Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
A reggeli egészen családias hangulatban telt. Meglátásom szerint Jimin a létező legjobb apa, akit valaha ismertem és gyermeke felé irányuló szeretete nem csak színjáték volt. Szemei csillogtak akárhányszor a kisfiára nézett és rengeteg aprócska puszival halmozta el kezecskéit vagy a pofiját. Minho rendkívül élvezte apjának minden tettét és csilingelő kacajával jutalmazta a rá irányuló figyelmet. Annyira néztem kettejük közös perceit, hogy jómagam elfelejtettem enni, inkább csak kortyolgattam a teámat, amit Yuura készített nekem. A lány nagyon barátságos volt velem, ami elképesztően jól esett és reméltem akár barátok is lehetünk.
Jimin már felöltözve, indulásra készen állt az ajtóban, azonban még mindig a fiát ölelgette. A kicsi apja nyakába csimpaszkodva szorongatta annak felsőjét, arcát a férfi nyakába fúrva, mintha érezte volna, hogy nem látja többet.
- Sietek haza Hercegem. - adott egy puszit az arcára. - Legyél nagyon jó fiú és te vagy a főnök, amíg nem érek haza, rendben? - nézett a kicsire, akinek esze ágában sem volt előbújni rejtekhelyéről. Jimin láthatóan kezdett elgyengülni, így közelebb léptem.
- Minho. - tettem kezem a kisfiú hátára. - Gyere Manócska, megyünk játszani. - próbálkoztam, de kis karjai csaknem akartak lazulni. - Manó, gyere baba mutatok valamit. - léptem még közelebb, így mikor felnézett meglátott és rögtön nyúlt felém, elengedve a férfit.
- Sietek. - nyomott egy gyors puszit a kicsi fejére, majd az arcomra, aztán már rohant is ki. Felfogni sem volt időm, csak sokkosan álltam kezemben Minhoval, aki felettébb érdekesnek találta a nyakamban lógó láncot. Mosolyogva figyeltem, ahogy aprócska ujjaival piszkálja a medált mely többet jelentett számomra mindennél.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Apró sóhaj után a nappaliba sétáltam, ahol Minhot a szőnyegre ültettem és kezébe adtam az egyik ott lévő játékát. Dumálni kezdett neki és jól eljátszott.
Késő délután volt, mikor megjelent Seo. Nyugodt volt, még mosolygott is, onnan tudtam, hogy Jimin még nem beszélt vele. Egy kicsit sajnáltam is, mert tényleg szerette a srácot, csupán eléggé rosszul kezelte a féltékenységét.
- Szeretnék bocsánatot kérni. - ült mellém a kanapéra, amivel rendesen meglepett. - Eléggé gyerekesen viselkedtem, amiért szégyellem magam. Én csak annyira szeretem Jimint, elképzelni sem tudom nélküle az életem. Túl régóta szerelmes vagyok és talán egy kicsit őrült is, de ki nem az aki szerelmes? - nevette el magát. - Szóval remélem nem haragszol rám és ígérem mindent megteszek, hogy türtőztessem magam. - hirtelen azt sem tudtam mit mondhatnék. Nem akartam, hogy tudja az este Jiminel aludtam, sőt meg is csókoltam és majdnem lefeküdtem vele. A bűntudat rendesen mardosni kezdte bensőmet, így csak bólintottam.
- Semmi gond. Én is voltam szerelmes. - vallottam be. Minho addig játszott, majd gondolt egyet és hozzám mászott. Karjaimba vettem, ő pedig szorosan fogta körbe nyakamat.
- Egyszerűen nem értem engem miért nem kedvel. Nem csak engem, egyetlen nőt sem. Pedig én hoztam neki játékokat is és tényleg próbálkozom. - szontyolodott el Seo. Tényleg nagyon sajnáltam már épp ezért akartam megpróbálni valamit. Közelebb ültem a lányhoz, aki kérdőn nézett rám.
- Csak maradj csendben. - kértem lágy hangon. Minho hátát simogattam, közben szabad kezemmel megfogtam a lány csuklóját, amit a kisfiú hátára tettem az enyém mellé. Pillanatokkal később elvettem a kezem, így már csak Seo simogatta őt. Arcán őszinte boldogság lett úrrá, mely engem is jobb kedvre derített. A kicsi felült, így eltávolodott tőlem, Seo keze pedig Minho karjára került. Először megijedtem, hogy sírni fog, azonban ajkaira mosoly ült ki, ahogy rám, majd Seora nézett.
- Hát szia! - hajolt közelebb a lány. Minho aprócska tenyerét Seo arcára tette és úgy kezdett neki dumálni, mint Jiminek tette. Aranyos volt, így látni őket, ami elgondolkodtatott. Ha Minho megkedveli Seot, akkor rám már nem lesz szükség. Jimin együtt lehet a barátnőjével, nevelhetik Minhot és igazi családdá válhatnak. Mit is képzeltem, mikor megcsókoltam Jimint? Hogy majd miattam hagyná el a tökéletes nőt? Hiába mondta, hogy szakít vele, nem állhattam közéjük. - Szerinted megfoghatom? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Kicsit még várjunk vele, de szerintem perceken belül hagyni fogja. - talán szándékosan húztam az időt, talán tényleg a kicsi javát szolgálta a kérésem. Egy biztos: soha nem éreztem magam annyira rosszul, mikor láttam ahogy Minho nevetgélve ül Seo ölében, aki sugárzó boldogsággal szórakoztatta a kicsit. Hogy féltékeny voltam? Az nem kifejezés.
