Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Reggel arra ébredtem, hogy az ujjaimat piszkálja valaki. Miután felnyitottam a szemeimet láttam meg az elkövetőt, aki felkeltett álmomból. Minho egy hatalmas mosollyal üdvözölt mellettem ülve. Jimin már nem volt a szobában, ahol világos volt és még a víz is levert, hogy elaludtam. Az egyik órára pillantva nyugodtam meg, mert még csak fél nyolc volt. Fel akartam ülni de megszédültem, így vissza zuhantam a párnák közé. Minho hozzám mászott és buksiját a mellkasomra fektette. Nem tudtam ellen állni neki, magamhoz öleltem. Lehunyt szemekkel hallgattam, ahogy a levegőt veszi. Éreztem, hogy a kicsi szíve dobog és az egész annyira meghitt volt, mégis mintha nekem nem lett volna helyem ott. De félre tettem minden rossz érzést és a kisfiúra koncentráltam.
- Nem vagy éhes Picur? - lestem rá a kicsire aki felemelve fejét vigyorgott rám. - Ezt igennek veszem. - mosolyogtam. Érdekes volt, mert már nem szédültem így gond nélkül álltam fel az ágyból, kezemben Minhoval. Átsétáltam a gyerekszobába, ahol átpelenkáztam a kisfiút, új ruhákat adtam rá, aztán átmentünk a nekem kijelölt szobába, hogy én is átöltözhessek. Rögtön kihúztam a függönyöket és meglepett, hogy Minho egyáltalán nem félt, pedig előző este nagyon sírt. A kicsit az egyik szőnyegre ültettem és kezébe adtam az első tárgyat, amit megláttam. Egy fogas volt, de nagyon aranyosan eljátszott vele, sokkal jobban érdekelte mint bármilyen más drága játék. Én gyorsan átöltöztem, aztán elé guggoltam. - Kész vagyok. Indulhatunk? - Minho szélesen mosolyogva engedte ki ujjacskái közül a fogast, majd kezeit fogva segítettem neki lábra állni. Mindkét kezét biztosan tartva mögé álltam és úgy sétáltunk el egészen a lépcsőig, hogy a konyhába menjünk. Minho talán megijedt, de mikor feltűnt Jimin a lépcsősor alján, úgy megindult, majdnem leestem vele.
- Hát itt van az én Hercegem! - villantotta ki hófehér fogait a férfi egy ezer wattos mosoly keretében.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Szürkés kék öltönyt viselt, mely tökéletesen állt rajta és némileg engedte láttatni vonalait. Úgy nézett ki, mint amire minden lány csorgatja a nyálát. Én viszont azt hittem, hogy már elment dolgozni, ezért nem is aggódtam, de már szinte izzad a tenyerem, mert aggódtam egy esetleges korholástól. Alig értük el az utolsó fokot Jimin már karjaiba kapta a kisfiát, aki hangosan nevetett az arcára mért pusziktól. Aztán majdnem elolvadtam, mikor Jimin lehunyt szemekkel ölelte magához a kisfiát, mintha akkor látná utoljára. - Ma elég sokáig kell bent maradnom. - nézett fel rám, igéző mégis szomorú íriszeivel. - Kérlek figyelj oda, hogy rendesen egyen és egy kicsit majd vidd ki az udvarra is. Mára egész jó időt mondanak, legyen egy kicsit a kinti levegőn is.
- Rendben. - bólintottam.
- Jajj, de nagyon fogsz hiányozni! - szorongatta meg kisfiút, aki továbbra is csak nevetett. - Az a jó baba illatod, meg a rózsaszín talpacskád. - áradozott a picinek, aki mindkét tenyerét az apja arcára tette, majd magához húzta és egy hatalmas puszit adott a szájára. Én elpirulva néztem a jelenetet, aztán Jimin sokkolt arca és hangja rántott vissza. - Most már nem is akarok menni sehova! Itt maradok és egész nap smacizni fogunk! - csikizte a fiát, akinek élettel teli kacagására még a konyhából is kisétáltak. Minah, Taehyung és Choi asszony mosolyogva nézték a jelentet, majd feltűnt egy ismeretlen lány. Vele még nem találkoztam, de gondoltam, hogy ő is a házban dolgozik. Taehyung egy csókkal köszönt el barátnőjétől és lépett Jimin mellé.
- Hyung, indulnunk kell.
- Jól van Szerelmem. - sóhajtott Jimin, majd egy puszit nyomott a fia arcára. - Jó kisfiú legyél, rendben? - nézett fiára, közben hozzám sétált. Még egy puszit nyomott a fejére, majd a kezembe adta. - Nagyon vigyázz rá kérlek! - nézett rám szinte könyörögve.
- Mintha a sajátom lenne. - vágtam rá rögtön, de csak miután kiejtettem a szavakat esett le, hogy mit is mondtam pontosan. Félve néztem a srácra, aki csak mosolygott, majd megsimogatta a kicsi fejét.
- Indulhatunk. - fordult Tae felé, majd egy biccentéssel elköszönt az ott lévőktől. Az ajtóban megtorpant és hátra nézett, én meg megfogva Minho kis kezét mozgattam, mintha ő integetne. A kicsi továbbra is vigyorgott, amit az apja is viszonzott, majd egy lépéssel elhagyta a házat.
- Rég volt már, hogy ennyire nehezen indult el. - ért mellém Choi asszony. - Akkor láttam ilyennek, mikor kiderült, hogy a felesége várandós. - emlékezett vissza a nő. - Csak remélni tudom, hogy kezd újra a régi önmaga lenni. Na de! Készen van a reggeli, gyertek egyetek. - hívott a konyhába, ahol még mindig ott állt az új lány, gyanúsan méregetve engem.
