Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

39.rész

,,-Ah lényegtelen-legyintettem majd hirtelen eszembe jutott egy kérdés.-De mi is van Camival, ha?-néztem rá a tábla mögül. Ő csak mosolygott."
-Semmi különös-csillant meg a szeme.

-Na mesélj már! Vagy mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?-néztem fel rá. Ezen csak felnevetett
-Hát oké-kezdte el az egészet mesélni. A megismerkedésüktől egészen a hosszan elnyúlt beszélgetéseken át, a nem sokára megtartandó randiig. Mire ő végzett a történettel kész is voltam. Igaz nem pont természetrajz de nem baj.
-Nem teljesen azt rajzoltam, de tessék-firkantottam rá a nevem és a dátumot az aljára. A lapot lefordítva az asztalra tettem és felálltam.-Ne most nézd meg. Várd meg míg elmegyek. Rendben?-néztem a szemébe.
-Oké-mosolyodott el. A cuccokat bevittem Klaus szobájába, majd letettem az asztalra.
-Jézusom-kaptam a kezemet a szívemhez, mert ahogy megfordultam ott állt előttem.-Megijesztettél.
-Sajnálom Tündérem. De lassan menni kéne. És mielőtt megkérdeznéd, 4 óra van. Azért szóltam-csókolt meg.-Na gyere-fogta meg a kezem. Ujjainkat összekulcsolta és elindult kifelé.
-Várj-álltam meg.-Elijah elmentünk-szóltam ki a még mindig az erkélyen ücsörgő férfinek.-Egy 10 perc és megnézheted-nevettem fel.-Majd találkozunk. Szia-öleltem meg, amit viszonzott is.
-Oké. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok-búcsúzott el tőlünk.
-Te is-mondta Klaus azzal elindultunk lefelé. Ott elköszöntünk a többiektől és beszálltunk a kocsiba.
-Csak nem rajzoltál neki?-mosolygott rám.
-De. Majd ha akarja megmutatja-vontam vállat.-Jaj de nem tudom mit vegyek fel-néztem rá kétségbe esetten, ő pedig nemes egyszerűséggel kinevetett.-Ez nem vicces!-durciztam.
-Jó jó, bocsánat-hagyta abba a nevetést, de fülig ért a szájja. Az ablakon néztem ki, mikor egyszer csak megéreztem kezét a combomon. Ránéztem, majd ő is rám.
-Zavar?-vette volna el a kezét. De én csak megfogtam és visszatettem.
-Nem. Csak furcsa volt-mosolyodtam el. Mikor megálltunk a házunk előtt, kiszálltunk, bezárta az autót majd elindultunk befelé. Miután köszöntöttem mindkét bátyám egy-egy puszival és öleléssel, megragadtam Klaus kezét és felhúztam a szobámba. Leült az ágy szélére  és a térdére támaszkodva figyelt.
-Nem tudom-néztem tanácstalanul rá, a szekrény előtt állva.
-Ha mondok egy színt az segít?-érdeklődött. Bólintottam mire elgondolkozott majd rám nézett.-Fekete vagy valamilyen piros vagy vörös-tippelgetett. Keresgélni kezdtem, majd rátaláltam egy rövidebb szoknyára, amit le is tettem a székre. Nagy keresgélés után meg lett a felsőm is. A szék hátuljára ráterítettem a bőrkabátom.
-Huh. Megvagyok-sétáltam oda elé.
-1 óra alatt sikerült kiválasztani-nevetett.-Remélem szexi leszel benne-kacsintott rám, mire én zavarba jöttem.-Jaj Tündérem-simította meg az arcom mosolyogva.-Megyek én is összeszedem magam-adott egy csókot.
-Remélem szexi leszel-utánoztam le őt. Majd megcsókoltam és ő elment. Mivel már 5 óra volt elmentem fürdeni, meg hajat mosni. Fogmosás közben elgondolkoztam hogy van egy tök jó felsőm, inkább azt veszem fel. Az még úgyse volt rajtam egyszer se. Miután már vagy fél órája zuhanyoztam, kiszálltam és magamra tekertem a törölközőt. A szobába visszaérve elővettem azt a felsőt amire gondoltam, a másikat pedig vissza tettem.

Felvettem a fekete fehérneműt, a felsőt majd a szoknyát. Leültem a sminkasztalom elé és megszárítottam a hajamat. Nem vasaltam ki mivel alapból is egyenes. Egy füstös mink után, ami víz álló, egy fekete rúzs következett. A tükörbe nézve eldöntöttem hogy egész jó munkát végeztem. Még a tusvonalat is sikerült tökéletesre megcsinálnom. Felvettem egy fekete magassarkút majd a kabátomért nyúltam mikor kopogtak. Gyorsan felvettem a bőrdzsekim és elindultam le a lépcsőn. Mikor a fiúk megláttak tátott szájjal néztek.

-Na öreg-veregette meg Enzo Klaus vállát, aki elém lépett.
-Eszméletlen vagy-mondta egy csók után.-Mehetünk hölgyem?-nyújtotta felém a kezét, amit örömmel fogadtam el.

-Igen-már az autóban ültünk amikor egyszer csak Denisz szólalt meg.
-Klaus ma kezed, szemed le ne vedd róla-mosolygott, de próbált komolynak tűnni. Megráztam a fejem.
-Majd legközelebb mackóba jövök-durcáskodtam, amin ők csak nevettek. A párom, mellettem a combomra tette a kezét. Én csak néztem ki az ablakon.
-Na szívem-szólalt meg.-Nyugi, te még mackóba is bomba jó nő vagy-mosolyodott el. Én is így tettem.
-Köszi-majd lassan odaértünk egy ismeretlen klubhoz. Miután leparkoltunk kiszálltunk és a kocsinak támaszkodva vártuk a többieket.-Enzo-szóltam oda neki.
-Hm?-kapta rám a tekintetét majd odasétált mellém.
-Együtt vagytok?-néztem fel rá. Ő egy nagy mosoly kíséretében bólintott.-Juj-tapsikoltam és megöleltem. Nevetve karolt át.
-Na nyugi-tolt el magától.-Fogsz te ma még jobban is örülni-mosolygott. Ekkor kanyarodott be Rebekah autója. Még egyszer megigazítottam a ruhám majd a többiek mellé állva vártam. Majd kiszálltak ők is. Enzo odalépett és egy csókkal köszöntötte a lányt. Mi éljeneztünk ők pedig nevetve váltak el egymástól.
-Sziasztok-állt meg mellettünk Marcel.-Freya már odabent vár. Gyertek-indult el az ajtó felé.
-Szabad?-nyújtotta felém a karját Klaus. Belekaroltam majd követtem őt. Bent félhomály volt és furcsa csak itt bent vettem észre hogy Kol és Davina milyen jól elvannak. A farkas énemnek köszönhető jó szaglásommal idegen szagot észleltem. De nem teljesen újat, mintha régebben éreztem volna ezt. Vagyis jobban meggondolva nem is egyet hanem kettőt. Ekkor valaki megfogta a vállam hátulról és megszólalt.
-Nyugi. Rég találkoztunk Csöpi-hallottam meg két éve nem látott barátom hangját.

Vajon ki lehet az a bizonyos barát? Klaus mit szól majd hozzá a későbbiekben? És ki lehet a másik idegen?
(Annyit segítek hogy a másik illető is fiú is ő is The Originals szereplő. És ő fogja Rosalienek szólítani.)