Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Rettentően kellemetlen helyzet alakult ki, ahogy a két férfi közt álltam. Jimin láthatóan feszült volt és dühös, mégis adott pár percet, aztán beindult a házba. Jungkook felé fordultam, közben levettem vállamról a kabátját és vissza adtam neki.
- Megfázol. - aggodalmaskodott.
- Te magaddal foglalkozz és azzal, hogy minél előbb haza menj.
- Melózni megyek majd.
- Akkor meg oda, bánom is én, csak indulj. Szerencséd, hogy jó kedvében van ma.
- Addig nem megyek, míg nem csókolsz meg.
- Azt lesheted!
- Akkor csak egy ölelést? - kérdezte aranyosan, aminek nem tudtam ellenállni. Kezeimet felemeltem, hogy nyakába akasszam, mikor tekintete mögénk villant, aztán hirtelen csókolt meg. Igyekezett elmélyíteni a csókot, de nem hagytam irányítani, végül elég erőt gyűjtöttem, hogy lefejtsem magamról a srácot.
- Elment az eszed?! Mondtam, hogy fejezd be! - léptem sikeresen hátrébb tőle.
- Gina hát nem érted? Bolondulok érted, elvetted az eszem és még csak a tudattól is megőrülök, hogy tudom ezzel a díszbuzival vagy egy fedél alatt! Van munkám, van lakásom, gyere velem haza és éljünk boldogan, ahogy azt elterveztük. - nyúlt kezem után könyörgőn.
- Nem Jungkook. Azt te tervezted el, nekem semmi beleszólásom nem volt.
- De most lesz! Én meg tudok változni hidd el, csak adj egy esélyt. Bebizonyítom, hogy méltó vagyok rád és a bizalmadra, de ne lökj el, kérlek! - tört meg a hangja. Ismerem őt pár éve, de még nem láttam ennyire reményvesztettnek, ennyire elveszettnek. Tudtam mi vár rám, ha belemegyek és azt is, még nem állok készen arra, hogy vele párkapcsolatba lépjek. Valami vissza tartott.
- Csak... csak adj egy kis időt. Végig kell gondolnom a dolgokat. - néztem az alattunk elterülő betont. Jungkook lábbelije tűnt fel előttem és mikor rá néztem egy aranyos mosoly fogadott.
- Én várni fogok rád Gina. Várok, mert tudom, hogy megéri. - aztán adott egy gyors puszit az arcomra. A kapun pillanatok alatt mászott vissza, ami továbbra is zárva volt, aztán mikor földet ért egy hatalmas csókot küldött felém. Fejemet ingatva fordultam a ház felé és szaporáztam meg lépteimet a hideg miatt. Bent csend volt, csak hang foszlányokat hallottam a nappaliból, amivel nem akartam foglalkozni, hiszen nem az én dolgom. Azonban mikor meghallottam a nevem ledermedtem. Jimin és Tae beszélgettek valami eredményekről és hogy a délután folyamán egy Hoseok nevű barátjuk érkezik az információkkal. Nem hallottam a beszélgetés elejét, így nem tudtam összerakni a képet de zavart, hogy rólam volt szó, mindegy milyen formában. Kicsit vártam, mielőtt vissza léptem volna a helységbe, ahol kissé feszült volt a hangulat.
- Elnézést kérek az előbbiért. Többet nem fordul elő. - álltam meg Jimin mellett, aki még csak rám sem nézett, mintha ott sem lettem volna. Figyelmen kívül hagyva engem állt fel kisfiával karjaiban és kezdett kisétálni a nappaliból.
- A fiammal töltöm a napot. - válaszolta ridegen, ezzel lezártnak tekintve a beszélgetést. Úgy sétált ki, hogy egyetlen pillantást nem vetett rám, vagy szólt hozzám többet. Értetlenül lestem Taehyungra, aki vállat vonva indult barátja után, ezzel egyedül hagyva engem kérdéseim tömkelegével a fejemben. Percek múltán is lefagyva álltam a nappali közepén és hiába próbáltam választ találni a történtekre, nem találtam értelmes magyarázatot.
Vártam, hátha Jimin rám bízza a kicsit, ez azonban nem történt meg. Időközben megérkezett az ismerősük is, akit Minah nagy örömmel fogadott és kísérte őt Jimin irodájába. Fogalmam se volt mit kellene tennem, ezért a szobámba vonultam. Órákon át csak lestem a plafont vagy a falakat, mikor meghallottam, hogy Minho szobájának ajtaja becsukódik, amit sutyorgás követett, majd egy női kuncogás. Akaratlanul is az ajtóhoz mentem és miután hang nélkül kinyitottam kilestem rajta. A folyosón Jimin sétált Seo barátnőjével kézen fogva egészen a férfi szobájáig, ahol előre engedte a nőt. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, felém kapta tekintetét. Arca megrándult, de aztán szemei ismét ridegen néztek vissza rám. Pökhendi stílusban emelte feljebb orrát és lépett be az ajtón. Néhány napja még azt mondta csak alakul köztük a dolog, most meg a szobájába vitte a lányt, mintha egy pár lennének. Mégis az érdekelt a legjobban: miért fájt nekem, amit láttam?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
