Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Az egész helyzet kezdett olyan lenni, mint egy komédia. Reggel a hasogató fejfájás, aztán rá kellett döbbennem mit tettem. Keresni kezdtem a fiamat, akit Gina karjai közt találtam meg, ő viszont tetovált dilis gyerekkel enyelgett. Nem érdekelt, nem tudtam velük foglalkozni figyelmemet csakis a fiamnak szenteltem. Végre újra ölelhettem és csak is ez számított. Hátra hagyva a párocskát siettem vissza a házba, hogy a szobámba menjek és szorongatva apró lényét bújak vissza az ágyba vele. Szemecskéivel nagyokat pislogott, amiből tudtam nem kell sok és elalszik. Halkan szuszogó mivoltát bámultam, felfedezve mennyi mindent örökölt Jinatól. Átkoztam magam a viselkedésem miatt és azon agyaltam hogyan tehetném jóvá. Minho esetében nem lesz nehéz dolgom, na de Gina már egy másik eset amivel tudtam, ráérek kicsit később foglalkozni. Első a fiam.
Minho nagyot aludt és hatalmas mosollyal nézett rám, miután felébredt.
- Hát itt az én Hercegem! - bazsalyogtam neki és csikizni kezdtem, amitől édes kacagásban tört ki. Hangjára megszűnt a fejfájásom, az émelygésem és minden bajom, ami a másnapossággal járt. A fekete leves csak akkor jött, mikor Minhot levittem, hogy egyen valamit. Az egyik dolgozó Yuura, furcsán nézett rám, mintha haragudna vagy legszívesebben elmetszené a nyakam. Mikor megkérdeztem mi baja lerázott annyival, hogy fáj a feje. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, inkább a fiamnak adtam enni. Aztán kisvártatva becsörtetett Seo, mintha valaki szólt volna neki. Arca vörös volt és úgy festett, mint egy felbőszült vad.
- Jimin, ez így nem mehet tovább! Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a bánásmódot! - kezdte a szokásos hisztijét csak azt nem vette észre, hogy engem baromira nem érdekel. Sokkal korábban ki kellett volna vágnom még akkor, mikor nem volt ennyire tapadós. Ráérősen törölgettem meg Minho száját, aki nem akart többet enni a rikácsolás közepette és emeltem ki az etető székéből. A nappali felé vettem az irányt Seoval a nyomomban, aki megállás nélkül hadarta a szavakat. Nem érdekelte semmi csak az, hogy elhordhasson mindennek, ami eszébe jut. Igaza volt, kihasználtam. Csak addig volt jó míg elfáradtam, de egyetlen alkalommal sem jutottam a csúcsra. Addig folytatta míg Minho sírni kezdett, nálam meg akkor pattant el az a bizonyos cérna. Mégis mikor megláttam Ginat ott állni megnyugvással töltött el, hogy ott van, így gondolkodás nélkül sétáltam felé. Seo sértő szavai Gina irányába végleg kihúzták nálam a gyufát, így saját szavaival vágtam vissza neki. Meg sem lepett mikor azzal jött, hogy terhes. Akkor éreztem igazán egy szappanoperában magam és még mielőtt elszállt volna az agyam a sok hülyeségtől Gina kezébe adtam a fiam. Seo persze tovább próbálkozott de tudtam, hogy hazudik. Aztán mikor végre úgy éreztem, hogy megszabadulok tőle jött a váratlan.
- Soha nem értettem Seo mit lát benned, de nem kérdeztem. Egyetlen dolgot tudtam: nem fogom hagyni, hogy boldogtalan legyen, mint anyánk! - lökte meg újra Ginat aki majdnem elesett kezében a fiammal. A létező összes szar elöntötte az agyamat és megindultam feléjük. - Ott maradj! - kiáltott rám és felém tartotta a fegyvert. - Egyetlen rossz mozdulat és lepuffantalak, mint egy kutyát!
- Őket hagyd ki ebből Yuura! - mutattam Ginara és Minhora. - Neked velem van bajod. Én csesztem el és nekem kell helyre hoznom, de ha bántod a fiam én puszta kézzel fojtalak meg!
- Nagy szavak ezek egy olyan embertől, aki senkit nem tud megvédeni.
- Yuura, elég! - szólt rá Seo.
- Nem, dehogy elég! Szenvedjen, ahogy te szenvedtél miatta, mikor nem téged választott, hanem azt az idióta nőszemélyt! - biztosította ki fegyverét. - Szerencsére időben kezelésbe vettem. Kár, hogy a gyerek túlélte. - vont vállat. Fiamra néztem, akit Gina szorosan testéhez ölelve tartott.
- Mi az istenről beszélsz? - éreztem, hogy pulzusom az egekbe szökik.
- Te voltál? - kérdezte Gina. - Neki is a családi recept alapján készült teát adtad? - remegett a hangja, mikor Yuura felé fordult. - Terhes volt, hogy lehettél ennyire szívtelen?
- Te fogd be a pofád ribanc! Semmivel nem vagy jobb, mint Jina volt! Neki is az kellett ami másé.
- Miről beszélsz? - néztem Ginara értetlenül.
- Az én remekművemről. - húzta ki magát Yuura. - Hosszú hónapokba telt, de meg lett az eredménye. - vigyorgott, mint egy őrült. - A ricin a legjobb barátom. Nagyobb adagban gyorsan öl, de kis mennyiségben semmi nem mutatja ki. Pont, mint a feleségednél.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
