Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Napok teltek el azóta a bizonyos este óta, hogy Seoval új szintre vittük a kapcsolatunkat. Hivatalosan is egy pár voltunk, ami örömmel kellett volna, hogy eltöltsön, mégsem voltam boldog. Úgy éreztem, mintha megcsaltam volna a feleségem hiába tudtam, hogy ő már régen nincs közöttünk. Seo mindent megtett annak érdekében, hogy csak rá figyeljek és sikeresen az ujja köré csavart. Bevallom, élveztem ahogy minden figyelmével engem illet és erőfeszítéseket tett, hogy nekem a lehető legjobb legyen. A fellegekben kellett volna érezzem magam, de nem ment.
Amióta néhány részletet kiderített a barátom Hoseok, azóta csak Gina járt a fejemben. Ugyan nem a teljes orvosi jelentést szerezte meg de az kiderült, hogy a lánynak ugyanazon a napon történt a balesete, mikor a kisfiam született és meghalt a feleségem. Fogalmam sincs miért haragudtam rá, hiszen biztosan nem tudott sem a feleségemről, sem a fiamról. Talán azért voltam dühös, mert ő életben maradt, én viszont elveszítettem azt, akit a legjobban szerettem. Utólag beláttam, hogy ez miatt nem neheztelhetek rá, ő nem tehet semmiről. Egyszerűen jobban vigyázott rá az őrangyala.
A nappali kanapéján ültem Seoval, aki gyakori vendég lett nálunk. Szeretett volna részt venni az életünkben – mikor ideje engedte – és a fiam nevelésében is ki akarta venni a részét. Ezzel csak egyetlen gond akadt: Minho. Ő ugyanis továbbra sem engedett nőket a közelébe, csak Ginat. A lány a legnagyobb gondoskodással szórakoztatta a fiamat a szőnyegen, mikor Minho férfiakat megszégyenítő módon dobott el egy kockát a szobában.
- Nem szabad ezt, Manó. - pöccintette meg lágyan a kicsi orrát aztán felállt, hogy a kockáért menjen, de lábai láthatóan megremegtek és egyensúlyát veszítve esett térdeire.
- Minden rendben? - ugrottam a lányhoz, hogy felsegítsem aki kezeivel fejét fogta.
- Csak megszédültem. - hangja remegett csakúgy, mint kezei is.
- Felhívom Dr. Youngot. - nyúltam rögtön a telefonomért. - Seo kérlek hozz egy pohár vizet.
- Nem szükséges. - állított meg rögtön, közben Seo kisietett. - Jól vagyok.
- Nem úgy nézel ki. - segítettem neki a kanapéra ülni és elé térdeltem.
- Csak keveset alszok mostanában. Minho sokat sír éjjel, mert jönnek a fogai. Fáradt vagyok, ennyi az egész. - próbált nyugtatni, de arca olyan fehér volt, hogy még a fal is messziről köszönt neki.
- Akkor az lesz a legjobb, hogyha lepihensz.
- Csak pár perc kell, aztán jobban leszek. - akadékoskodott még mindig. Minho mellénk mászott és lábaira állva simogatta Gina térdét.
- Még ez a kis Manó is aggódik érted. - mosolyogtam a fiamra. - Komolyan mondom Gina, jobb lesz, ha lepihensz. Mi lesz, ha legközelebb elesel és nem lesz ott senki? - próbálkoztam. Kérdésemre nagyon nyelt, mintha valamit titkolna, de mielőtt újra szólhattam volna, Seo visszaért.
- Tessék. - nyújtotta a poharat. - Kicsit hideg, hogy segítsen lenyugtatni. - hálásan néztem páromra, aki teljes figyelmét annak szentelte, hogy Gina megigya a pohár vizet. - Az lenne a legjobb, ha pihennél egy kicsit. Eléggé ramatyul nézel ki, inkább dőlj le pár órára.
- De Minho...
- Majd én figyelek rá. - győzködtem, aztán gyengén bólintott. - Taehyung! - kiabáltam ki. - Tae felkísér a szobádba és holnapig nem is szeretnélek látni. Pihend ki magad Minhot pedig bízd rám.
- Igen? - lépett be a barátom.
- Kérlek segíts Ginanak felmenni a szobájába. Rosszul van és szeretném, ha pihenne.
- Minden rendben? - lépett a lány mellé, hogy felnyalábolja.
- Még szédülök, de már jobb. - felelte, ahogy elindultak a lépcsők felé. Minho nyöszörögni kezdett, de karjaimba vettem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Na Hercegem! Mit csináljunk? Játszunk valamit, vagy nézzünk mesét?
- Csak azt idegesítő állatot ne rakd be! - morgott Seo.
- Az a kutya Minho kedvence.
- Az minden csak éppen nem kutya. - ült le félre lökve egy játékot.
- Mégis mi a bajod? - néztem a lányra, aki láthatóan duzzogott.
- Azért jöttem, hogy veled töltsem az időmet, kettesben! - csattant fel.
- Minho a fiam, aki mindennél fontosabb számomra és ha ez nem tetszik tudod merre van az ajtó.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
