Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Nagyjából húsz percig autóztunk, közben kellemesen elbeszélgettünk, mikor a környék kezdett ismerős lenni. A hó továbbra is hatalmas pelyhekben hullott alá, ezzel fehérre varázsolva mindent.
- Itt vagyunk. - parkolt le Jungkook, nekem meg hatalmasra tágultak a szemeim. Abba a parkba vitt, ahol először találkoztam vele, ahol elcsattant az első csókunk és ahol kérte, legyek a barátnője. Rég volt már, mégis keserédes mosolyt csalt az arcomra. Megfogta kezemet és elindult a bejárat felé. Bent percekig szótlanul sétálgattunk, ami már kezdett kissé kellemetlen lenni. Csupán a talpunk alatt ropogó hó adott némi hangot. - Örültem, hogy felhívtál. - nézett rám, de nem állt meg. - Tudod, rengeteget gondolkoztam.
- Mégis min? -fordultam felé.
- Biztosítani akarom a jövőmet, ezért elkezdtem keresni egy lakást egy sokkal nyugodtabb környéken. A pénz nem lesz akadály, mert a munkám elég jól fizet, szóval már csak az kell, hogy a tulaj rábólintson és akkor cuccolok.
- De hát ez remek hír! - ha akartam volna sem lettem volna képes elrejteni örömömet, hiszen Jk volt az egyetlen, aki segített nekem, mikor nehéz helyzetbe kerültem. Az egyetlen volt, aki támogatott és ő volt az egyedüli, aki minden problémámmal együtt velem maradt.
- Az. - mosolygott. - Reméltem, hogyha egyenesbe jövök, akkor te is velem jössz. - nézett mélyen a szemembe, mire megtorpantam.
- Kook... tudod, hogy nem...
- Tudom, de nem érdekel! - vágott a szavamba, kezeit az arcomra tapasztva. - Folyton kifogásokat keresel, mikor tudod jól, hogy engem nem érdekel mi történt. JungSoo egy barom volt és megérdemelte, amit kapott. Legszívesebben kitéptem volna a belét! - pillantott oldalra dühösen fújtatva. A volt barátom említése kissé felkavarta az érzelmeimet. Több rossz emlék fűzött hozzá, mint jó, mégis egyetlen cselekedete volt, melynek örültem.
- Most már nem számít.
- Már hogyne számítana! Az a seggfej pont akkor hagyott ott, mikor a legnagyobb szükséged lett volna rá! Ő meg gyáva féregként lelépett és egyedül hagyott, mikor...
- Jungkook! Kérlek.... - csuklott el a hangom, mert feltörtek az emlékek, melyek könnyeket csaltak a szemeimbe. Azt hittem túlléptem rajta, de ezen képtelenség.
- Ne haragudj Szépségem! - ölelt szorosan magához és egy puszit nyomott a fejemre. - Tudhattam volna, hogy még mindig nagyon nehéz neked. Ne haragudj rám.
- Dehogy haragszom. - fúrtam fejem a mellkasába. Illata megnyugtatott, karjai közt biztonságban éreztem magam, mégsem fogott el az a bizsergető érzés, mint mikor Jimin a hátamra tette kezét.
- Ha tudnád mennyire jól esik ez a cseppnyi kontaktus kettőnk közt. - vont közelebb magához. - Én mindent komolyan gondoltam, amit mondtam neked. Méltó akarok lenni hozzád és ezért hajlandó vagyok megváltozni. Olyan férfi akarok lenni, akire büszkén mondhatod, hogy ő a párod, akit boldogan mutatsz be a barátaidnak és aki megad neked mindent, amire szükséged van. Nem vagyok tökéletes Gina, de azt megígérem neked vigyázni fogok rád és nem fogom hagyni, hogy bármikor szomorú vagy boldogtalan legyél. Minden erőmmel azon leszek, hogy elfelejtessem veled a múltat és egy jobb, boldog jövőt adjak. - hajolt közelebb. Szavaira még több könny marta a szemem, melyek megállíthatatlanul folytak le arcomon. Jungkook gyengéden letörölte azokat és egy puszit adott a homlokomra. - Tudom, hogy tisztában vagy vele, de... Gina, én szeretlek. - abban a pillanatban tört ki belőlem a zokogás. Annyira vágytam már rá, hogy valaki őszintén mondja ezt nekem. Így mikor Kook kiejtette kívánatos ajkain a hőn áhított szót, nem számított mennyire sírtam, mennyire tartottam tőle és a múltjától, egyszerűen megcsókoltam. Tettem váratlanul érte, mégis viszonozta csókomat, hogy aztán a derekamnál fogva emeljen meg és pörgessen körbe. Mosolyunk őszinte volt még csókunk közben is és kicsit sem zavartak minket a bámészkodó emberek, vagy az egyre jobban szakadó hó. - Boldog vagyok. - tett le a földre, de nem engedett el. Tudom, hogy időre van szükséged, ezért nem is erőltetek rád semmit. Csak annyit kérek, gondold végig amit mondtam. Nekem mindennél többet jelent a bizalmad és a biztonságod. - nyomott egy apró csókot ajkaimra. - Csak ne tartson sokáig. Nem vagyok az a türelmes típus, ha arról van szó, amire a legjobban vágyok. - jelent meg egy pimasz vigyor csókolni való ajkain.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
