Lélek donor /PJM vs JJK/✔

36.

Jungkook egy lépésnél nem ment messzebb tőlem és még a női mosdóba is be akart kísérni. Igazán sokat jelentett nekem, hogy ennyire aggódott miattam, de túlzásba vitte. Próbált meggyőzni, hogy nála lenne a legjobb helyem, én azonban nem akartam ilyen hirtelen döntést hozni, plusz ott volt Minho, akit eszem ágában sem volt ott hagyni egyik pillanatról a másikra. Nem tudtam mit akarok, képtelen voltam dönteni, így egy hevesebb vita után megmondtam Kooknak, hogy vagy vissza visz, vagy gyalog megyek. Hezitálva ugyan, de kinyögte, hogy szálljak be az autóba. Végig csendben volt, egyetlen szót sem szólt még csak rám se nézett. Tisztában voltam vele, hogy féltett és csak védeni akart, de nem éreztem szükségét.

Hosszúra nyúló percek múltán végre megállt a birtokra vezető kapu előtt. Mielőtt kicsatoltam magam ránéztem remélve, hogy beszélhetek vele, ő azonban még mindig levegőnek nézett.

- Köszönöm, hogy elhoztál. - szólaltam meg végül, majd kioldottam az övet és egy csókot nyomtam az arcára. Kook csak meredt maga elé, mintha mérlegelte volna a lehetőségeit, azonban a tetteket mellőzte. - Menj haza és aludj egyet. - szálltam ki és csuktam be a jármű ajtaját. Beléptem a kapun akkor hallottam meg a hangos kerékcsikorgatást, majd vettem észre a füstöt, melyet az keltett. Kook szinte kilőtte magát az autóval, amit én egy halk 'idióta' szócskával toldottam meg, mint minden autóst, aki ezt megcsinálta. Gyomorideggel tartottam a ház irányába, mely félelmetesebb lett minden egyes felé tett lépésnek köszönhetően. Próbáltam nagyokat sóhajtani, lélegző gyakorlatokat csinálni, bármit, csakhogy eltereljem a gondolataimat. Viszont megláttam Jimin barátnőjének autóját, ami még jobban kezdett aggasztani. Csendben léptem be a házba, levéve a kabátom és a cipőm is, mikor kiabálást hallottam meg. Jimin és Seo vitáztak valamin, ami kicsit sem érdekelt volna, de meghallottam Minho sírását, így ösztönösen indultam a hangzavar irányába.

- Nem értem megint miért kell ezt csinálnod! Csak addig vagyok jó, amíg levezetheted a feszkót, aztán meg le se ejtesz?

- Elegem van a hisztidből, a viselkedésedből, de főleg belőled! Nem tudsz normálisan viselkedni, képtelen vagy vissza fogni magad legyen szó bármiről! Elkövettem azt a hibát, hogy miattad félredobtam mindent, köztük a fiamat is! Nem akarlak itt látni, nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád, szóval tűnj el innen! - emelte fel hangját Jimin, amitől Minho hangosabban sírt. A nappali ajtajában állva láttam meg az ott kialakult káoszt. Mintha mindent felforgattak volna, úgy nézett ki az egész helység.

- Nem dobhatsz csak így ki Jimin! - kezdte fenyegetni a férfit, aki közben észre vett, majd láthatóan megnyugodott és felém indult, kezében Minhoval. - Most meg hova mész? - állt volna elé, de úgy fordult, hogy észre vett engem. - Tudhattam volna! Ez a riherongy tehet mindenről, igaz?! Egy csóró, pénzéhes ribanc bármire képes csakhogy megszerezze amit akar.

- Parancsolsz?! - akadtam ki.

- Jól hallottad. De rohadtul elcseszted! Tőlem nem szabadulsz meg ugyanis terhes vagyok. - fonta keresztbe karjait egy diadal ittas mosoly keretében. Jimin fél pillanatra ledermedt, de aztán hitetlen mosollyal ajkain ért mellém és adta kezembe a pityergő fiát. - Most mit vigyorogsz? - dobbantott lábával, mint egy duzzogó gyerek.

- A pénzéhes ribanc te magad vagy, plusz tudom, hogy nem lehetsz terhes. - vágott mindent tudó fejet. Seo arca megrándult, de hamar rendezte vonásait. Nyilvánvalóvá vált: hazudik.

- Mondom, hogy terhes vagyok és te vagy az apja! - próbálkozott kevésbé határozottan.

- Soha nem volt jó veled a szex, egyszer sem élveztem. Minden mozdulatod megjátszott volt csak úgy, mint az enyém és elfelejted, hogy mindig védekeztem. - fordult felé fenyegetően. - Most pedig azonnal takarodj ki a házamból vagy istenemre mondom, hogy én váglak ki innen! - a lány agyát láthatóan kezdte elönteni az ideg, aztán gonosz mosolyra húzta ajkait.

- Nem hinném.

- Egy hirtelen mozdulat és neked annyi! - hallottam meg magam mögül és éreztem meg valamit a hátamnak nyomódni. Valahogy tudtam, az egy fegyver. Jimin rémülten nézett rám és a kezemben szipogó fiára, majd mögénk vezette tekintetét. - Indulj befelé! - lökött rajtam egyet.

- Yuura?! Mi a fenét csinálsz? - remegett Jimin hangja.

- Senki nem bánhat így Seoval. Ő sokkal többet érdemel és nem állhat útjába egy ilyen cafka. - fröcsögte a szavakat. - A nővérem mindent megérdemel és még többet is!