Lélek donor /PJM vs JJK/✔

10.

Este tíz óra volt már, de én még mindig nem tudtam aludni. Jimin korán aludni tért, ki akarta pihenni magát a következő napra. Minho is nyugodtan szundikált mellettem, ugyanis az első kikötésem az volt, hogy a pici velem aludjon a külön szoba pedig ráér majd, ha nagyobbacska lesz.

Minden kísérletem arra vonatkozóan, hogy elaludjak kudarcba fulladt. Csupán percek választottak el éjféltől, így bátortalanul, de a telefonomért nyúltam és felhívtam Kookot. Nem akartam zavarni, mert lehet őt nem kerüli el az álom, így két búgás után már készültem bontani a hívást. Azonban miután elvettem a fülemtől a készüléket meghallottam a srác hangját.

"Gina? Baj van? Miért hívtál? Vigyem az ásót?" - érdeklődött hadarva, ami megmosolyogtatott.

- Szia Kook. Dehogy, de nem zavarlak?

"Te soha nem zavarsz Szépségem." - még így, hogy nem láttam őt is tudtam, mosolyog. "Baj van? Történt valami? Aggódtam érted és egy üzenetet sem írtál."

- Ne haragudj, de... ugh. - sóhajtottam. - A kisfiú az egész napomat lefoglalta.

"Aha." - felelte, hallhatóan nem hitt nekem. "Na és akkor most az igazat. Ismerlek Gi, engem nem tudsz átverni, mint azt a majom Parkot."

- Én csak.... - szedtem össze a gondolataimat. - Csak olyan furcsán érzem magam, amióta itt vagyok. Most is azért hívtalak, mert nem tudok elaludni.

"Fogadjunk a takonyorrú miatt! Zaklat? Hozzád ért?"

- Mi? Dehogy! Nem nyúlt hozzám, csak... egyszer.

"Kész, ennyi! Pakolj, megyek érted, mondd a címet!" - morogta és hallottam, hogy öltözik.

- Félre érted Kook. Ő segített nekem. - magyaráztam meg. A vonal másik végén csend honolt, így tudtam arra vár, hogy elmondjam mi történt. - Volt egy... egy rohamom.

"Mi van? Gina ez nem normális! Hónapok óta nem volt semmi, most meg egy nap alatt felborul minden nyugalmad! Nem kell védened azt az arrogáns köcsögöt, inkább mondd meg a címet és már indulok is!"

- Kook, nyugodj meg végre. - csitítgattam mert hallottam, hogy tombol. - Beadta nekem az injekciót és még egy orvost is hívott, hogy megvizsgáljon.

"Attól még mindig egy köcsög. - morgott tovább. "Mit mondott a doki?"

- Konzultálni fog az orvosommal, mert szerinte az injekció összetevői nagy mértékben roncsolják a szerveket. Ezért alternatív megoldásokat akar keresni.

"Kinyírom azt a másik köcsögöt is!" - tombolt tovább. "Tudta jól, hogy mi van benne és mégis azt adta neked? Miért ilyen felelőtlenek az emberek?!"

- Jungkook fejezd be! Ha tudom, hogy ennyire felhúzod magad fel sem hívlak!

"Jó, ne haragudj Szépségem." - sóhajtott, hogy lenyugtassa magát. "De Gi, hiányzol. Olyan rossz nélküled." - szontyolodott el. "Inkább gyere haza és kezdjük előröl."

- Kook, ezt már megbeszéltük. Nem egyszer, sokszor. Nem egyeztek az elképzeléseink.

"Tudom, de hidd el, hogy megváltoztam. Van rendes munkám is!"

- Nem is kerestél munkát.

"Jó, akkor holnap elmegyek és nézek valamit." - dünnyögött, amin nevettem.

- De ne miattam csináld. Magad miatt elsősorban.

"Te ösztönzöl engem Gina. Mindent érted és miattad csinálok. Nem érdekel mi az ára vagy kit kell agyon vernem érte."

- Ez aztán igazán romantikus volt. - kuncogtam.

"Tényleg semmi esély nincs az újra kezdéshez?"

- Nem tudom Kook. Kell egy kis idő, míg rendeződnek az érzéseim. Te vagy a létező legbiztosabb pont az életemben, de mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik.

"Csak szeretned kéne." - hangja megtört volt és erőtlen. Tisztában voltam vele, hogy õ szerelmes, már ha egy rossz fiú képes szeretni, engem mégis más irányba vonzott valami.

- Nem mesélnél inkább valamit, hogy el tudjak aludni? - kérleltem.

"Hmm." - gondolkodott el. "Ma találkoztam egy csávóval, aki váltig állította, ismer aztán kitalálta, hogy megdugtam a húgát, akinek gyereke van tőlem. A kicsi nem rég született, ami abszurd, mert majd két éve utánad koslatok." - nevetett halkan. Imádtam a hangját, ami számomra oly megnyugtató volt, nem sokára az álom szélére kerültem. "Jó éjt Kicsim."