Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

8.rész

,,Utána siettem és a lépcsőn felérve neki ütköztem valakinek."
-Bátyus! Jól vagy?-öleltem meg.
-Én igen és te? Érzem a véred illatát úgy hogy nem tudsz hazudni-feltűrtem a pólóm. Klaus közelebb hajolt majd csodálkozva megszólalt.
-Kockásabb a hasad mint Kolnak-mosolygott. Persze az említett fiú kissé megsértődött.
-Enzo mennünk kéne-néztem rá. Egyből tudta hogy mi a bajom. Bólintott, kezet fogott a fiúkkal és elindult az ajtó felé.-Sajnálom hogy ilyen hamar elmegyünk, de nagyon szépen köszönök mindent-öleltem meg Kolt, Rebekaht majd Elijahat is. Klausnak meg csak intettem egyet. Hazaérve annyit láttam hogy Matt üvegeket pakol.-Hagyd csak. Menj aludj egyet és majd holnap beszélünk-mosolyogtam rá. Így is tett. Gyorsan összepakoltam és Enzoval felmentünk. Ő az egyik fürdőbe ment én pedig a sajátomba. Siettem a fürdéssel mert nagyon álmos voltam és holnap telihold. Azaz már ma kezdtem látni azokat akik a természet feletti purgatóriumba vannak. A telihold előtti és utáni napon meg persze teliholdkor. Ilyenkor 3 napig nem megyek ki a szobából se.
-Kész vagyok-jött be a szobába Enzo pizsiben. Majd leült mellém az ágyra.-Na jól vagy?-már megint ez a hülye kérdés.
-Hát...-gondolkoztam és hozzábújtam.-Nem igazán. Én nem akartam ilyen lenni-suttogtam.
-Nem csak ez a baj. Ugye? -nézett a szemembe.
-Én azt hiszem hogy beleszerettem Klausba. De nem akartam mert én félek hogy ő nem szeret.
-Ez hülyeség! Adj egy esélyt ennek az egésznek. De most inkább aludjunk mert pihenned kell-bólintottam és bemásztam a takaró alá. Hozzábújtam ő pedig jó testvérhez méltón átölelt.
Reggel jó illatokra ébredtem. Gyorsan felöltöztem és elindultam lefelé. A konyhába érve megdöbbentem hogy ott ült mindenki.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Denisz.
-Jól csak nem szeretem ezt az időszakot-ekkor jöttem rá, hogy a Mikaelson testvérek még nem tudják mi van. Eddig nem mondtam el nekik mert utána csak kevés ember akar velem maradni.
-Elmeséled vagy elmondjam én?-nézett rám Enzo.
-Inkább én. Na szóval én teliholdkor, előtti és utáni napon, azaz 3 napig látom a halott természet feletti lényeket és ilyenkor nem megyek sehova mert ők testileg is kapcsolatba tudnak lépni velem-hadartam el gyorsan majd a földet néztem.
-Azta. És van más is akinek ilyen képessége van mint neked?-lépett elém Elijah. Megráztam a fejem.
-Én nem tudok róla. De van valami reggeli? Éhen halok-nyitottam ki a hűtőt.
-Hagyd majd én csinálok-szólt Klaus. Bólintottam és leültem. Kinéztem az ablakon. Láttam ott valakit. Egy lány volt az. Szőke hajú és kék szemű. Kedvesnek tűnt.
-Mond meg Enzonak hogy szeretem őt és hiányzik-tette kezét az üvegre.
-Ki vagy te?-mentem közelebb az ablakhoz.
-Cintia. De ő úgy is tudja. Ha nem akkor mond hogy 1862-ben találkoztunk-mosolygott.
-Enzo-fordultam felé.-Cintia azt üzeni hogy nagyon szeret és hiányzol neki-ekkor többen is furcsán néztek rám.
-Itt van?-nézett rám. Bólintottam egyet.-Én is szeretem. Mindig eszembe jut és nekem is nagyon hiányzik-mire megfordultam sehol senki nem volt.
-Hallotta, de most már nem látom őt. Elment- suttogtam.-Félek. Ha ő megtalált akkor bárki megtud és lehet hogy bosszút akarnak majd állni-fordultam meg majd felmentem a szobámba. Nem tudom mióta lehettem ott de egyszer csak kopogtak.
-Gyere be-szóltam ki. Klaus lépett be egy tálcával a kezében. Oda sétált és letette az ölembe.-Köszönöm-mosolyogtam rá.
-Nincs mit-mosolygott vissza.
-Olyan cuki vagy-néztem a szemébe.-Jaj bocsánat-kaptam észhez hogy hangosan gondolkodtam.
-Semmi baj. De ha szabad kérdeznem ezt hogy értetted?-ült le velem szembe.
-Sehogy. Én nem akartam-pirultam el és nagyon zavarba jöttem.
-Hát jó-sóhajtott. Basszus el kéne mondanom neki hogy bejön nekem. De hogyan, meg amúgy is én nem is biztos hogy bejövök neki.
-Amúgy Klaus-néztem fel rá. De olyan édesen nézett.-Lehet egy kérdésem?
-Igen mond csak-bólintott egy aprót.
-Neked van aki most tetszik?-majd lenéztem a tányérra és beleböktem a villám egy darab tojásba. Elkezdtem enni.
-Nehéz kérdés, de azt hiszem van. Igen. És neked? Kol vagy Elijah?-húzta fel az egyik szemöldökét, hangja pedig féltékenyen csengett.
-Jah értem, de nem ők csak barátok. Nekem más jön be és azt hiszem beleszerettem az illetőbe -tettem le a villát.
-Szerencsés lehet az a valaki. Ismerem?- kérdezte.
-Igen de azt hiszem neki nem én vagyok az esete. De igen, tényleg szerencsés vagy-néztem a szemébe.