Lélek donor /PJM vs JJK/✔

16.

- Jimin -

Gina eléggé feszültnek tűnt, mikor visszajött a nappaliba szólni. Aztán hallottam, hogy csukódik az ajtó és Tae-re bíztam a fiamat. Sietve mentem a lány után aki még kabátot sem húzott magára, pedig kint eléggé hideg volt. Aztán ahogy közeledtem a kapu felé láttam meg azt a srácot aki ott volt, mikor elmentünk Gina néhány holmijáért. A pumpa viszont akkor ment fel bennem mikor láttam, hogy magához szorítja a lányt, aztán megcsókolta. Indulataimat az sem csillapította, hogy Gina próbálta eltolni magától a srácot, mivel annak kezei mintha a lány derekához lettek volna ragasztva.

- Megkérdezhetem, hogy mit keres engedély nélkül a birtokomon? - emeltem fel a hangom, mire mindketten rám figyeltek. A srác dühös tekintetét rám emelte és csak annyira engedte el a lányt, hogy maga mögé tolja, ezzel eltakarva előlem.

- Ginahoz jöttem, veled semmi dolgom. - flegmáskodott.

- Tudsz vele máshol is találkozni úgy, hogy nem törsz be egy magán területre.

- Nem kell annyira felhúzni magad.

- Tök nyugodtan fogom hívni a rendõröket. - vontam vállat és nyúltam a telefonomért.

- Mr. Park, kérem! - kerülte ki a srácot Gina. Szívem érthetetlen ritmusban kezdett verni, egyszerűen nem értettem mi van velem. - Jungkook csak szerette volna látni, hogy jól vagyok.

- Akkor miért nem hívott fel?

- Megtette. De ismer engem, tudja hogyha kell, hazudok neki csak ne aggódjon. - teste enyhén rázkódott a hidegtől, láthatóan fázott. Jungkook rögtön lekapta magáról kabátját és a lány hátára helyezve azt karolta át vállánál. Fogalmam sincs miért, de legszívesebben eltörtem volna a srác kezét, csak ne nyúljon hozzá Ginahoz. Megköszörültem torkom, mert úgy éreztem, mintha egy gombóc állná útját még annak is, hogy nyeljek.

- Ne tartson sokáig. Nem kértél szabadnapot, így a munkád az első. Legközelebb pedig... - néztem a srácra – rendőrt hívok. - nyomatékosítottam, aztán ott hagytam őket. Nem kívántam látni ahogy egymást ölelik, kimondanak olyan szavakat, melyeket én akartam hallani a feleségemtől, de már nem lesz rá lehetőségem többé. Félúton mégis vissza fordultam és azt kívántam bár ne tettem volna. Jungkook érzékien csókolta Gina ajkait, aki kicsit sem ellenkezett. Kezeivel a másik nyakába kapaszkodott, én meg csupán addig bírtam nézni őket. Bosszúsan lépdeltem vissza a házba, egyenesen a nappaliba, ahol Tae szórakoztatta a fiamat és levágtam magam a kanapéra

- Történt valami? - kérdezte félve a legjobb barátom.

- Nem! - válaszoltam kissé ingerültebben.

- Látom. - sóhajtott. - Szóval, mesélj. Mi bosszant ennyire?

- Semmi bajom. - piszkáltam a felsőmet.

- Ismerlek már Jimin. Túl régóta és nem tudsz már átverni. Gina a baj?

- Mi? Dehogy! - Tae egy mindentudó pillantással sújtott, ami rosszabb volt, mint bármely kimondott szó. - Lehet. - fejét oldalra döntötte, szemöldökét megemelte. - Jó, oké! Igen, ő a baj!

- Pontosabban?

- Van egy srác aki a barátja, de nem úgy, mint a párja, csak barát-barát. Ő volt ott, mikor mentünk Gina cuccáért is. - bólintott jelezve, hogy emlékszik. - Az a takonyorrú idejött, bemászott a kapun, megsértve ezzel a magántulajdon fogalmát és Gina még őt védi!

- Te féltékeny vagy. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

- Nem vagyok! Ne legyél gyerekes, alig ismerem néhány napja.

- Lehet. - bólintott megint. - De nem érzed furcsán magad mióta találkoztunk vele?

- Ezt hogy érted? - vettem fel kezeim közé a fiam, aki oda mászott a lábamhoz.

- Nem tudom. Eleve már a botban, mikor ránéztem olyan érzésem támadt, mintha ismerném. Aztán mikor Minho mosolygott és nevetett rá, na az volt igazán a döbbenet. Lehet, hogy csak nagyon ért a gyerekekhez, fogalmam sincs, de azt tudom, hogy ez az egész nagyon furcsa. - magyarázta. Szavain elgondolkodtam: minden mozzanatában van valami, ami a feleségemre emlékeztet hiába tudom, ő nem Jina. Különben is Jimin, térj észhez! Neked ott a fiad és egy alakuló kapcsolatod! Nem lenne szabad olyan busz után futni, ami nem áll meg csakis miattad.

- Na ne... - nézett a telefonjára Tae. - Hobi jelentkezett. Nem fogod elhinni mit derített ki!