Lélek donor /PJM vs JJK/✔

46.

- Jimin -

Egy év. Ennyi idő telt el azóta, hogy Gina nincs az életünkben. Egy éve, hogy új lehetőséget kaptam általa és megmentette a fiamat. Egy éve, hogy Jungkook az életünk része lett és az egyik legjobb barátommá vált. Más körülmények között talán soha nem álltunk volna szóba és sajnáltam, hogy egy tragédia kellett a barátságunkhoz.

Azonban a dolgaink jól alakultak. Ha tehettük minden hétvégén találkoztunk a srácokkal. Családostul vagy csak mi pasik. Mindegyikőjük rendkívüli személyiséggel rendelkezett, ami miatt tagadhatatlanul is a szívemhez nőttek. Testvéreimként szerettem őket és segítettünk egymásnak a nehéz helyzeteket megoldani. Szükségünk is volt egymás támogatására, mert mindenki került mélypontra, nem is egyszer.

Jungkookot csupán két dolog viselte meg nagyon: Gina születésének napja és mikor eladta a lány addig üresen álló lakását. Kiadni sem volt szíve, pedig a környék színvonala rengeteget javult hála Yoongi és Namjoon közben járásának. Kook nem mondta, de tudtam, hogy sokszor járt oda. Órákat képes volt a lakásban ülni és biztos vagyok benne, hogy rengeteget sírt. Olyankor mindig karikásak voltak a szemei és üres a tekintete. Tudtam mi lehetne a megoldás, de azt is tudtam, hogy még nem állt készen rá. Időre volt szüksége, hogy el tudja őt engedni és én nem siettettem.

Örömünk is volt azért. Namjoon és Yoongi felesége is a második gyerkőcöt várta. Jin az első picurt várta feleségével, akárcsak Hoseok és a menyasszonya. Tae és Minah végre összeházasodtak és gőzerővel dolgoztak a baba projekten. Én viszont nem éreztem szükségét arra, hogy legyen mellettem valaki. Persze, jól esett volna, de Seo után rájöttem, hogy Jina helyét nem töltheti be akárki. Ezért nem is erőltettem semmit, hiába rágták a többiek a fülemet miatta. Nem akartam rossz döntést hozni, vagy elsietni valamit, ezért nem kezdtem randizni sem. Nekem ott volt Minho, akivel minden lehetséges percemet töltöttem, mert számomra ő volt a legfontosabb. Imádtam vele játszani, enni vagy csak aludni. Boldog voltam és úgy éreztem ennél többre nincs szükségem.

Kissé feldúltan csaptam az asztalra a mappát, melyet Namjoon hozott nekem az irodába. A balesetről már rég megkaptam a zárójelentést, azonban derültek ki még dolgok. Yuura valóban Seo húga volt, de Han Daeun néven született. Az iskola befejeztével olyan dolgokba keveredett, amibe az ő korabeli lányoknak eszébe sem jutott volna. Illegális ügyei voltak, melyeket valahogy eltussoltak és a mérget is így szerezte, ami Jina halálához vezetett és amivel Gina szervezete sem tudott küzdeni. Arcomat tenyereimbe temetve próbáltam nem felidegesíteni magam.

- Sajnálom, hogy nem tudtam jó hírrel szolgálni. - szólalt fel Namjoon bűnbánó hangon.

- Dehogy. - sóhajtottam és rá néztem. - Csak már szeretném végleg elfelejteni az egészet.

- Ne haragudj, de úgy gondoltam jogod van tudni róla.

- Dehogy haragszom. Köszönöm, hogy megmutattad, így érthetőbb minden. - lestem újra az aktát.

- A lány pszichológiai eset volt. Nagy traumaként élte meg, hogy az apja elhagyta őket, aztán az iskolai incidensek... - harapta el mondatát, mert tudta érzékeny témát tapos. - Nem kért segítséget, pedig elejét vehette volna az egésznek.

- Jina is hibás volt, de ő megváltozott és mindent, amit tett megbánt. Sosem beszélt róla másoknak, csak nekem. Túlságosan is szégyellte a fiatal énjét.

- Őszintén sajnálom, hogy így alakult.

- Ne aggódj hyung, jól vagyok. - küldtem felé egy apró mosolyt és pillantottam az órámra. - Viszont most mennem kell. Tae nem sokára ideér Minhoval. Oltásra kell vinnünk és azt utálja.

- Ne is mond! Miri úgy sírt a múltkor, hogy majdnem fegyverrel rontottam be. - mesélte nevetve. Kislánya imádni való volt és nagy barátok lettek a fiammal.

- Azért remélem jöttök a hétvégén. - szálltunk ki a liftből a földszinten.

- Persze, ki nem hagynánk! - mosolygott vidáman.

- Maga nem érti! Beszélnem kell Mr. Parkal, nagyon fontos. - hallottam meg egy női hangot. Tört akcentusa volt, így a tulajdonosát kezdtem keresni. Egy fiatal lányt vettem észre, kinek sötét barna tincsei finoman ölelték körbe arcát, melyről rögtön megállapítottam, hogy nem ázsiai.

- Sajnálom, de Mr.Park elfoglalt. - magyarázta a recepciós. A lány sóhajtott, aztán hirtelen fordult felémhatalmasra tágult szemekkel.

- Jimin... - suttogta elhaló hangon, engem teljesen össze zavarva.