltek meg. - Miért kellett bántanod? Mit ártott neked?! - kiabált. - Jina mindig segített, közben járt az érdekedben, te meg...
- Egy idegesítő picsa volt, akinek jobb a túlvilágon. - vont vállat Yuura.
- Megkeserülöd, hogy egy ujjal is...
- A-a-a. - tartotta rá fegyverét, mert Jimin felbőszült vadként indult el felé. - Ülj le szépen. - mutatott a kanapéra, a férfi azonban nem akart mozdulni. - Mondom ülj le! - emelte fel hangját, de Jimin továbbra sem mozdult. Dacosan állta a lány tekintetét, holott könnyei már az arcán csorogtak. - Akkor mondom másképp. - célzott rám és Minhora. - Ülj. Le. - nyomta meg a szavakat. Jimin szemében harag gyúlt majd nyelt egy nagyot, de engedelmesen leült. - Neked pedig eszedbe se jusson hívni a rendőröket! - nézett a nappali bejáratához, ahol Tae húzta vissza a fejét takarásba. - Gyere szépen ide, vagy agyon lövöm a drága barátodat, mint egy kutyát! - hangja félelemmel árasztotta el lelkem és még a hideg is kirázott. Tae lassan tűnt elő a fal takarásából és feltartott kezekkel sétált Jimin mellé, hogy leüljön. - Hol van az az idegesítő ribanc?
- A barátnőmről beszélsz és nem ribanc. - sziszegte Tae, amint leült.
- A második férfi vagy az életében, így az. Te pedig... - fordult felém. - Te vagy mind közül a legrosszabb. Azt hiszed nem tudtam a kis afférodról, hm? Megkörnyékezted Jimint aztán ráakaszkodtál arra a tetovált fasza csávóra és még neked állt feljebb? - lépett felém, amitől én rögtön hátrálni kezdtem. Alig egy lépés után beleütköztem egy testbe. Rögtön ránéztem, ahol Seo gyilkos tekintettel vizslatott engem.
- Jimin az enyém! - villantak vészjóslóan a szemei, aztán egy hirtelen mozdulattal akarta kivenni kezeim közül Minhot, nekem viszont eszem ágában sem volt elengedni őt. - Te csak egy felkapaszkodott senki vagy aki arra pályázik ami soha nem lesz az övé! - lökött meg, amitől elveszítettem az egyensúlyom, így ki tudta venni kezeim közül a kisfiút. Hiába maradtam állva, szédültem és gyengének éreztem magam és Minho is sírni kezdett.
- Látom a kis barátom rendesen teszi a hatását. - Yuura hangja gúnnyal csöpögött. - Hallgattasd már el! - ordított. - Képtelen vagyok elviselni a bömbölését!
- Én próbálom, de nem akar megnyugodni. - felelte Seo kétségbe esetten. Bármennyire szédültem és voltam gyenge, nem tudtam elviselni a kicsi sírását. Bekapcsolt az anyai ösztönöm, ami valahogy elnyomta a bennem dolgozó méreg hatását. - Mi a fenét csinálsz?! - rökönyödött meg Seo, amint felé léptem és kinyújtottam kezeimet kérve a kicsit.
- Hadd nyugtassam meg. - könyörögtem. Egész testemben remegtem, de nem foglalkoztam vele, mert csak az számított, hogy Minho ne annál a nőnél legyen. Seo segítségkérően nézett mögém, majd vissza rám. Némi hezitálás után vissza adta a kicsit, aki már szinte vergődött a kezei közt. - Semmi baj, itt vagyok. - öleltem magamhoz és simogattam a hátát. Egy újabb szédülést megelőzve leültem és ringatni kezdtem, halkan dúdolva, hogy hamarabb megnyugodjon.
- Hogy vagytok képesek ilyesmire? - remegett Jimin hangja.
- Egyszerű. Rossz nőt választottál. Jina minden volt, csak nem ártatlan, kedves és törődő.
- Ő volt a legjobb ember, akit ismertem! - szólalt meg Tae.
- Ó nem! Nem volt az. - rázta hevesen fejét Yuura. Érdeklődve figyeltem, mert Minho sikeresen elcsendesedett. - Egy álnok kígyó volt aki élvezte, hogy megalázhat embereket, tönkre teheti mások életét és lelkivilágát! Tizenkettő éves lehettem mikor kiszúrt magának, mert duci voltam és onnantól kezdve minden napomat megkeserítette az iskolában. Majdnem két évig kellett elviselnem a sorozatos bántalmazásait mire végre eltűnt. Nem szóltam anyának, mert volt elég baja. Éveket áldoztam arra, hogy megváltozzak ami annyira jól sikerült, hogy mikor újra találkoztunk meg sem ismert. Teljes szívemből gyűlöltem azért amit velem tett és mert elvette Jimint a nővéremtől. Őt kellett volna szeretnie és feleségül vennie! De szerencsére megváltoztattam a dolgokat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
