Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

16.rész

,,-Akkor 8-ra ott legyél. Szia-ölelt meg, amit viszonoztam is.
-Oké. Szia-köszöntem el tőle, ő pedig egyből el is tűnt."
Este 7-fele neki álltam lefürdeni. A hajamat csak kivasaltam, egy laza smink és már a szekrényem előtt állva kerestem a megfelelő ruhát.

(Ezek plusz a fehér trikó)
Egy sima fekete gatyát meg egy farmer hatású inget vettem fel, a fehér Conversemmel. De a biztonság kedvéért felvettem még az ing alá egy fehér feszülős trikót. 8 óra előtt 10 perccel elindultam a Mikaelson ház felé. A többiek már kint vártak. Enzo mellettem, Kol mögöttem, a többiek meg mellette.
-Na mehetünk?-fordultam hátra.
-Aha-mondta Kol.-De siess, már nevetni akarok rajtad ahogy részeg vagy-nevetett.
-Aha. Tudod mikor?-nevettem én is.-Én jól bírom a piát. Nem vagyok tápos-céloztam arra, hogy ő csak a vámpírlét miatt bírja ilyen jól.
-Amúgy tök jó a szetted-mondta Rebekah. Az övé is nagyon csinos volt. Combközépig érő kék feszülős szoknya volt rajta.
-Ne nevettes ez egy hétköznapi szett. A tiéd tök gyönyörű-néztem rá a visszapillantóba. Lassan odaértünk a bulihelyre. Amikor megérkeztünk és leparkoltam, kiszálltam és megigazítottam a ruhám ahogy a többiek is. Éppen indultam volna el, a kocsi bezárása után, de valaki elkapta a karom. Kol volt az.
-Hallod te lány-nézett rám furcsán csillogó szemekkel.-Eszméletlen alakod van-gyanús, hogy így viselkedik.
-Köszi-nevettem kínosan.-De gyere inkább igyál velem egyet-kezdtem el befelé húzni.
-Legközelebb kétszer is gondold meg mit veszel fel-mondta a pultnál ülve a sokadik kör után. Mivel nem értettem miért mondja ezt megkérdeztem.
-Most mi a baj ezzel?-néztem végig magamon értetlenül. Igaz a trikóm kicsit kivágott volt de nem annyira. Meg amúgy is bulizni jöttünk. Ő csak megrázta a fejét.
-Ehez még innom kell-kérte is a következő kört.
-Nekem is légyszi-néztem rá bociszemekkel. Nevetve kért nekem is. Miután ezt is megittuk újra ránéztem.-Na szóval mond.
-Inkább menjünk táncolni-állt fel. Én csak elfogadtam a felém nyújtott kezét, ő pedig a táncparkettre húzott. Nem hittem hogy ez így fog alakulni.
-Egész jól táncolsz. Nem néztem ki belőled, de bőgd már ki mi bajod van-néztem a szemébe.
-Ahj jó-sóhajtott.-Túl jól nézel ki-mondta és csak akkor vettem észre mintha kicsit zavarba lenne. Nagyon aranyos volt és hirtelen magamhoz öleltem.
-Jaj Kol-fújtam ki a bent tartott levegőmet.-Azt hittem már hogy valami nagy baj van-egy kicsit megnyugodtam.
-Ha úgy nézzük ez nagy baj-tolt egy kicsit magától hogy a szemembe tudjon nézni.-Klaus megöl, ha ez kiderül-nézett le a földre.-Lehet jobb lenne ha mennék-indult el.
-Ne kérlek maradj-húztam vissza.-Vagy ha mész vigyél magaddal-alkudoztam vele. Erre a mondatomra csak furcsán nézett rám. Lehet azt hitte rosszul hallja.
-Kol kérlek ne hagyj itt te is-kérleltem. Meglágyult a tekintete. A következő pillanatban már kint voltunk a parkolóba.
-És hova akarsz menni?-nézett rám azzal a csábos mosolyával.
-Hát nekem mindegy. Csak ne hagyj itt-suttogtam lehajtott fejjel. Ott termett előttem és az államnál fogva emelte fel a fejem.
-Én soha nem foglak itt hagyni-nézett a szemembe.-Na akkor menjünk haza filmet nézni, jó?-mosolygott úgy, mint egy kis gyerek.
-Rendben, de én vezetek-indultam el az autóm felé.-De várj a többiek?-fordultam felé.
-Nyugi, megoldják-nyitotta ki az ajtót. Mindketten beszálltunk és elindultunk haza. Közbe megbeszéltük hogy mit nézünk meg. A Két lépés távolságra esett a választás. Nem hozzájuk mentünk, hanem hozzánk. Miután őt is behívtam csináltunk popcornt és bekapcsoltuk a filmet. De nem nagyon tudtam odafigyelni. Valamiért jobban érdekelt hogy mit gondol most Kol mint ami a tévében ment. De lehet ezt ő is észre vette.
-Mi a baj?-fordult felém.
-Semmi csak egy kicsit elgondolkoztam. De nincs baj nyugi-mosolyogtam rá halványan.
-De ugye nem mondtam rosszat?-nézett rám. Hirtelen késztetést éreztem arra hogy megcsókoljam. Nem tudom mit szólna hozzá. Vajon meg kéne tennem?-Hahó-intett egyet az arcom előtt.
-Igen?-néztem fel rá.
-Mi van veled? Olyan furcsa vagy-rázta a fejét.
-Vannak dolgok amit az ember nem tehet meg, pedig szeretné-magyaráztam. Ő csak bólintott.
-Ha velem kapcsolatos, nyugodtan tedd meg-sóhajtott. Megráztam a fejem és vissza fordultam a film felé. Nagyjából feléig bírtam amikor szépen lassan megfogtam a kezét. Nem húzta el az övét, sőt még össze is kulcsolta az ujjainkat. Majd ránéztem. Egy darabig szemeztünk majd kicsit közelebb hajolt. A szemem és a szám közt cikázott a tekintete.