Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

26.rész

,,Rebekah jött be."
-Jól vagy?-kérdezte. Csak bólintottam.-Holnap beülünk valahova kávézni, aztán megbeszélünk mindent. Ha neked jó-nézett rám.
-Persze, de ha nem baj először Elijahval szeretnék beszélni. Szólnál neki hogy holnap délelőtt ráér-e? Fontos lenne.
-Aham, de akkor ha megbeszéltetek mindent akkor menj haza aztán átugrok hozzád. A bátyáidnak már hiányzol-mosolygott kedvesen.-Na megyek. Jó éjt-búcsúzott el.
-Neked is-köszöntem el tőle. Majd Klaus haját simogatva, meg csavargatva hamar elaludtam. Reggel arra keltem fel hogy mintha valaki nézett volna. Résnyire nyitott szemel néztem a mellettem fekvő férfit.-Jó reggelt. Mennyi az idő?-nyújtózkodtam.
-Jó reggelt Tündérem. 9 óra 35 perc. Miért?-húzott magához egy csókra.
-Hát tegnap este megbeszéltem talit Rebekahval meg Elijahval is-néztem el mellette.-Úgy hogy megyek elkészülök aztán majd jövök ha nem baj-pillantottam fel a férfire.
-Dehogy baj. Csak vigyázz magadra-puszilta meg a homlokomat.-Ja és ne pasizz be-jött elő a féltékeny énje.
-Klaus!-szóltam rá.-Én nem olyan vagyok-ráztam meg a fejem.
-Tudom csak olyan gyönyörű vagy meg szép. Na meg az a bomba alakod-mosolyodott el.-De menj csak öltözni-ölelt meg. Megpusziltam az arcát.
-Köszi cuki fiú-mosolyogtam rá a fürdőajtóból. Felvettem egy fekete cicanacit meg találtam ott bent egy zöld inget egy kis cetlivel: 
Nyugodtan a tiéd lehet. Szerintem neked jobban áll. 
Rebekah

Felvettem azt is, majd a táskámból előhalásztam az órám és azt is feltettem a kezemre. Egy piros rúzs meg a napszemüvegem felrakása után a kalapom jött. Egy kisebb barna táskába beleraktam az irataim meg a pénztárcám. A telefonom kint volt az éjjeli szekrényen. azt is beletettem és már csak a sportcipőm hiányzott. Kifele menet elköszöntem Klaustól.
-Na megyek. Szeretlek. Szia-csókoltam meg.
-Rendben, de irtó dögös vagy ma is.-csókolt vissza.-Én is Tündérem. Na szia-már éppen elfordultam tőle mikor rácsapott a seggemre. Szem forgatva néztem vissza rá.-Ezt muszáj volt-kacsintott. Elindultam a lépcsőn le. Felvettem kicsit már kopott cipőm. Egyszer csak megáll mellettem az öltönyös fiú.
-Mehetünk?-mosolygott kedvesen. Bólintottam egyet. Egy közeli bárba, a Rousseau's-ba tértünk be.-2 kávét kérnénk szépen-szólt a pincérnőnek.
-Köszönjük-mondtuk szinte egyszerre mikor lerakta élénk a még gőzölgő italt.
-És miről akartál beszélni ami olyan titkos hogy csak én tudhatok róla?-nézett a szemebe. Sóhajtottam egyet és neki kezdtem annak ami mostanában nyomaszt.
-Segítséged szeretném kérni-mondtam.-Egy időre el kell hagynom a várost és ebbe kérném a segítséged. Addig míg veled nem beszéltem nem akartam szólni senkinek-vettem kezeim közé a bögrét.
-Anna, nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne. Meg hova akarsz menni?-gondterheltnek tűnt.
-Felejtsük el. Vedd úgy hogy nem szóltam-fordítottam el a fejem. Az ablakon bámultam ki, amikor egyszer csak megérintette a kezem. Ráemeltem a tekintetem.
-Ne haragudj az előbbiért. Nem akartam bunkó lenni de már mindenki annyira kötődik hozzád. Sajnos nagyon kevés ember, sőt még a magadfajták sem szoktak így bánni velünk mint te és a testvéreid. Ti elfogadtatok minket úgy ahogy vagyunk. De szerintem nem is kell mondanom hogy ki szeret a legjobban-nézett mélyen a szemembe.
-Erről inkább ne beszéljünk. Elijah te vagy az egyetlen aki segíthet nekem. Neki nem merek szólni...-vallottam be őszintén.
-Furcsa vagy te nekem. Van valami amit nem mondsz el-az a tekintet amivel rám nézett. El kellett mondanom.
-Ha másnak nem is neked elmondom. Tudod van ez a farkas dolog-hajtottam le a fejem.
-A bevésődésre gondolsz?-kérdezte.
-Igen arra és hát megtörtént. Ezért kell elmennem innen. Talán ha minél messzebb megyek annál kevésbé fogok bármit is érezni iránta-ittam bele a reggelen átsegítő italba.
-Klausra gondolsz igaz?-emelte fel a fejem. Bólintottam egyet, ő pedig furcsán nézett rám.-De miért kéne elmenned ha szereted? Főleg úgy hogy ő is téged-tekintete értetlen volt és kérdő.
-Nem éreztem még így senki iránt és ez egy kicsit megijeszt. Főleg úgy hogy ő csak szeret, de nem én vagyok neki az igazi. Ezért ha elmegyek, talán megszűnik vagy elmúlik. Érted?-töröltem le egy kiszökött könnycseppet a kézfejemmel. Megértő tekintete miatt kevésbé volt bűntudatom amiért el akarok menni.
-Értelek. Nekem is volt egy nő az életemben akiért bármit megtettem volna. Azt hittem ő lesz nekem az aki mellett lehet egy rendes életem. De nem így történt. Elment és nagyon sokáig nem akartam megállapodni senki mellett. De azt hiszem most találtam valakit. Aki megért és lehet hogy még többet érzek iránta mint Katherine Pierce iránt. Ő más-fejben már messze vitték őt az érzelmei.
-Ismerem?-érdeklődtem egy halvány mosollyal az arcomon. Majd leesett hogy kiről lehet szó.-Csak nem a pultos lány?-virultam ki, ő pedig elvörösödött.
-De igen. Camillenek hívják. Nagyon intelligens és szép-mosolyodott el.
-Juj te szerelmes vagy-tapsoltam egyet mire ő abba hagyta az álmodozást.
-Maradj már-nevetett fel. Majd vissza kanyarodtunk az eredeti témához.-És mennyi időre tervezel távol tartózkodni a várostól? Mert ha csak pár nap, vagy maximum egy hét akkor akkor abba segítek. De ha örökre távozni akarsz akkor sajnos nem lehetek szolgálatodba-emelte a szájához a bögréjét.
-Hát én ennyire nem terveztem még. Ha elmúlnak az érzéseim vissza jövök, ígérem.
-De azok sose fognak-szomorodott el.-Mikor akarsz indulni?-tapintott rá egy igencsak fontos dologra.
-Hát már ma hajnalba el akartam menni, csak valakinek szólni akartam. Holnap délutánra terveztem.
-Ma még muszáj itt maradnod-nézett hirtelen rám.-Vagyis mindig itt kéne lenned de nem tarthatunk itt erőszakkal. Habár lehet le kéne zárni téged a pincébe-mondta túlzott komolysággal, de aztán elmosolyodott.
-Elijah-nevettem fel. Ő is így tett.-Ne már-mosolyogtam. Még egy kicsit beszélgettünk majd olyan 11 fele elindultunk haza. Vagyis nem hozzájuk hanem hozzánk. Rebekah azt mondta hogy majd beugrik hozzám.

Vajon Anna tényleg elmegy? És ha igen mit szól hozzá Klaus? Milyen meglepetések várják még a lányt aznap?