Lélek donor /PJM vs JJK/✔

24.

Miután Jungkook még beszélt pár mondatot a tulajdonos hölggyel, elvitt egy étterembe, ahol megebédeltünk. Azonban nem tudott sokáig maradni, mivel este dolgoznia kellett. Mint kiderült Jk egy éjszakai klubban volt kidobó, de jobban szerette a 'biztonságért felelős' szakkifejezést. Ismét a kapu előtt álltunk, ahol a srác nem akart elengedni. Szorosan ölelt magához, arcát a nyakamba bújtatva. Kicsit olyan érzésem volt, mintha attól félne nem lát többet.

- Kookie, minden rendben? - simogattam meg a hátát, mire szorosabban vont magához.

- Imádom mikor így hívsz. - lehelt egy apró csókot a bőrömre, amitől még a hideg is kirázott, persze kizárólag a kellemes értelemben. Odáig voltam, hogy ilyen hatást váltott ki belőlem. - Most viszont rohadtul nem akarok haza menni. Nem jönnél inkább velem? - lesett rám.

- Hogy aztán nézzem, ahogy alszol?

- Oh, Édesem. Ott nem lenne alvás, te is tudod. - vigyorgott kajánul.

- Akkor hogy mennél dolgozni?

- Telefonálnék, hogy nem tudok kikelni az ágyból, mert... - nyalta meg ajkát – beteg vagyok. Szerelmi betegség, amiből nem lehet kigyógyulni.

- Te bolond vagy! - nevettem hangosan. - Honnan szedsz ilyen szövegeket?

- Van egy haverom, aki folyton ilyenekkel szédíti a csajokat.

- Bevált már neki?

- Egyszer igen.

- Az nem valami sok. - grimaszoltam.

- Három éve boldog házasságban él. - mosolygott a srác. Akkor esett le miért is hozta fel a dolgot.

- Kook én tudom, hogy te..

- Nem kell semmit se mondanod. - vágott a szavamba szelíden. - Nem erőltetek semmit. - simogatta az arcom majd lehajolt és adott egy lehelet finom csókot. - Vigyázz magadra és hívj ha gond van.

- Rendben. - bólintottam aprót. Kook még egy utolsó puszit nyomott az arcomra, aztán vissza ült az autójába és elhajtott. Először úgy éreztem, hogy vele akarok menni mert hiányzik, de ahogy közelebb értem a házhoz úgy múlt el minden iránta kialakult érzelmem. Aztán mikor megláttam Jimint a fiával akit épp etetett, a szívem őrült vágtába kezdett. Gyűlöltem ezt a bennem kialakult kettősséget, mert így saját magam ellen küzdöttem.

- Szia Gina! - látott meg Minah. Nagy mosollyal jött elém és fogta meg a karom. - Gyere, egyél te is. - húzott az asztal felé.

- Köszönöm, de én már ettem. - utasítottam vissza illedelmesen.

- Csak azért, mert itt vagyok? - szólalt fel Seo, aki addig csendben ült. Nem is értem mit keresett ott, hiszen Jimin reggel elküldte.

- Nem, egyáltalán nem azért. Már tényleg ettem és nem vagyok éhes. Ha pedig megbocsájtanak én a szobámba megyek. - fejeztem be és hagytam ott őket. Nem voltam kíváncsi Seo féltékenységi jelenetére vagy arra, hogy esetleg Jimin őt védi meg velem szemben. Igaz eddig minden esetben az én oldalamon állt, de nem vehettem biztosra, hogy mindig így lesz.

Lezuhanyozva már pizsamában ültem az ágyon és olvastam Kook üzenetét. Azt írta sokan vannak és már most utálja ezt az egészet. Egy óra telt el a munkaidejéből és már legalább három csávót kellett kirugdalnia a helyről, mert részegen balhéztak. Mosollyal ajkaimon olvastam sorait, mikor kopogás törte meg a szoba csendjét.

- Szabad? - nyílt ki az ajtó és Jimin lépett be, kezében Minhoval.

- Persze. - álltam fel. Jimin becsukta az ajtót maguk után, majd hozzám sétált. Minho kezeit kinyújtva dőlt felém, így rögtön átvettem őt az apjától. - Hát helló Szépfiú! - gügyögtem a kicsinek.

- Milyen napod volt? - kérdezte a férfi, ahogy leült.

- Elég jó. - feleltem. - Tartalmas és érdekes, de jó.

- Sokkal boldogabbnak látszol. Jobban is nézel ki. - szavaira elpirultam.

- Igen. Úgy érzem tényleg sokkal jobban vagyok. - kissé elfordultam, hogy ne lássa a zavarba jött fejemet. Már csak az hiányzik, hogy rosszra gondoljon.

- Tudod, ma sokat gondolkodtam. - támaszkodott könyökével a térdeire. - Szeretném a tanácsodat kérni. - nézett rám. - Hogyan tudnám megszeretni Seot?