Nem Jikook!
Park Jimin egy sikeres cég tulajdonosa, boldogan él feleségével, akivel első közös gyermeküket várják. Tehetséges, okos, dúsgazdag, szemtelenül fiatal és elképesztően jóképű. Minden tökéletes, mígnem eljön a születés pillanata, ahol az a...
Yuura szavai sokként értek. Nem azért amit Jinaról mondott, hanem mert ő volt az a lány.
- Jina megváltozott... sokszor mondta nekem mennyire bánja amit fiatalon tett, de ha tudta volna, hogy te vagy az a lány akkor biztosan bocsánatot kért volna tőled.
- Akkor sem változott volna semmi! - üvöltötte amitől Minho megijedt. - Egy aljas szemét volt, aki miatt tönkre ment az életem!
- Yuura. - álltam fel lassan. - Én rettenetesen sajnálom ami veled történt. Tudom, nem könnyű feldolgozni, de el kell hinned, hogy Jina szégyellte ahogy viselkedett fiatalon.
- Nem kell a sajnálatod, sem a szentbeszéded. Jina egy velejéig romlott ember volt aki azt csinált, amit akart és úgy gázolt át mindenkin amit nem szégyellt. De a bosszú édesebb volt, mint valaha. Elintéztem, hogy itt dolgozzak és onnantól kezdve minden gördülékenyen haladt. Sajnos az a liba terhes lett és a teám sokszor a vécécsészében végezte. Ezért tartott tovább a folyamat, de ami késik nem múlik. - szegte fel állát, majd Gina és a fiam felé fordult, fenyegető testartással. - Most pedig befejezem, amit elkezdtem.
- Ne! - kiabáltam. - Hagyd őket. - könyörögtem remegő hangon, mikor újra rám nézett. - Könyörgöm ne bántsd, csak a fiam maradt nekem, őt nem veszíthetem el.
- Idegesítő kölyök, de nem bánthatsz egy gyereket. - szólalt meg Seo, mikor a húga ránézett.
- Akkor viszont... - kezdte, de mondata félbe szakadt, mert kintről szirénákat hallott. - A picsába! Ki hívta a zsarukat?! Te voltál? - tartotta Tae-re a fegyvert, de én elé álltam, ezzel kitakarva őt.
- Ne ezzel foglalkozz, el kell tűnnünk innen! - pánikolt Seo. Yuura szemében szinte látható fény gyúlt, majd a fiamra pillantott. Soha nem féltem annyira mint mikor elindult Gina felé, majd a karjánál fogva felhúzta őt. Minho kitartóan szorongatta Gina nyakát, úgy kapaszkodott belé.
- Ti velünk jöttök... kellenek túszok. - mondatára a vér is megfagyott bennem. Nem engedem, hogy bántsa a fiamat, vagy bárkit a házamban. Ösztönösen cselekedtem és indultam meg Yuura felé, akit Seo figyelmeztetett, de addigra oda értem és a fegyvert tartó kezére fogtam. Olyan gyorsan történt minden és hiába próbáltam elvenni a fegyvert, nem sikerült. Hangos dörrenés zengte be a nappalit és éles, elviselhetetlen fájdalom hasított a vállamba. A golyó, mely testembe fúródott olyan közelről ért, hogy megtántorodtam. Figyelmem kizárólag a fiamra összpontosult, aki ismét sírni kezdett a hangos dörrenésre, utána hallottam meg egy sikolyt, amit nem tudtam kihez tartozik, majd Tae kiabálta nevem és fogott meg, mielőtt összeestem volna. - Minden a te hibád! - markolta haját hisztérikusan Yuura. Tae egy párnát nyomott a sebemre, azzal próbálta meg lassítani a vérveszteséget, míg fejem kezdett tisztulni az adrenalintól.
- Azt mondtad nem esik baja! - sikoltozott tovább Seo.
- Még él, vagy nem?! - förmedt rá a fiatalabb, majd ismét Gina karját fogta meg. - Indulj!
- Ne... ne csináld ezt... a fiam...
- A fiad velünk jön és biztosítja nekünk, hogy elhagyhassuk a házat. - hajolt közelebb. - Majd talán újra látod... vagy nem. - lépett el mellettem.
- Ne, Minho... - akartam megfogni Yuura lábát, de mozdítani sem tudtam sérült karomat, a másikkal pedig későn nyúltam utána.
- Hyung maradj! Így csak elvérzel. - fogott le Tae.
- Minho... - szenvedve fordultam, hogy lássak valamit. Épp akkor tűntek el szemeim elől a fal takarásában, de még láttam, hogy Yuura a kezében tartott fegyvert Gina oldalához nyomja és még valamit. Gina úgy fogta a fiamat, hogy kezében tartotta a telefonját is. Talán ő hívta a rendőröket, nem is számított, csak a fiam. Meghallottam, amint felszólítják az őrült nőszemélyt, hogy tegye le a fegyvert azonban helyette lövések dördültek el. A pánik eluralkodott rajtam, így minden erőmet össze szedve löktem félre Taet és nem törődve a fájdalommal, azzal ahogy a barátom a nevemet kiabálja vagy a karomból ömlő vérrel, ki botorkáltam az ajtó felé, mely tárva nyitva állt. Kint felmordult egy autó hangja, amit kerék csikorgás követett és mire a bejárathoz értem már csak azt láttam, ahogy Seo autója őrült sebességgel hajt a birtokom kapuja felé. Nem akartam elhinni, hogy ez történik velem, mégis ahogy egyre messzebb került az autó, majd végleg eltűnt a szemeim elől, realizálódott bennem: mindent elvesztettem a szerelem miatt...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
