Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

7.rész

,,-Köszönöm. Nagyon hálás vagyok-ölelt meg Rebekah."
-De koszos a ruhám-húzodtam el tőle. De ő akkor is közelebb jött, így én is vissza ölelte őt. Kol ért oda mellénk egy dobozzal a kezében.
-Na csücs és tűrd fel a pólód-mutatott a kanapéra. Én úgy döntöttem le veszem a pólóm.-Öh oké akkor így is jó lesz. Rebekah hozol neki egy másikat?-nézett fel a húgara. Ha jól láttam kissé zavarba jött. Mintha el is pirult volna.
-Köszönöm-fogtam meg a kezét. Ő csak bólintott.
-Na kezdjük a hátaddal az a legkisebb sebed-szedett elő egy géz lapot, fertőtlenítőt, fáslit, ragtapaszt és apró pamacsokat. Elkezdte a sebet kitisztítani. A fertőtlenítő nagyon csipet így felszisszentem.
-Bocsi de ezt muszáj-hallottam meg Kol kedves hangját.
-Na ne mond hogy erre van reakciód de amikor hasba szúrtak meg se mukkantál- mondta a lány mikor visszatért egy fekete pólóval a kezében. -Klausé. Ez volt elől-mosolygott.
-Köszi-vettem el majd az ölembe tettem.
-Húgi megfogod ezt?- kérdezte Kol, majd nekiállt a hasamon lévő sebnek is. Miután ezzel is kész volt körbe befáslizta és az oldalamon le ragasztotta.-Ijj milyen vámpír volt?-pillantott hátra Rebekahra. Mondott egy nevet de én nem ismertem.-Kész is vagy-állt fel. Felvettem a pólót az enyémet meg a tűzbe dobtam.-Tényleg nem érzel fájdalmat?-csodálkozott. Bemutatás képpen szemrebbenés nélkül vágtam meg a tenyerem az ollóval.
-Tessék-nyújtottam felé. Bekötötte ezt a sebemet is.
-Ez durva volt-tette a mosogatóba a koszos tárgyat Beka.
-Megmutatom a szobád. Pihenned kéne egy kicsit-vett az ölébe a fiú.-Nem kell tea vagy valami?-aggodalmaskodott.
-Nem de nem is vagyok fáradt. És a saját lábamon is tudok menni-panaszkodtam, de nem hatotta meg. Elindultunk a lépcsőn fel majd az egyik vendégszobába vitt. De amikor leakart tenni az ágyra én belecsimpaszkodtam a nyakába és nem engedtem el.
-Te nem tudsz egyedül aludni?-mosolygott rám én pedig csak megráztam a fejem.-Otthon is alszik veled valaki?- bólintottam.
-Igen a bátyám. Mielőtt még azt hinnéd hogy van barátom. De ha nem akarsz nem kell velem aludni- engedtem el. Majd bemásztam a takaró alá. Becsuktam a szemem.
-Ahj te lány. Menj beljebb-mosolygott. Én is így tettem. Befeküdt mellém az ágyba és betakarózott.-De ugye nem akarsz annyira hozzám bújni mert a bátyám kinyír-nevetett.
-Nem-húztam el a számat és mellkasára hajtottam a fejem az egyik kezemmel átöleltem, a lábamat rátettem az övére.-Így tökéletes-hunytam le a szemem. Szinte azonnal el is aludtam. De azt még éreztem hogy átölel az egyik kezével és a hátamat simogatta. Arra ébredtem fel hogy nincs mellettem senki. Ránéztem az órára és rájöttem hogy csak 1 órát aludtam. Enzo! Lerohantam a lépcsőn. A nappaliba érve észre vettem hogy ő nincs ott.
-Jó a pólód-állt elém Klaus.-Beszélhetnénk?-biccentett fejével a konyha felé.
-Öhh igen és köszi de Rebekah adta-néztem a lányra.
-Jobban vagy?-kérdezte Elijah mire én csak bólintottam. A konyhába érve kérdőn pillantottam felé.
-Akkor jól vagy?-érdeklődött hogylétem felől.
-Igen köszönöm-válaszoltam. A szemébe nézve láttam hogy mintha ideges lenne. De mivel 5 percig nem szólalt meg vissza mentem a többiekhez.
-Szerintem a bőrszínű póló jobban állt-kacsintott egyet Kol.
-Aha de akkor meg tiszta zavarba voltál-nevettük ki szegény srácot Rebekahval és Elijaval.-De hol van Enzo?-kérdeztem kicsit félve.
-Fent van. Még csak most ébredezik-felelte az ajtóból a sértődöttet játszó fiú.-Gyere megmutatom-indult el. Utána siettem és a lépcsőn felérve neki ütköztem valakinek.