Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

31.rész

„-Elnézést a zavarásért-mondta de halk hangja bizonytalan volt. Nem olyan mint ezelőtt."
-Mit akarsz?-húzott a háta mögé Klaus.
-Bocsánatot kérni jöttem-nézett a szemembe, ami engem illet határozottan elléptem az engem védelmező fiú mellett.-Nem voltam önmagam. Valami átvette felettem az irányítást. Ne haragudj, tudom ezt nem lehet megbocsájtani csak ne akarj megölni-mondta majd térdre borult ott előttem. Rossz volt nézni ahogy lerombolja a saját büszkeségét.
-Állj fel-ezen meglepődött, de felegyenesedett.-Nézz a szemembe-megtette.-Benned egy boszorkány által elültetett gonosz lény van. De ne aggódj segíthetek ki szedni onnan. Ki volt az?-kérdeztem egy kedves mosollyal. Csodálkozást véltem felfedezni szemeiben.
-Hogy hogy nem akarsz megölni?-kérdezte hitetlenül. Ezen csak még jobban mosolyogtam.
-Tudom milyen rossz ha más irányítja az elméd és a tested. Ezért nem érdemes megharagudnom-magyaráztam kedvesen a férfinek.
-Az a lány. Nem a Benettek közül való. Hazudott és valószínűleg ő tette ezt velem. Tudnál segíteni?-félelmet láttam átsuhanni az arcán.
-Persze-bólintottam, majd Klaus erős karját éreztem meg a derekamon pihenni. A férfi félve pillantott a mellettem álló személyre.
-Ha tényleg igaz hogy nem saját akaratodból akartad megölni akkor meg van bocsájtva-mondta de a hangja meglágyult.
-Marcel Gerard, nézd el nekem hogy ennyire udvariatlan vagyok-nyújtott felém a kezét.
-Annabella Rosette-fogadtam el. Egy kézcsók után a barátomra pillantottam.-Mikor értek rá? Mert kéne a testvéreid segítsége is, de minél hamarabb kellene végre hajtani a varázslatot, mert ki tudja drága boszi barátunk mikor uszít ellenünk megint-néztem egy pillanatra Marcelre.
-Holnap, ha jó nektek-cikázott tekintette köztünk. Mindketten bólintottunk.-De akkor menjünk haza. Ki kell pihenned magad-simította meg az arcom. Elköszöntünk a másik férfitől és Klaus titkos helye felé vettük az irányt.-Jaj te-sóhajtott rám nézve.-Olyan kedves vagy mindenkivel, még ha nem kéne akkor is-tette kezét az arcomra. Hirtelen felindulásból megcsókoltam. A levegő hiány miatt váltunk el. Megragadta a kezem és már ott is voltunk az erkélyen.-Imádlak-húzott magához és csak csókolt. Bementünk a szobába és hát igen, megtörtént.
Reggel arra keltem fel hogy a mellkasán fekszem, ő pedig a hajammal játszott.
-Jó reggelt édesem-néztem fel rá.
-Neked is szerelmem-adott egy csókot.-Igazán nem akarom elrontani a pillanatot, de szerintem öltözzünk és menjünk vissza hozzátok. Nehogy még a végén keresni kezdjenek-nevetett fel.
-Jaj Klaus-suttogtam majd rámásztam.-Biztos menni akarsz?-kezdtem el csókolgatni a nyakát.
-Így már nem biztos-morogta. Majd fordított a helyzetünkön.-Egyszerűen nem birok magammal ha meglátlak. Főleg így-célzott arra hogy egyikünkön se volt ruha.-De nem is akarok-mondta nagy mosollyal. Majd egy újabb ,,légyott" után gyorsan felöltöztünk.
-Baj hogy így nézek ki?-kérdeztem szomorúságot színlelve. Egyből ott termett előttem. Kezét a derekamról lejjebb csúsztatta a seggemre.
-Dehogyis. Mondjuk nekem mindegy hogy nézel ki-kapott fel az ölébe.-De még mindig bomba segged van baby-terült el az arcén egy pimasz mosoly. Megforgattam a szemem. Pár másodperccel később már a szobámba is voltunk. Pont ekkor kopogtak. Egyből összenéztünk és elnevettük magunkat. Odasétáltam és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt-mondtam és megöleltem Enzot.
-Nektek is. De ahogy elnézem már fent voltatok. Na de ezt az ajtó előtt találtam. A tiéd-adott a kezembe egy levelet.-Ja és reggeli-fordult vissza. Ő lement, Klaus pedig mellém lépett.
-Ott lent megvárlak-adott egy puszit a homlokomra. Megvártam míg kiment és becsukta maga után az ajtót. Felbontottam a borítékot és kivettem belőle egy papírt. Kihajtogattam és olvasni kezdtem.

Vajon kitől kapta a levelet és mi áll benne? Kit látnátok szívesen még a történetbe és milyen szerepbe?
Elnézést hogy tegnap nem volt és ma is csak későn van rész csak nem volt időm. De holnap 2 rész is lesz, váratlan fordulatokkal.