Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

57.rész

Sziasztok. Tudom régen volt már rész, és nem is tudom hány embert érdekel-e még a folytatást, de most elhoztam egy újabb fejezetet. Jó olvasást!

,,-A doktornő szerint már öt hetesek a picik-tettem kezemet ösztönösen a hasamra."
Még egy darabig beszélgettünk, majd elzavartak aludni, miszerint pihennem kell.
-De egyáltalán nem vagyok álmos-makacskodtam, de ekkor Klaus felkapott és a szobába vitt.-Jó, oké-sóhajtottam fel.-Eljössz velem fürdeni Édes?-néztem fel rá,miután lerakott a szobába.

-Ez nem is kérdés Tündérem-mosolygott még mindig nagyon. Egy gyors fürdés után, ő az ágy háttámlájának dőlve nézegette a két képet, míg én az ölébe ültem.-Szeretlek-csókolt meg finoman. Miután elhúzódtam tőle, a szemébe néztem.
-Biztos, hogy örülsz nekik?-kérdeztem egy kicsit elbizonytalanodva.-Mármint én nem úgy értem...csak egész nap ezen rettegtem, hogy lehet, hogy elhagysz majd-sóhajtottam lehajtott fejjel. Az államnál fogva felemelte a fejem. Ekkor a képek már az éjjeliszekrényen voltak.
-Ennél jobb ajándékot még el képzelni sem tudtam volna. Persze, hogy örülök. Ne butáskodj-simította egyik kezét az arcomra.
-Jaj Klaus-döntöttem mellkasának a fejem.-Annyira jó, hogy így örülsz nekik te is-pillantottam fel rá. Még mindig ott volt az arcán az a levakarhatatlan mosolya.
-Arra leszek kíváncsi hogy két lány lesz-e vagy esetleg fiúk?-esett gondolkodóba. Ki hitte volna, hogy a legrettegettebb ősi vámpír ennyire örülni fog a babáknak. Miután kényelmesen elhelyezkedtem elnyomott az álom. Elég furcsa volt, de mégis nagyon öröm teli. 

*Álom*

Halk sírás ütötte meg a fülem. A kilincset lenyomva a szobába belépve, két kiságyat pillantottam meg. 

Az egyikben egy kisfiú, a másikban egy kislány feküdt. Ahogy odaléptem karjaimba vettem a csöpp lányt, míg a másik baba is kézbe került. Oldalra néztem, ahol Klaust véltem felfedezni. Ahogy a fiát tartotta a kezébe, mosolyra görbült a szám. 
-Olyan jó érzés végre igazi családban élni. Veled és ezekkel az apró csodákkal-nyomott puszit a homlokomra. Az ágyon ülve gyönyörködtünk bennük, majd egy kis időugrás történt.
Kint az udvaron szaladtak mind a ketten. A fiú kiköpött apja volt, míg a lány inkább rám hasonlított Nik állítása szerint. Hosszú szőkés-barna haját a szél fújta, miközben nevetve fogócskáztak. 

-Hé, gyerekek. Mit hozott apa?-lépett ki a kertbe a férfi hatalmas mosollyal.
-Apaa-kiáltották egyszerre és a nyakába ugrottak. Miután megvolt a szokásos ölelés és puszi, két csokit nyújtott feléjük, majd hozzám lépve egy rövid csókkal köszöntött. A mellkasának döntött fejjel fürkésztem a hintába majszoló csemetéket.
-Annyira szeretlek-néztem fel a hibridre.
-Én is Tündérem-mosolygott rám. Az utolsó ami megmaradt, hogy a konyhába főzök, míg ők az asztalnál ültek, Klaus pedig a konyhapultnak dőlve engem nézett.

*Álom vége*

Mosolyogva ébredtem fel. A hibrid mellkasán pihentettem a fejem, miközben ő a hajammal játszott. 
-Mi az kicsim?-emelte fel az államnál fogva a buksim. Egy hosszú csókot adtam neki, majd annyit vettem észre, hogy már a fejem mellett támaszkodva, nézett le rám.
-Olyan jót álmodtam-sóhajtottam fel boldogan. Miután még kíváncsibb lett a tekintete, elmeséltem neki hogy mi is volt az, amitől ilyen remek hangulatom lett.

-Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam őket-adott óvatosan egy puszit a hasamra. Ekkor villant be, hogy Davina esküvőjét meg kell csinálnunk, meg még ruhát is kéne találnom neki. Vámpírsebességemet használva, pattantam ki az ágyból és indultam meg a fürdő felé. A hibrid ijedten sietett utánam.-Baj van Tündérem?-vizslatta az arcomat aggódó tekintetével.
-Nem, dehogyis. Csak hirtelen beugrott, hogy Davina és Kol esküvője még sehogy se áll és már csak másfél hét van vissza-kapkodtam összevissza.-El tudnál velem jönni néhány helyre?-pislogtam rá kiskutya szemekkel. Egy halk sóhaj után bólintott.
-Amúgy se engedtelek volna el egyedül sehova-karolta át a derekamat, miután már a zuhany alatt álltunk. Egy puszit nyomtam az arcára, majd kiszálltam.

A megtörölközés után, egy szakadt fekete farmert, egy rózsás szintén ilyen színű trikót és erre rá egy piros-fekete kockás inget vettem fel. Az utóbbit Klaus szekrényéből halásztam elő.

Vajon hova rángatja el magával Rose, Klaust? Mi lesz a meglepetés? Milyen lesz az esküvő? És az álom csak egy álom volt, vagy netalántán egy jövő kép?