,,-Sajnálom, de nem tehetem- fordult el tőlem. Hátat fordított nekem.
-Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki vagy bármi? Te nem ugyan az vagy mint régen.
-Miért? Mert megváltoztam? Vagy mert te megválto...
,,-Hát jó-álltam fel majd mosolyogva elindultam felé." De csak egy csókot kapott.-Gyere már. Éhen halok-nevettem fel most én. -Anna-szólított meg. Én csak visszanéztem rá érdeklődő tekintettel.-Olyan jó újra látni a mosolyod-tett ő is így. Erre még jobban mosolyogtam. Szerintem mindkettőnknek a szeme csillogott az örömtől. Felkapott egy fekete pólót, megfogta a kezem és lehúzott a lépcsőn. -Klaus várj!-állítottam meg a lépcső felénél.-Mit fognak ehez szólni?-mutattam az arcomra ijedt tekintettel. Mosolyogva megrázta a fejét. -Semmit. Ne parázz már-húzott tovább egészen a konyháig. Ott volt mindenki. Reflex szerűen lehajtottam a fejem hogy ne lássák. Majd kettő fekete cipőt pillantottam meg magam előtt. -Na hova lett a mi nagy védelmező farkasunk?-emelte fel a fejem Elijah.-Emiatt ne szégyenkezz-mosolygott rám kedvesen. - Ez de menő-termett mellettem Kol.-Még mindig gyönyörű vagy-karolta át a vállam. Ezen felnevettem. Ekkor egy idegen lány lépett be a helységbe. Vagyis nem teljesen mert Freya volt az. -Freya Mikaelson-ölelt meg amit én viszonoztam is.-Köszönöm-nézett a szemembe miután elengedett. -Annabella Rosette. És nincs mit. Tényleg nem gáz?-fordultam a lányok felé. Ők csak megrázták a fejüket.Ekkor döntöttem úgy hogy akkor nem érdekel más véleménye. -Na máris sokkal magabiztosabbnak tűnsz-nézett rám Denisz.-Hogy hogy elmúlt?-kérdezte a vérszomjamra gondolva mert a szemem újra barna volt. Nagyon jó kérdés. Mivel nem tudtam a választ, csak megrántottam a vállam. -Majd legközelebb, de ha nem baj akkor én ennék valamit-néztem rájuk ártatlan tekintettel. -Csak nem farkas éhes vagy?-nevetett Kol. Olyan rossz volt ez a poén hogy még mi is nevettünk rajta. -Igen persze-ültem le a pulthoz. Ekkor Klaus elém rakott egy nagy hamburgert.-Köszi!-örültem meg.-Imádom-karoltam át a nyakát.-Na jó téged is. De eszek ha nem baj-mivel mindenki leült enni így az étkezőbe mentünk. -Jó étvágyat-szólaltunk meg szinte egyszerre. A reggeli ebédet vagy mit éppen csak betudtuk fejezni mikor csengettek. -Majd én nyitom. Maradjatok csak-álltam fel és a bejárathoz sétáltam. Kinyitottam az ajtó, de egy nem várt személy fogadott. -Szia-gúnyos mosollyal köszöntött.-Te vagy a takarító és a bejárónő?-nevetett fel. -Hehe. nagyon vicces. De mit akarsz?-éreztem hogy megint feltör a vérszomjam. Próbáltam fékezni magam de mivel nem olyan jó az önkontrollom, besiettem a többiekhez. Mindenki engem nézett.-Klaus keresnek. Enzo, Denisz el kel mennem-jelentettem be. A választ meg sem vártam, már ott sem voltam. Két bátyám megpróbált megakadályozni de nem lehetett. Elég hamar haza értem. Otthon gyorsan átöltöztem és a kocsimba beszállva Monterey felé vettem az irányt. Ilyenkor nem tudok azzal foglalkozni hogy ártatlan embereket ölök meg. Olyan mintha kikapcsolnék. A város szélén megálltam egy bárnál és lassan besétáltam. A napszemüvegem mögül néztem körbe. Vagy 30-40 motoros lehetett itt bent. Mind engem nézett. Egy bűbájjal lezártam a kocsmát hogy ne tudjanak elmenekülni. Le vettem a napszemcsim és eldobtam. Lehajtottam a fejem és két ujjal megérintettem a sapkám szélét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mikor ismét felnéztem egy pár ember szemébe rettegést vettem észre. -Emberek. Nyugalom most kicsit mindenki meghal-nevettem fel. Egy páran megindultak felém de ők hamar meghaltak. Szépen lassan öltem meg őket. Volt akinek fejét vettem, volt akinek csak a szívét téptem ki. Majd miután mind meghaltak a pultoshoz léptem, aki elbújt. -Kérem ne bántson. Egyedül tartom el az édesapámat és a kisfiam-sírt fel.Megenyhült a szívem. Megkegyelmeztem neki, de csak miután megigéztem. -Rendben. Most haza mész és ma nem is jöttél be dolgozni. Érted?-néztem mélyen a szemébe. Ő csak bólintott és elment. Nem volt kedvem összetakarítani, ezért önkiszolgáló módon elvettem egy üveg whiskyt és leültem. Már csak az alján volt egy kicsi mikor egy autó állt meg a bár előtt. Éppen az utolsó kortyot ittam meg amikor meghallottam Enzo hangját. -Úram isten! Mit csináltál?-döbbent meg a látványtól hogy össze-vissza hullák hevertek. De nem ó volt az egyetlen. -Drága bátyám-álltam fel majd az üveget a kezemmel összeroppantottam.-Hupsz-nevettem fel.-Lekésted a buli kezdetét. De nem baj. Van elég kocsma és bár, tele ártatlan emberekkel akik arra várnak hogy meghaljanak a két kezem által. Néha igazán ti is lazíthatnátok. Ja és ne nézetek rám úgy mint egy kisgyerekre aki rosszat csinált. Kössz-morogtam. Tekintetemet és az arcomon elterülő mosolyt is megirigyelte volna még maga a Sátán is. -Húgi-jött közelebb Denisz. A többiek csak hitetlenkedve néztek rám.-Nincs semmi baj. Ez nem te vagy. Gyere-nyújtotta a kezét felém.-Haza megyünk.
Vajon Anna haza megy velük? Vagy folytatja útját és tovább gyilkol? És mit szól ehez a Nagy Niklaus Mikaelson?
