Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Jungkook magába roskadva zokogott. Legszívesebben mindent össze zúzott volna de tudta, hogy nem változtatna a dolgokon. Átkozta magát amiért nem maradt ott és elhajtott. Arcát tenyereibe temette, mintha ez az apró mozzanat elrejthetné a világ elől és nem láthatja senki a fájdalmát.
- Jungkook? - hallotta meg nevét egy férfi hangján. Ugyan ismerős volt számára, de nem tudta kihez tartozik és nem is érdekelte. Ő csak vissza akarta kapni, amit elvettek tőle. - Tae kérlek fogd meg Minhot. - folytatta, majd mocorgást hallott mégis a név volt az amire felfigyelt. Gina új főnökének fiát nevezte úgy. Lassan emelte fel fejét és nézett oldalra, hogy felismerje a felé közeledő férfit. Mérhetetlen harag gyúlt szívében és mozgatta, hogy a földről felkelve a másik férfinak essen. Már emelte öklét, hogy behúzzon egy isteneset a gazdag palinak, azonban az utolsó pillanatban keze remegve állt meg. Tekintete a férfi mögött lévő kisfiúra kúszott, kinek pici lábát egy sínbe tették. Könnyei újra utat törtek maguknak, mert így ismét hallotta fejében a szavakat, amit a rendőrök és az orvosok mondtak el neki. Mellkasában szúró fájdalom hatalmasodott el, mégis üresnek érezte magát, hiszen egyedül maradt.
- Minden a te hibád. - morogta a férfi felé. - Ha nem tűnsz fel, akkor minden rendben lenne.
- Miről beszélsz?
- Tudod te jól! - törölte le erőszakosan könnyeit. - Elcsábítottad, szédítetted, aztán mégis a nőcskéddel foglalkoztál és szartál a fiadra, most meg... - csuklott el hangja a sírástól. - Én csak boldog akartam lenni és vele élni. Azt akartam, hogy képes legyen elfelejteni minden rosszat, ami történt vele, de te mindent elcsesztél! - kiabálta. Jimin egyre nagyobb félelemmel figyelte a fiatalabb kiakadását és már kezdett a legrosszabbtól tartani. - Tudod mi fáj igazán? - halkult el. - Nem látom többet a mosolyát, nem fog többet a nevemen szólítani és nem adhatom oda neki a gyűrűt sem. - remegtek meg ajkai.
- Jungkook, hol van Gina? - kérdezte félve Jimin.
- Meghalt! Hát nem érted?! - akadt ki friss könnyekkel az arcán. - Az életét áldozta, hogy megvédje azt a kisfiút, pedig még csak nem is a sajátja volt... - adta fel végül és újra sírásba fojtotta bánatát. Hátat fordított Jiminnek, akit lesokkoltak a hallottak: Gina nincs többé. El akarta mondani Junkooknak, hogy mi történt mégsem tette. Tudta, a srác úgy sem hallgatná meg és nem is érne vele semmit. A lány ki mindkettejük számára fontos lett, nincs többé. Jimin akkor értette meg igazán mekkora hibát vétett azzal, hogy nem fogadta el Ginat úgy ahogy ezzel elveszített egy lehetőséget. Ránézett a még mindig zokogó Jungkookra ki a falnak támasztva próbálta tartani magát. Be kellett látnia, hogy amíg ő csak kezdett érzelmeket táplálni a lány iránt, addig a srác valóban szerelmes volt és ez miatt bűntudat kezdte gyötörni. Hátra nézett barátjára, aki kezében fogta fiát, mellettük pedig Minah sírt Tae karjába kapaszkodva. Minho kedvenc párnáját szorongatta, melyet Gina vett neki és ami talán az utolsó dolog, ami tőle maradt.
- Jungkook... - lépett a srác mellé és hátára tette kezét.
- Ne érj hozzám! - fordult rögtön és lökte el magától a férfit. - Miattad veszítettem el mindent! - lökte meg mellkasánál a másikat, aki ez által kissé megtántorodott. - Soha többet nem ölelhetem, nem csókolhatom és nem mondhatom neki, hogy mennyire szeretem... én... annyira hiányzik... - nyögte teljesen megsemmisülve. Jimin azt a pillanatot használta ki és rántotta magához a srácot, aki erősen a ruhájába kapaszkodva sírt tovább, szorosan ölelve őt.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Nem kellettek szavak sem tettek. Ők ketten nem voltak barátok, az ismeretségük sem indult a legjobban. Ott, akkor mégis egymás támaszai lettek, mely többet jelentett mindennél. Jimin utat engedett a sós cseppeknek, melyek szemeit marták és suttogó vigasztalásba kezdett, ami nem csak Jungkooknak, de saját magának is szólt. Túl sok minden történt amiből tudta, nem lesz könnyű feldolgozni és elfogadni. Nem csak neki, mindenkinek.
- Tudom, mondhatok bármit nem lesz könnyebb... - akadt meg, mert érezte hangja remegését. - De biztos vagyok benne, hogy most odafent van és boldog. Nincs fájdalom, nincs szenvedés és várni fog rád. - nézett fel, mintha látná ahogy Gina éppen őket figyeli.
- Végre együtt lehetnek... - szipogott Jungkook, majd elengedte Jimint és felegyenesedett. - Gina végre találkozhat a legfontosabb személlyel az életében. - törölgette könnyeit, majd folytatta. - Jake, akit Gina elveszített.... a fia.
