Lélek donor /PJM vs JJK/✔

50.

Jimin ajkait harapdálva hallgatta végig a két lányt míg azok elmesélték mire emlékeznek és mit derítettek ki. Mivel mindketten csak nevek alapján tudtak kiindulni, ezért a megtalálási folyamat lényegesen hosszabbnak bizonyult, plusz a nyelv megtanulása is nehézkesen ment számukra.

Jimin minden kételye akkor illant szerte mikor kisfia megkapta a kötelező oltást az orvosnál, azonban a sírást semmiképp nem akarta abba hagyni. Katy félve kért engedélyt a férfitól, majd beleegyezése után karjai közé emelte a kisfiút és dúdolni kezdett neki. Ugyanazt a dallamot, melyet Jina dúdolt és amit Gina is énekelt, azzal megnyugtatva a kicsit. Szerette volna azt hinni, hogy kapott egy új lehetőséget, egy esélyt mellyel mindent rendbe tehet, azonban nem akart abba a hibába esni, mint Ginaval. Megfontoltan és nyugodtan akart döntést hozni, holott fogalma sem volt róla miért érzi úgy, döntenie kell.

- Tudom, hogy hihetetlenül hangzik ez az egész, de nem hazudunk. Nem találtunk ki semmit és eszünk ágában sincs kihasználni a helyzetet. - kezdett magyarázkodni Eve.

- Mi csak szerettük volna megérteni ezt az egészet és kideríteni miért látunk vagy rajzolunk olyan dolgokat, amiket mi soha nem éltünk meg. - folytatta Katy.

- Ne aggódjatok. - húzta halvány mosolyra ajkait Jimin. - Egy percre sem gondoltunk ilyesmire.

- Egy valamit nem értek. - szólalt fel ismét Eve. - Miért nem lepődtetek meg ezen az egészen?

- Ez egy igen hosszú és bonyolult történet, de a lényeg, hogy már találkoztunk hasonló esettel. - felelte Jungkook aki szomorúan mosolygott.

- De hogyan tovább? Mihez kezdtek most, hogy megkaptátok a válaszokat? - nézett Jimin a karjaiban alvó kisfiára. Fogalma sem volt mit szeretett volna hallani.

- Csak pár napra jöttünk. - jött a válasz Katytől. - Reméltük, hogy megtalálunk titeket és sikerül kiderítenünk mi ez az egész. Vagy nem és akkor életünk végéig kereshettük volna a megoldást.

- Akkor most haza mentek? - Jungkook hangja reményvesztetten szelte át a nappalit.

- Holnap után, igen. Addig szól a szoba foglalásunk és aznap indul haza a gépünk.

- Megnézünk pár látványosságot, ami belefér az időnkbe, aztán haza megyünk.

- Nem akartok maradni? - kérdezte hirtelen Jimin, ezzel mindenkit meglepve.

- Nem hiszem, hogy lenne miért... - rázta meg enyhén fejét Eve, majd Jungkookra nézett, kinek szemiben mintha egy világ omlott volna össze.

- Szeretnénk megköszönni a vendéglátást és hogy végig hallgattatok minket. Azt hiszem most már nyugodtan élhetjük tovább az életünket. - állt fel Katy, amit barátnője követett. - Nem zavarunk tovább, biztosan van még dolgotok. - hajolt meg enyhén a lány ezzel kimutatva tiszteletét, majd enyhén tolni kezdte kifelé Evet.

- Legalább engedjétek meg, hogy elvigyelek titeket. - pattant fel Jimin megragadva az utolsó lehetőséget. Kook furcsán nézett hyungjára, azonban szemeibe pillantva látta meg a reményt csillogni bennük. Furcsa mód ő is reménykedett. Eve olyan hatással volt rá mint Gina, de ezúttal nem akarta elszalasztani a lehetőségét. Szerette Ginat, mindennél jobban, de azt is tudta, a lány nem akarná, hogy boldogtalan legyen és élete végéig szomorkodjon. Hinni akarta, hogy ezt az esélyt magától Ginatól kapta és ő élni akart ezzel a lehetőséggel.

- Nem akarunk gondot okozni. - rágcsálta száját Katy.

- Ne viccelj. Nekünk is jól fog esni egy kis kirándulás. - mosolygott már őszintén Jimin.