Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Napok teltek el. Keserves tempóban haladtak, Jimint alig láttam amit nem nagyon bántam azok után, ahogy viselkedett velem, mégis hiányzott a közelsége, az érintése, a csókja. Úgy éreztem teljesen elment a maradék józan eszem is, mert szöget ütött a fejemben a férfi által mondott elmélet. Viszont nem értettem miért választana engem bárki, meg hát amúgy sem hiszek az ilyen lélekvándorlós dolgokban. Azonban ez megmagyarázta volna miért vágyok rá annyira ha tudom, hogy a közelemben van és felejtem el Jungkookot. Annyira szégyelltem magam, hogy egyetlen üzenetére vagy hívására sem válaszoltam. Nem tudtam volna elviselni, hogyha ő is megharagszik rám, ezért próbáltam helyre rakni az érzéseimet.
De nem ment. Hiába igyekeztem, hiába tereltem el a figyelmem, valahogy mindig ugyanott lyukadtam ki. Sokszor azon kaptam magam, hogy izgatottan várom Jimin haza érkezését, azonban minden alkalommal csalódnom kellett, mert Seo folyton vele volt. Mintha rátapadt volna és képtelenség lenne megszabadulni tőle. A legrosszabb mégsem ez volt. Nem, ugyanis Jimin egyre kevesebbet volt otthon. Tae szerint alig foglalkozott a munkájával, ami Jimin cégére is hatással volt, azonban ez még mind semmi volt ahhoz, amit tett. Pontosabban nem tett. Nem foglalkozott Minhoval. Az első nap még megölelte és puszit is adott neki, aztán ezen tettei egyre ritkábbá váltak. Szegény kisfiúnak fogalma sem volt a történésekről viszont nincs szívszorítóbb, mint végig nézni, ahogy Minho az apja felé sétál az pedig kikerülve őt haladt tovább. Könnyeim már a szemeimet mardosták és szerettem volna jól beolvasni Jiminnek, de nem tettem. Nem volt jogom hozzá.
Végül úgy döntöttem elviszem Minhot egy játék boltba, hogy ő maga válasszon egy játékot, ami leginkább felkelti az érdeklődését. Bánatomra semmi nem tetszett meg neki, azonban mikor felemeltem egy párnát, hogy megnézzem, sikkantással és nagy mosollyal nyújtózott felém. Kezébe adtam amit rögtön magához szorított és esze ágában sem volt elengedni. Még a kasszánál sem, hogy be tudják csipogni a vonalkódot, de az ügyes eladó hölgy kreatívan megoldotta. Persze miután megdicsérte a gyönyörű és imádni való fiamat. Meg sem próbáltam elmagyarázni a dolgokat, inkább egy mosollyal köszöntem el és mentem a parkolóba, ahol Tae várt minket.
Kora este volt és Minho még mindig a párnájával játszott. Sétálgatott vele, aztán letette a földre és egy sikkantás keretében vetette rá magát, hogy tovább ölelgesse. Reméltem, hogy elfárad, mert akkor könnyebben tudom majd elaltatni és talán én is pihenhetek. Sajnos megint rosszul létek kínoztak, sokszor szédültem és hányingerem is volt, hiába hagytam abba a korábbi injekciós kezelést. Rohamaim nem voltak, elég volt a temérdek egyéb tünet.
Ajtó csapódást hallottam, mire megrezzentem. Minho szedve apró lábait indult az ajtó felé, ahol megjelent Jimin. Megtorpant mikor meglátott, majd lenézett Minhora, aki a párnáját mutatta meg neki, közben magyarázva neki valamit a saját baba nyelvén.
- Nekem erre nincs most türelmem. - morogta, aztán kikerülte kisfiát és az egyik nappaliban lévő szekrényhez lépett. Kinyitotta azt majd töltött magának valamit és rögtön le is húzta. Mi a fene történt vele, hogy újra inni kezdett? Tae mesélte, hogy mikor Jimin felesége Jina meghalt akkor kezdett vedelni, de le is szokott róla és onnantól kezdve még csak rá sem tudott nézni az alkoholra.
- Minden rendben? - próbálkoztam lágy hangon amint felálltam a kanapéról.
- Rohadtul semmi nincs rendben! - felelt indulatosan. Kezében lévő poharát hangosabban vágta a szekrényben lévő polcra, mely megijesztette Minhot. Pityeregni kezdett én meg rögtön hozzá siettem és a karomba vettem, hogy megnyugtassam. - Fejezd be!
- Ő csak egy kisfiú! - szálltam szembe a férfival. - Fogalmam sincs mi bajod van, de ne a fiadra haragudj, mikor ő semmit nem tett! Inkább tedd rendbe a dolgaidat.
- Neked semmi közöd nincs az életemhez! - üvöltött és még a poharat is a falhoz vágta. Minho keservesen sírt és már tudtam, nehéz lesz megnyugtatnom.
- Nem, valóban nincs. - remegett meg a hangom. - Nem érdekel mit kezdesz magaddal, nem érdekel miként viselkedsz velem vagy másokkal. De a fiadat nem hagyhatod ki az életedből! Egy szülőnek a gyermeke a legfontosabb dolog a világon, Te pedig mint apa megbuktál ebben a pár napban. - törtek elő addig visszafojtott könnyeim. - Haragudhatsz rám, vagy bárki másra, de erre a törékeny és tiszta lélekre ne. Csak ő maradt neked, te viszont úgy csinálsz, mintha semmi nem érdekelne. Vagy megváltozol, vagy én teszek valamit és nem látod többet a fiadat! - fejeztem be és hagytam ott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
