Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Három órája jöttem el otthonról, hogy a megígért randira elvigyem Seot. Az étteremben jól elbeszélgettünk, sok mindent megtudtam róla, amiről korábban említést sem tett, mégis bármennyire éreztem jól magam, valami zavart. Mintha nem vele kellett volna ott lennem és mintha megcsalnám ezzel a feleségemet.
- Jimin? Minden rendben? - kérdezte aggódva Seo.
- Mi? - zökkentem vissza hirtelen gondolataim végtelen mezejéről. - Persze, jól vagyok.
- A fiad miatt aggódsz? - tette tenyerét a kezemre az asztal fölött. - Vigyáznak rá, ne izgulj. - esetlenül bólintottam és hálát adtam az égieknek, amiért rögtön a fiamra gondolt nem más eshetőségekre. - Egyébként szerettem volna elnézést kérni a viselkedésem miatt.
- Mire gondolsz?
- Ahogy a nevelővel beszéltem. Nagyon szégyellem magam miatta. Csak tudod... - sóhajtott. - Tudod az anyám hasonló cipőben járt. Még kicsi voltam, mikor az apám lelépett egy másik nővel és én akaratlanul is féltékeny leszek más nőkre, ha a párom több figyelmet szentel rájuk.
- Ginanak rohama volt. - vallottam be, amivel megdöbbentettem a velem szemben ülő lányt. - Nem csak egyszerűen rosszul lett, hanem elég intenzív rohamon esett át. Azért kellett az injekció, mert abban erős fájdalom csillapító és görcsoldó keveréke volt. Nem tudom pontosan mire kell neki, csak annyit árult el, hogy egy baleset következtében van rá szükség.
- Na jó, de nem gondolod, hogy így egy kicsit problémásabb lesz vele hagyni a fiad?
- Egyáltalán nem. Hosszú idő óta ő az egyetlen nő, akit Minho elvisel maga mellett. A fiam boldogsága számomra sokkal fontosabb, mint bármi, ezért is kértem meg Taehyungot, hogy keressen valakit aki kideríti mi történt Ginaval. Így megfelelő kezelést is kaphat.
- Oké. Nem akartam illetlen lenni, de percek óta csak ez a Gina a téma. Elhiszem, hogy nehéz élete volt, de most kettőnkről van szó Jimin.
- Igazad van, ne haragudj. - próbáltam mosolyogni. Egy szemét alaknak éreztem magam, amiért Seoval randizok, de folyton Gina járt a fejemben.
Haza vittem Seot, aki még beljebb invitált volna a lakásába, de finoman elutasítottam és még mielőtt megsértődött volna elmondtam neki, hogy aggódok Minho miatt. Kelletlenül, de bólintott. Láttam rajta, hogy ő nem így tervezte az este hátralévő részét mégis hagyta, hogy haza induljak. Búcsúzóul azonban a nyakamba vetette magát és megcsókolt, hozzá téve, hogy már nagyon régóta várt erre a pillanatra. Lassan fejtettem le magamról a kezeit, kívántam jó éjszakát és hagytam ott. A félreértések elkerülése miatt azt tudni kell, hogy Seo egy gyönyörű nő, csodás formákkal, de csak a csókja után realizáltam néhány dolgot. Ölelésében feszélyezve éreztem magam, ajkai ridegen hatottak az enyéimen és inkább a vágy hajtotta tettét, mint az érzelmek. Én pedig ezt nem akartam.
Enyhe nyomással a fejemben léptem be az otthonom ajtaján, azonban minden probléma és gond elillant, mikor meghallottam a kisfiam hangos, élettel teli nevetését. A világ legcsodálatosabb dallama volt ez, amit soha semmire nem cseréltem volna le. Megszabadulva a cipőmtől lépdeltem a nappali felé, ahonnan Minho hangja mellé több harsány női nevetés is társult, néha tapssal keveredve. Kíváncsian, de csendben álltam a nappaliba vezető fal takarásába és leselkedtem be. Minho éppen az egyik szőnyegen ült hatalmas mosollyal pici arcán. Mellette ott volt Gina, aki minden tettét óvón figyelte. A kanapén ott volt még Choi asszony, valamint Minah és Taehyung is. Fiamat nézve szívemet átjárta a mérhetetlen szeretet, melyet azóta nem tudtam megtapasztalni, mióta elvesztettem a feleségem. A kisfiam aztán gondolt egyet, előrehajolt és kicsi kezecskéin megtámaszkodva próbált lábra állni. Gina mindkét kezével közre fogta, nehogy baja essen. Segített Minhonak felegyenesedni és megállt a kis lábain. Könnyeim mardosták a szemeimet, mikor beljebb lépve észrevett a fiam és kezeivel hadonászva, egy hatalmas vigyorral ismert fel. Semmi másra nem vágytam jobban, minthogy magamhoz öleljem és puszikkal halmozzam el a kis pofiját. Lépéseim egymást követték a fiamhoz, egészen addig, míg Gina intett, hogy álljak meg. Alig egy méterre voltam tőlük, ahol leguggoltam és tanúja lehettem a fiam első lépéseinek. Kicsit ugyan imbolygott, de ez nem tört le a kedvéből és a mosolyából. Pár apró lépés után kinyújtott kezeim közé dőlt, én meg térdemre rogyva, őt szorosan ölelve próbáltam nem elsírni magam ettől az apró csodától.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
