Lélek donor /PJM vs JJK/✔

34.

Na és akkor most jön az a rész, amiben kiderülnek lényeges dolgok főszereplőnkkel kapcsolatban.

Mellesleg remélem, hogy senki nem hiszi Ginát ribancnak, amiért két pasi közt őrlődik....

- Jungkook -

A férfi távolodó alakja sem érdekelt már, csupán az előttem ácsorgó lány. Imádtam minden porcikáját és azok után sem tudtam rá kellően haragudni amiket tett. Valóban fájt, hogy nem foglalkozott velem, de amíg együtt volt azzal a seggfej exével nem is gondoltam volna, hogy valaha lesz esélyem nála. Aztán JungSoo lelépett. Aljas és szemét húzás volt tőle ott hagynia Ginat azok után, hogy megtudta apa lesz. Gina már a harmadik hónapban volt mikor végre összeszedte a bátorságát és elmondta nekem, ezzel tanácsot is kérve. Akkor azt hittem mindennek vége és elveszítettem minden reményt. Már terveztem új lakást keresni, hogy minél messzebb legyek tőlük, nem akartam látni, hogy boldogok, mert csak szenvedtem volna. Aztán egyik este dörömböltek az ajtómon. Fáradtan kullogtam, hogy kinyissam és egy teljesen kisírt szemű Gina omlott a karjaim közé. Sokáig zokogott, mire el tudta mondani mi történt. JungSoo kiakadt mikor megtudta, hogy Gina terhes és követelte tőle, hogy vetesse el a kicsit, viszont mikor Gina határozottan ellent mondott neki, az fogta néhány cuccát és lelépett egyedül hagyva a lányt. Hetekbe és nem kevés munkámba telt mire teljesen kiheverte azt a rohadékot, addigra már nagy pocakja volt. Aztán újra megjelent az a szemét. Hiába volt már évek óta a barátom, segített munkát és lakást találni, amint Ginat kezdte fenyegetni, elöntötte a fos az agyamat és nem kíméltem. Az az éjszaka már nem zaklatta fel annyira a lányt, mint mikor először ott hagyta őt az a puha pöcs, mégis mellettem aludt. Pocakját simogatva képzeltem el milyen lenne, ha a közös lakásunkban lennénk, a közös gyermekünkkel. Az sem érdekelt, hogy a gyerek nem az enyém, hajlandó lettem volna sajátomként nevelni.

Sajnos túl későn jutottam döntésre. Aznap akartam elmondani neki, mikor történ a baleset. Mondta, hogy elmegy venni pár dolgot és még mindig gyűlöltem amiért hagytam lebeszélni magam, mert el akartam kísérni. Reggel értem haza egy húzós műszak után és ő azt akarta, hogy pihenjek. A lehető legnagyobb hibát követtem el akkor, azon a reggelen.

Már csak arra emlékszem, hogy a kapott telefonhívás után lélekszakadva rohanok a kórházba, ahová Ginát vitték. Órákig műtötték, a bennem felgyülemlett idegesség pedig már a tető fokára hágott. Majdnem megfojtottam pár faszit, akik belém kötöttek, mert nem álltam odébb vagy mert nem tudták megmondani mi van Ginaval. Aztán további három keserves óra után végre hozzám sétált egy orvos. Elmondta mi történt én meg már a legrosszabbra gondoltam. Lábaim szinte összecsuklottak, mikor közölte, hogy Gina él, de még mielőtt fellélegezhettem volna hozzá tette, hogy dönteniük kellett. Vagy őt mentik meg, vagy a kicsit. A három orvos végül Gina mellett döntött, mert a kicsi olyan sérüléseket szenvedett, amik megmaradtak volna, hogyha egyáltalán életben marad. Nem érdekeltek a részletek, miként műtötték ki belőle a kicsit, aki egyébként fiú lett volna, csak az számított, hogy minél előbb láthassam őt. Viszont elmondani neki, ami történt... életem legnehezebb és legfájdalmasabb feladata volt.

Gina teste köré fontam karjaim és szorosan öleltem őt magamhoz. Kezét az enyémre helyezte, ami a létező legnagyobb nyugalommal árasztott el annak ellenére, hogy korábban már remegtem.

- Minden rendben? - kérdezte, ahogy felém fordította fejét.

- Persze. - hazudtam. Nem tudhatja meg, hogy visszaestem.

- Biztos? Furcsa vagy.

- Csak fáradt. - adtam egy csókot kívánatos ajkaira.

- Akkor miért nem alszol? Basszus, de te dolgoztál! Most azonnal indulj haza aludni! - csapott enyhén a kezemre, amitől mosolyogni kezdtem.

- Ne aggódj Picim, jól vagyok. Csak látni akartalak, hogy tudjam jól vagy.

- Tökéletesen, most pedig menj haza. - próbálta lehámozni a kezeimet, de nem hagytam neki. Nevettem az aranyos szenvedésén, de a mosoly az arcomra fagyott, mikor lábai megrogytak alatta.

- Gina, mi van veled?! - térdeltem le mellé.

- Nem tudom. - fogta a fejét. - Sokat vagyok rosszul és szédülök.

- Orvos látott már?

- Igen, de szerinte csak kimerültség. - vonta meg enyhén vállait.

- Akkor ideje, hogy megismerd a haveromat. Majd ő kideríti mi a bajod, mert Jin hyung addig nem nyugszik, míg nem jár a dolgok végére. - segítettem fel a lányt és vittem a kocsimhoz.